Akarat

17 3 1
                                    

Azt akarom hogy mindenki utáljon,
És ezt tudom, hogy majd megbánom
De legalább már nekik ne fájjon,
Ha én a könyebb utat választom

Én soha nem akartam ezt tenni
De azt tudom, nem akarok ilyen lenni
Már unok mindenkivel összeveszni
És csak egyfolytába veszekedni

Tudom, hogy így nem maradhatok
És ennyi embert nem bánthatok
De ha egyszer ők bántanak engem
És még én kérdezem: Vajon mit tehettem?

Nem tudok már egy szót sem szólni
Csak is másokat és magamat okolni
Nem tudom már önmagamat adni
Félek ha ezt teszem hátba fognak szúrni

Félek most és addíg amíg élek,
De akkor vajon mi értelme volt az én ittlétemnek
Az emberek bár nem csak önmagukkal törődnének
Akkor észrevennék azt is, mik voltak az előzmények

Bezzeg mindenkit csak akkor érdekel másik
Mikor már egy szebb, jobb világba távozik
Addíg az emberek csak egymást ákozik
Míg a körülmény meg nem változik

VerseimWhere stories live. Discover now