interesting neighbour /Javon Walton/

16

Már vagy fél órája játszottuk ezt a buta játékot de mostanra inkább már csak beszélgettünk mindenféléről.

-Amúgy most mivan veled meg ezzel a Coco csajjal?-vettem erőt, hogy megkérdezzem a kérdést ami egy ideje már a fejemben motoszkál.

-Bruh.-szólalt meg Jaden.

-Miért?-kérdezte Javon.

Ez egy kisebb görcsöt váltott ki, mivel kerülte a kérdést.

-Csak beodobott valamit a tiktok rólatok és gondoltam megkérdem.-vontam vállat egyszerűen.

-Semmi nincs köztünk.-felelt kielégitően a srác.

-Jah persze.-köhintett röhögve Jaden a kanapé másik feléről.

-Tesó!-szólt rá Javon.

-Most miért folyton beszéltek kettesbe és röhögcséltek. "Jajj Coco olyan édes a hangod" Jajj Coco annyira cuki vagy" Jajj Coco bocs de hív anyám később ráérsz dumálni?"-idézett Jaden röhögve.

Felnevettem Jadennel együtt de a melkasom összeszorult. Fájt. Nagyon is fájt, mintha valami tört szúrtak a melkasomba.

Kellett nekem kérdezni..

-Kuss már.-sértődött meg Javon de félszemmel láttam, hogy elmosolyodik.

Nemtudom miért, hisz nem ismerem annyira Javont, hogy miatta bőgjek, de annyira szarul esett amit Jaden mondott -akár igaz akár nem-, hogy éreztem a szemem nedvességét.

-Elugrok a mosdóba.-pattantam fel a kanapéról.

A srácok bólintottak majd valamit dumálni kezdtek én pedig fogtam magam és elindultam a mosdóba. Mikor már felálltam és sikeresen elindultam -ezáltal háttal álltam a srácoknak- már folytak le a könnyeim a hideg arcomon.

Konkrétan a folyosó végén sprintelve siettem a mosdóba mert már nem bírtam tovább. Becsaptam az ajtót majd elkezdtem bőgni.

A kezembe temettem az arcom és folytak egyenesen lefele a hideg cseppek. A tükörben pasztáztam magam és rosszul lettem. Eszembe jutottak Regina szavai. "Disznó". Hányni tudtam volna magamtól. A hasamhoz nyúltam és elkezdtem fogdosni a bőrömet és éreztem, hogy egyre rosszabbul vagyok.

Én ezt nem bírom tovább.

Az a Coco annak a csajnak gyönyörű platina haja van és a legújabb dizájnérei és ruhái, cipői meg minden más. Az alakja tökéletes, a combjai nem érnek össze és a dereka van 10 cm az arca pedig szó szerint mintha festve lenne. Én ezzel versenyezni sem tudok. Sokkal több nálam.

Undorító vagyok.

Elvesztettem az egyensúlyom és lerogytam a földre, hirtelen teljesen kiment a fejemből, hogy a Walton házban tartózkodók és éppen a mosdójukban bőgük de leszartam. A lábaim az arcomhoz tettem és csak szipogtam.

-Miért nem én? Miért?-motyogtam magam elé sírva.

Ekkor viszont az ajtóról jövő kopogások hangja zavart meg.

-Hahó, minden oké?-szólalt meg Jaden, hisz felismerem már a hangjukat.

Egy nagy sóhajt vettem, hogy ne hallja hogy bőgtem és erőt vettem magamon, hogy válaszolni tudjak.

-I-Igen.

Hát ha nem veszi, le hogy bőgtem akkor nem csak hülye hanem süket is.

-Najó, Zsófi te sírsz?-jött rögtön a kérdés a túl sok oldalról.

Basszameg.

-N-Ne ne gyere be, kérlek.-szipogtam.

Amint kimondtan a mondandot mintha Jaden meg sem hallottam volna berántotta az ajtót.

Ott ültem reménytenül, lefolyt sminkel, bámulva a srácra. Tátott szájjal bámult Jaden, sajnálkozva rám.

Pár másodperc után leguggolt elém majd a szemembe nézett.

-Meséld el mi történt, jó?

A hangja olyan lágy volt, hogy alig ismertem fel, sosem hallottam még ilyen tónusban beszélni. Megnyugató volt, úgy éreztem elmondhatok neki bármit, nem ítélne el.

-J-Javon merre van?-dadogtam majd körbe néztem holott egyértelmű volt, hogy nincs a helyiségben.

-Ne aggódj Zsófi, anya felhívta és éppen a kertben dumálnak szóval nem zavar, de most mond el mi bánt. Én csináltam valamit?-kérdezte kutya szemekkel mire megesett rajta a lelkem.

-N-Nem dehogyis.-sírtam tovább.

-C-C-Csak annyi, hogy van ez a csaj R-Regina és őő...-a végén bőgésben törtem ki.

Jadennek ez volt a kiváltó pont. Fogta magát és a karját közém ölelte így teljesen átölelt. A pulcsijába sírtam ki magam.

-B-Bocs tiszta szempillaspirálos lett a felsőd.-nevettem fel kínomban.

-Hagyjuk már, nem érdekel.

Elsem engedett egy percre sem, erősen szorított.

Ekkor a zsebemből kicsúsztattam a telefonomat majd felléptem instára és megkerestem amit kb 2 órája írt nekem Regina. Reszketve és sírva oda nyújtottam a srácnak.

Jaden felvont szemöldökkel vette ki a készüléket a kezemből majd a szeméről leolvastam, hogy követi az értelmetlen beszélgetést a kezében tartva a telefonomat.

-Miafasz ez.-reagálta le egy kis idő után.

Válaszul lehajtottam a fejem majd vállat vonva tovább szipogtam.

-Fhuj ki ez a picsa? Nemtudom mit képzel magáról, hogy így mer beszélni rólad.-ölelt át újból.

-Igaza van.-motyogtam sírva.

-Zsófi hallod te magad?! Nézz tükörbe! Dehogy van igaza, felejts el mindent amit írt mert hülyeség, érted? Ami azt illeti, az a rész is bánt mikor Javonról van szó?

-Nem.-hazudtam.

Nem hagyhattam, hogy megtudja hogy szerényebb érzéseket táplálok az ikre iránt. Tudom Jaden aranyos srác, de előbb utóbb valahogy csak kikotyogá Javonnak, aztán még csak az kéne nekem, hogy sose szóljon hozzám többé mert valami elvetemült fannak gondolna.

-Biztos?-kérdezte.

-I-Igen.-folyt le egy újabb könnycsepp az arcomon.

Sóhajtott a srác.

-Nézz ide.-emelte fel az álam az ujjával.

-Nem vagy dagadt, fiú szemmel nézve geci jó alakod van, őszintén. Ne kételkedj magadban mert csak saját magad húzod le.

-De Jaden te ezt nem érted, jó?! Ha látnád ők milyen vékonyak...Én hozzájuk képest egy vágó hídra mehetnék..-öntött el újból a sírás.

A srác ismét felemelte a fejem majd az ujjaival gyengéden letörölte az utat nyert könnyeimet.

-Nem vagy dagadt, Zsófi.-csak ennyit mondott suttogva.

Felpillantottam rá majd átöleltem.

Erre a Jadenre van nekem szükségem.

Halii
igazabol az összes létező Javonos wattpad sztorit elolvastam már és mindig amit a legjobban utáltam hogy ha a mellék szereplők (pl Jaden, Jayla stb) már a 3. részre nagyon mély barátságba kerülnek a főszereplő csajjal hisz a valóságban is idő mire egy barátság kifejlődik, ezért írtam most bele ezt hogy Jaden vigasztalja Zsófit, hogy lássa mindenki hogyan lesz nekik is mélyebb a barátságuk és bíznak meg egymásban ❤️