¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Gyere be.-engedett be a bejárati ajtón Javon egy nagy mosoly keretében ami engem is egy vigyorra késztetett.
Hirtelen melegség futott át a bőrömön ami miatt megrezzentem, majd sóhajtva beléptem az ajtón. Utánam Javon becsukta az ajtót.
Beljebb invitált a srác elém lépve, így jobban szemügyre tudtam venni.
Egy élénk piros rövid ujjút viselt amin közepén kis betűkkel egy "boxrav" felirat vírított. Egy fekete, térdéig érő nike feliratú nadrággal egyetemben. Amióta ismerem, azóta csak ilyen fazonú gatyát láttam rajta.
Jó illata volt, ugyanakkor lesütött róla, hogy éppen nem a legjobb bőrében van. Beteg.
Rajtam egy szintén fekete színű bő pulcsi volt amin valami motiváló fos volt írva a hát részén. Egy szimpla sötét szürke melegítő nadrággal. A hajam kócosan a vállamra omlott és pár arany ékszer volt a kezemre, illetve a fülemre csimpaszkodva.
Amint be értünk a lakásba elfogott a jó kedv. Igazi otthon. A hatalmas bézs színű kanapé látványa elmosolyogtatott mivel rajta hevertek Daelo játékai.
-Hol lógjunk a kanapén vagy a szobámba?-szólalt meg a srác.
Vállát vontam miközben elgondolkoztam melyik is lenne a jobb lehetőség.
Igaz, már tudom biztosra, hogy Javon nem egy szervkereskedő és nem vágja ki a vesém a pillanatban mikor lehunyom a szemem, viszont akkor sem voltam biztos abban, hogy annyira jó ötlet 2 hét ismertség után a szobájában dekkolni vele, úgy hogy senki sincsen a házban rajtunk kívül.
Biztos jó ötlet volt ez? Ahj.... Már nincs vissza út.
-Itt, de ledobom a cuccaim a szobádba.-mosolyodtam el.
Javon bólintott egyett majd levetődőtt a kanapéra, és láttam hogy a távirányító után nyúl majd megmarkolja és elindít valamit.
A hosszú folyosón sétálva Javon szobája felé ismét eszembe jutott, amolyan deja vut kaptam arról a napról mikor itt sétáltam és másodjára ütköztem a srácnak. Felnevettem az emlék tudatában és mosolyogva sétáltam be a szobájába.
Amint beléptem elkapott az amolyan "fiú barlang" szag, és nem éppen gusztusos látvány volt a napok óta heverő tányérokat nézni a random alsó gatyákkal a földön egyetemben. pGrimaszoltam egyett majd otthonosan ledobtam az ágyra a fekete nike táskám és vissza siettem a sráchoz.
A cipőm még a bejárati ajtónál levettem így egy szál zokniban futkorásztam de szerencsére volt padló fűtés. (Ebben a luxi házban fura lenne ha nem lenne)
Levetődtem Javon mellé a kanapéra aki körém fonta a kezeit.
Más esetben meghalnék a zavarban levéstől most viszont nem teremtettem neki különösebb érdeklődést mivel láttam, hogy mindenkinek ezt csinálja beleértve a családtagjainak is szóval nála ezek a dolgok + az ölelés, mindennapi, normális. Persze szerintem ezzel semmi baj sincsen. Sőt néha már aranyos, hogy milyen közvetlen tud lenni, akár idegenekhez is.
-És hogy vagy?-kerdezte miközben láttam, hogy a távirányító segítségével a műsorok között lépeget.
-Fáradtan, kiosontam és bebasztam a lábam.-pillantottam a fájó részre.
-Te mindig beütöd valamit, de amúgy jól vagy?-nézett ő is a bokámra.
-Jól vagyok.-bólintottam.
-Miért osontál ki?-folytatta a lépkedést a műsorok között.
-Szerinted nagy okos?! Mert anyám nem engedett el, utálja ha valamiről nem előre 5 nappal szólok. Nem valami spontán nő személy.-fejtettem ki neki mire megértően bólintott.
-Azért remélem jól csináltad. Nem akarom, hogy ezután ne engedjen ide többet vagy azt gondolja anyukád, hogy rossz hatással vagyunk rád.
-Nem fogja ne aggódj, tudja milyen vagyok.-feleltem.
-Szöktél már ki?-kérdezte majdnem, hogy tátott szájjal.
-Nem, ez volt az első, remélem az utolsó is.
-De basszus Zsófi, most aggódni kezdtem. Vissza kéne menned, anyukád kiakad ha nem talál a szobájában.-pillantott rám aggódtan a srác majd a mondata végén köhögött egyett.
Szinte hallottam ahogy a torka amolyan "segitségért" kiált szóval ez volt a végszava a srácnak.
-Nem megyek vissza, akkor ki gondoskodna rólad? Főzök egy teát neked.-pattantam fel olyan gyorsan, hogy még magamat is megleptem.
Javonnak reagálni se volt ideje mivel már a teafőzőt kerestem. A bal oldali polcnál meg is találtam így -mint aki otthon érzi magát- töltöttem bele vizet és feltettem forrni.
Egyébként a nappali úgy van náluk kialakítva, hogy a kanapé előtt van a tv és a kanapétől balra a konyha, így Javon személy szerint teljesen be látott a konyhába. Szinte éreztem a hátamon a bámulását. A kanapétől jobbra viszont a folyosó található aminek az oldalaiban egy-egy szoba van, alul pedig van egy kondi terem elméletileg, de én még nem voltam. Jayla állítja. (Bár elég furcsa a helyzet mivel egy házaspár lakott itt előttük szóval hogy a viharba került ide 3 hét alatt egy kondi terem?)
Pár percig -amig a viz főtt- kerestem cukrot és facsartam citrom levet.
-Merre vannak a teák?-kiáltottam a srácnak aki felkapva a fejét a fekete tv képernyőről a jobb oldali fenti szekrényhez mutatott, ami a gáz felett volt -amin volt a tea-.
Levettem, majd mikor már minden elővolt készítve pont felforrt a víz.
Leszedtem a gázról majd hozzá adtam a hozzá valókat és kavargattam.
-Sokszor csinálsz teát?-jelent meg mellettem Javon.
A frászt hozta rám a srác így félelmemben felugrottam mire ő felkuncogott. A pultnak dőlve bámult rám.
Miért néz ki ilyen jól...?
-Aha, mondhatni Teréz anya vagyok.-dobtam hátra a hajam a teára fókuszálva.
Kiöntöttem neki egy pohárba a tűz forró folyadékot majd a kezébe adtam.
-Köszönöm.-vigyorgott rám hálásan.
Úgy csillogott a szeme mint aki be van állva.
-Semmiség, de vigyázz ne égesd meg a nyelved!-szóltam rá.
-Oké, anya..-mosolyodott el ismét halványan.
Lekapcsoltuk a villanyt a konyhába majd levetődtünk a kanapéra.
-Mit akarsz nézni?-kérdeztem a sráctól aki éppen a teáját fújta, próbálta hűteni.
-Nemtudom...Láttad már az Eufóriát?-kérdezte.
-Chhh, mit is gondoltam.-nevettem el magam.
-Most miért?!-kérdezte.
-Nem vagyok meglepődve, hogy saját magadat akarod megnézetni velem.-hecceltem vigyorogva a srácot.
-Jó akkor nem kell....-sértödőtt meg.
-De meg szeretnélek nézni!-tiltakoztam mire felkapta a fejét mosolyogva.
-Na indítsd!-ösztönöztem a srácot aki máris a sorozatra lépve kezdte lejátszani.
A telefonomra pillantottan és akkor vettem észre, hogy lassan 6 óra.
