Nem ér ennyit ez az egész, hogy eszem ezen járjon.
A szívem és az agyam egyszerre tréfáljon.
Nem vagyok én buta, sem a világ bohóca,
Még is rajtam röhögnek az emberek már mióta.
(Nem ér ennyit ez az egész, hogy egyfolytában álljon,
A bábu, mellyel nem játszanak folyamat csak várjon.
S ha mellé lépnek egyszer, oly gyorsan hagyják el őt,
Mint a nap az eget, a magányos este előtt.
Nem ér ennyit ez az egész, hogy a bábukon rágodjon.
Egyszerűek ők, csak bábuk a bábuk közül, túl a káoszon.
Nem kell elesnie a bábunak ahhoz hogy távozzon.
Nem kell keresnie a szót, amivel búcsúzzon.)
Nem ér ennyit ez a játszma, hogy életem legyen a dobókocka ára.
Inkább kiszállok, ha ez csak az álca egyik gyára.
Nem hagyom, hogy a mélybe húzzon a gyásznak sötét fátyla.
YOU ARE READING
Verseim
RandomAz elején tisztázzuk, ha valami pozitív és boldogra vágysz, sajnálom ez nem a te olvasmányod lesz, viszont, ha szereted a depresszív dolgokat tekintsd a verseket sajátodnak. Ha az elejétől kezded és netán minden versemet elolvasnád, egy kis motivác...
