Vagyok

11 3 1
                                    

Félek, hogy mások azt hiszik rólam,
Pontosan olyan vagyok, mint régen voltam.
De én nem akarok soha többé olyan lenni,
Egy könnyen sebezhető naiv senki

Amikor látok az utcán egy idegen embert,
Felvehetem a legjobb állarcom, s a legjobb fegyvert.
De ha egy régi ismerős bukkan a semmiből elő,
Elhagy rögvest minden létező erő.

Ekkor újra keresem pontosan ki is vagyok,
Pedig tudni szoktam, és azt is mit akarok.
Talán az maradtam, ki egykor voltam,
És az a sok lecke se változott mit eddig megtanultam.

Csak az emberek változtak körülöttem?
De az én utam ugyanannyi, hiába jöttem.
Újra és újra átfut a fejemen a gondolat:
Lehet az vagyok ki sohasem akartam hogy legyek, s nem tudom visszafordítani sohasem sorsomat?

VerseimWhere stories live. Discover now