Látom már a fényt, mi beragyogja életem,
Egy nap engem is oda vezet végzetem.
Látom már a kiutat ebből a világból,
De nem látom már azt, aki engem ebben meggától.
Látom már a felhőket, mik a távolban táncolnak.
Könnyeket vajon mi okból hullatnak?
Látom már a napot mi a felhők mögött bujkál,
Ezért nem keresem tovább most hol is járkál.
Látom már a holdat, mi felváltja a napot,
Úgy váltakoznak mint az esték, s a nappalok.
Látom már magamat most hol is tartok,
Egyet tudok, nem jó helyen járok
Látom már az utat, mit az élet nekem szánt,
De keresztbe állja azt egy nagy hurrikán.
Látom azt a hurrikánt, mi elől nincs menekvés,
Látom a fényt, mi felé most indulnék.
Látom már a fákat, mik oly élénk színbe borultak,
De tudom ujra eljön az ősz, s a levelek majd megint lehullnak.
Látom már a gólyákat, kik fészkükbe nyaralnak,
De mindjárt itt a tél, ezért egy jobb helyre ők is elszállnak.
YOU ARE READING
Verseim
RandomAz elején tisztázzuk, ha valami pozitív és boldogra vágysz, sajnálom ez nem a te olvasmányod lesz, viszont, ha szereted a depresszív dolgokat tekintsd a verseket sajátodnak. Ha az elejétől kezded és netán minden versemet elolvasnád, egy kis motivác...
