Én nem akarok teher lenni másoknak számára,
Nem akarok támaszkodni senkinek vállára.
Nem akarom elhinni újra, hogy van aki marad,
Hisz tőlem úgy is mindenki hamar elszalad.
Nem akarok többé remény nélkül élni,
Bár ha nincsen remény nincs is mitől félni.
Már nem akarok olyat találni aki tényleg megért,
Mert tudom, hogy a közepén az egésznek úgy is lelép.
Nem akarok soha már, senkiben sem bízni,
És nem szeretnék senki előtt ismét megnyílni.
Nem akarok mások számára sebezhető lenni,
Mert ha az vagyok túl könnyű megsebezni.
Nem akarok attól rettegni, mit rontottam el,
Csak szeretnék végre repülni a menybe, oda fel.
Nem akarok már semmit én ettől az élettől,
Csak a végét várom egyre a kezdettől.
Nem akarom valaki idejét, csak úgy pocsékolni,
És nem akarom bárki álmát gondolataimmal lerombolni.
És olyan kevés az idő, mely nekünk jutott,
Hisz az élet saját végére pecsétet nyomott.
YOU ARE READING
Verseim
RandomAz elején tisztázzuk, ha valami pozitív és boldogra vágysz, sajnálom ez nem a te olvasmányod lesz, viszont, ha szereted a depresszív dolgokat tekintsd a verseket sajátodnak. Ha az elejétől kezded és netán minden versemet elolvasnád, egy kis motivác...
