Várom, de hiába, úgy se keres senki.
Várom, mégis minek? Legalább nem gától már semmi.
Nem vagyok én különleges, akit szeretni kéne,
Pótolható vagyok, ki ha elmegy van más a helyére.
Eddig azt hittem, tudom milyen, ha egyedül vagyok,
De akkor még nem tudtam milyen, mikor tényleg mindenki magadra hagyott.
Már soha sem kérnék meg senkit, hogy válasszon engem,
Mert tudnám, hogy a kérdésemre válasza úgy is az lenne, hogy nem.
Soha nem leszek elég jó senkinek,
Így hát én leszek az, ki önmagát menti meg.
Én leszek, ha lesz elég erőm hozzá,
De mi van ha csak egy másik emberként tehetem az életem jobbá?
YOU ARE READING
Verseim
RandomAz elején tisztázzuk, ha valami pozitív és boldogra vágysz, sajnálom ez nem a te olvasmányod lesz, viszont, ha szereted a depresszív dolgokat tekintsd a verseket sajátodnak. Ha az elejétől kezded és netán minden versemet elolvasnád, egy kis motivác...
