Senkit sem érdekel, ha én sírok,
Senkinek sem hiányzom, ha én nem írok.
Semmit nem jelentek mások számára,
Nem vagyok benne, senkinek sem az álmában.
Csak bár lenne velem valaki őszinte,
És nem hagyná hogy a hazugságát elhiggyem,
De azthiszem ez túl nagy kérés, nem őszinte embereket szeretnék, csak nem hazugokat,
Nem kell mindent tudnom, csak ne hazudtold meg magad.
De még is mindezt kitől várom el?
Ha a saját apám a szülinapomon nem köszöntene magától fel?
Mindenkinek, csak egy eszköz vagyok arra,
Hogy kihasználjon mindenféle szarra.
Én nem akarok többé itt lenni,
Jó messzire akarok csak innen elmenni.
Nem akarok senkit sem zavarni,
És olyan életében, kinek nem kéne maradni.
Úgy érzem már nem is létezem,
A saját létem értelmét, már megkérdőjelezem.
Úgy is csak mindig én vagyok a probléma,
Én már réges rég elbuktam ebben az élet nevű játékba.
VOUS LISEZ
Verseim
AléatoireAz elején tisztázzuk, ha valami pozitív és boldogra vágysz, sajnálom ez nem a te olvasmányod lesz, viszont, ha szereted a depresszív dolgokat tekintsd a verseket sajátodnak. Ha az elejétől kezded és netán minden versemet elolvasnád, egy kis motivác...
