Mikor eljön az a nap, mikor nem leszel, s én se,
Majd találkozunk a csillagos éjjelek egyikében.
Ott ragyogsz majd mellettem, csillag formájában,
A fényed elvakít, mint találkozásunknak órájában.
Mikor a nap lemegy az égről tudom, hogy ott leszel velem.
Tudom és érzem, te vagy az egyetlen.
Az egyetlen, kivel képes lennék egy életet leélni,
S az egyetlen kiért képes lennék a pokolban elégni.
Ha kell akasszanak föl, én érted meg is halok.
Örökké szeretlek, s tán érted is vagyok.
Az élet kettőnket egymásnak szánt.
Innetől, ha velem vagy engem semmi sem bánt.
Ha megkérdeznék tőlem, miért érte meg élni,
Te lennél az indok, amiért volt erőm minden nap felkelni.
Te voltál az első, s tán az utolsó indok ebben a témában:
Ember maradni, ebben a szörnyű világban.
YOU ARE READING
Verseim
RandomAz elején tisztázzuk, ha valami pozitív és boldogra vágysz, sajnálom ez nem a te olvasmányod lesz, viszont, ha szereted a depresszív dolgokat tekintsd a verseket sajátodnak. Ha az elejétől kezded és netán minden versemet elolvasnád, egy kis motivác...
