Nem várhatok másokra addig amíg élek.
Nem láthatok árnyakat akik csak is díszek.
Nem hihetem arra, hogy ők milyen szépek,
S majd megmentőim lesznek ha egyszer a végére érek.
Nem bízhatok másokba, addig amíg félek.
Nem védhetek másokat úgy, hogy nem is érzek.
Nem oszthatok tanácsot úgy, hogy én is kérek,
S nem halhatok meg úgy, hogy nem is élek.
Nem tudhatom mára, mi lenne a helyes,
Ahogy azt sem, hogy holnapra kivé leszek.
Nem lehetek folyton az, aki akarok,
Mert ha az vagyok félek, újra elbukok.
És ha elbukok mi lesz velem?
Már így sem tudom hová visz èletem.
Sokáig megyek még, vagy egyszer csak megállok?
Megállok, s bekövetkezik várva várt halálom?
Ha távozok egyszer úgy menjek el,
Hogy nem bántam meg semmit, mit eddig követtem el.
Utolsó perceimben csak boldogan merengjek,
Arról hogy milyen lett volna életem, ha tovább élhetek.
Nem tudhatom mennyi időm van hátra.
Így probálok úgy élni, hogy más azt ne bánja.
Próbálok az lenni ki valójában vagyok,
S megpróbálok szeretni addíg míg csak tudok.
YOU ARE READING
Verseim
RandomAz elején tisztázzuk, ha valami pozitív és boldogra vágysz, sajnálom ez nem a te olvasmányod lesz, viszont, ha szereted a depresszív dolgokat tekintsd a verseket sajátodnak. Ha az elejétől kezded és netán minden versemet elolvasnád, egy kis motivác...
