Verseim

Újra

Sohasem hittem volna, hogy egyszer majd újra itt tartok.
Lent vagyok a mélybe, s mindenki lent hagyott.
Igaz, ha akarna, se tudna senki visszahúzni.
Ebben a világban igen nehéz érző embernek maradni.

Rossz vagyok mindenben, ne szeressen senki!
Engem a világon nem éltet már semmi.
Nem kérem senkitől, hogy értsen végre meg,
Szar és értéktelen vagyok, az élet meg megy.

Elég, ha én pazarlom magamra az időt.
Nem kérhetek mást meg, hogy adjon nekem erőt.
Egyszer úgy is én leszek a halott családtag,
Halott barát leszek, és lehulló csilag.

Ha mindenki jobb nálam, egyáltalán miért születtem?
Ha nem tudok mások elvárásainak megfelelni, mit ér küzdelmem?
Nem tudom tényleg, hogy miért itt vagyok,
Hisz lehetnék több ezer helyen, és nem elhagyott.

Nem tudom mit várok még ettől az élettől,
De hogy semmi jót az biztos, akár az emberektől.
Nem értem, miért kell ezt csinálnom.
Miért nem lehet az életből magam kizárnom?

Meg se próbálok már semmit, úgy se menne.
Aki meg tud rám sértődni úgy is meglenne.
Minek akkor ez a felesleges szar?
Úgy is csak én vagyok a baj.