Egy porszem vagyok az univerzumban, semmi,
Ha én eltűnők, tudom úgy sem keres senki.
Az emberek csak úgy keresztűlnéznek rajtam,
Ők lennének azok, akik utolsónak vennék észre, ha baj van.
Régi barátok emlékeiben már nem is létézem,
Egy emlék vagyok, amire csak én emlékezem.
Még csak rám sem pillantanak, meg sem állnak köszönni,
Csak mennek tovább, pedig régen együtt mennyit tudtunk nevetni.
És nem soká mind egy új helyre megyünk,
mindannyian más és más emberek leszünk.
Azt hittem ez egy életre szóló barátság, de most nem értek semmit,
De lehet, hogy ez már nem éri meg, hogy agyaljak rajta feleslegesen ennyit.
Hogy régen valakinek fontos voltam, mostmár abban sem vagyok biztos,
Vagy hogy van -e értelme a sírban is öriznem minden titkot?
Nem vagyok senkinek a kedvenc embere, barátja,
Már nem vagyok senkinek a választott családja.
Az idő rohan, és mi is rohanunk,
Aztán már régi emlékekbe többé nem kutatunk,
Tudom, hogy én már sokak számára nem létezem,
De amíg élek én mindenre emlékezem.
आप पढ़ रहे हैं
Verseim
बेतरतीबAz elején tisztázzuk, ha valami pozitív és boldogra vágysz, sajnálom ez nem a te olvasmányod lesz, viszont, ha szereted a depresszív dolgokat tekintsd a verseket sajátodnak. Ha az elejétől kezded és netán minden versemet elolvasnád, egy kis motivác...
