Verseim

Régen

Azt hiszem régen jobb ember voltam,
Mára tán már jobb lennék holtan.
Akkor sok emberben bíztam,
S ezért sok harcot megvívtam.

Azt hiszem régen sokat sírtam,
De mára már nem kell kibírjam.
Akkor egy másik embert láttak,
S most itt vagyok, egy gonosszá váltam.

Azt hiszem régen érzeztem valamit,
Mára már meg sem hallom másoknak szavait.
Akkor még hallottam a többiek ordítását,
De mostmár nem hallom szivemnek vallomását.

Azt hiszem régen szerettem valakit,
De mára már összeszedtem szívemnek hamvait.
Akkor még éreztem, s nem voltam oly üres,
Mint most vagyok, miután megéltem mind ezt.

Azt hiszem régen voltak barátaim,
Mára meg maradtak a csúf démonjaim.
Akkor még értettem azt is, mit nem mondtak,
S elfogadtam azt is amiről nekem nem szóltak.

Azt hiszem régen voltak emberek, kik szerettek engemet,
Mára magam miatt gyűlölik ezt a helyzetet.
Akkor még volt, hogy egy szót sem szóltam,
Csak hallgattam türelmesen, halkan.

Azt hiszem régen sok dolgot elrontottam,
De korán sem annyit, mennyit most rontottam.
Akkor még türtem csöndesen,
S nem bántottam másokat keservemben.

Azt hiszem régen sok boldog percet okoztam,
De mára felváltotta ezt a fájdalom, fokozottan.
Akkor még sok mindent nem tudtam,
Nem ismertem másokat, s nem bíztam magamban.

Azt hiszem régen okosabb voltam,
Mára maradt a szemétség mindenkivel sorban.
Akkor még jó volt a közelembe lenni,
Mára már inkább jobb onnan elmenni.

Azt hiszem régen kevés embert bántottam,
De mára már sok fájdalmat okoztam.
Akkor még jól éreztem magam,
S most itt állok, meghazudtolva saját szavam.

Azt hiszem régen minden más volt.
Nem féltem magamtól, s más sem a világtól.
Akkor még éltünk, s nem csak féltünk,
De mára inkább csak menekülünk.

Azt hiszem mára nem vagyok én sem különb,
Pont egy olyan önző szemét vagyok, mint ők.
Sajnálom tényleg mindent amit tettem,
De nem bírom már a tehert, mit a vállamra vettem.

Azt hiszem mára mindent megbántam,
Hiába, csak mégrosszabbá váltam.
Ha kaphatnék az élettől még egy új esélyt,
Remélem nem így szúrnám el, mint ezt az egy reményt.

Azt hiszem mára egyedül maradtam,
S sajnálom azokat kiket tényleg megbántottam.
Nem akartam ez lenni még is ilyenné váltam,
De nem kell tovább ez lennem, nem kell tovább várjak.