interesting neighbour /Javon Walton/

24

-Szia Zsófi Rég láttalak.-szólalt meg egy gúnyos és keserű mosollyal a képén, majd elkezdett lépegetni felém a teraszra.

Leült mellém majd a sok hatása alatt nem voltam képes felfogni, hogy tényleg őt látom vagy csak hallucinálók, hisz nem tudom hány liter vodka volt bennem. Elmosolyodtam hirtelen majd az adrenalin miatt gondolom, átöleltem és egy puszit nyomtam az arcára.

Ezt miért kaptam?-mosolygott.

Azt hittem, hogy rosszul váltunk el egymástól, de ezek szerint nem.-folytatta egy önelégült mosoly keretében.

Én úgy szeretlek Javo .-szólaltam meg majd nyakába ugrottam és elkezdtem ismét puszilgatni.

Ádám arcáról olyan gyorsan fagyott le a mosoly, hogy ilyet még a filmekben se láttam. Hirtelen megfogta a kezeimet és ledobott magáról majd felállt és szánakozva rám nézett.

Miről beszélsz?! Én azért jöttem ide hogy bocsánatot kérjek tőled és újra kezdjük a dolgokat hisz köztünk tényleg volt valami még anno egy éve, de látom, hogy te abba az amerikai szarba vagy szerelmes elegem van belőled.-tört ki belőle a düh.

-Héj! Ne beszélj róla így!-mondtam neki.

Akkor realizálta ő is hogy mennyire be vagyok baszva.

-Mert mi lesz? Meg fog verni? Hallottam egy boxol, de tényleg azt hiszed hogy van nála esélyed? Igazából nekem se vagy a zsánerem egy maximum 10/6 vagy jóindulattal.-szólalt meg majd elindult kifele csakhogy utána kiáltottam.

-Hé Ki vagy te hogy be szólj nekem, azok után ahogy ott hagytál régen? Komolyan mondom egy büdös fuckboy vagy soha többet ne szólj hozzám!-ordítottam utána csak hogy el öntöttek a könnyek mert megint elkezdtem sírni.

Elegem van ebből miért sírok mindig a részegen?

Ádám válaszra sem méltatott csak fogta magát és kiment. Már csak azt láttam ahogy becsukta maga után a barna ajtót majd eltűnt a messzeségben. Elterültem a teraszon és a csillagokat kezdtem bámulni azon gondolkoztam hogy miért vagyok én egyáltalán itt. Előre tudtam, hogy nem lesz jó ez a parti és valószínű is írni fogok mégis eljöttem saját magamnak okozom a galibát.

A kezemet az arcomhoz emeltem és keservesen ismét zokogni kezdtem. Csak sírtam és sírtam míg semmit sem hallottam majd elaludtam.

Hatalmas zajra ébredtem. Kinyitottam a szememet nem láttam semmit sem csak feketeséget öt percig hunyorítottam mire megláttam Javon arcát ahogy rám néz aggódtan.

Hol vagyok?-mondtam miközben a fejembe akkora fájdalom csapot, hogy az nem igaz.

-Jayla este felhívta anyukádat, hogy hagyj aludjál nálunk, és elég nehezen, de megengedte szóval most éppen a kanapén alszol. -szólalt meg mosolyogva majd hirtelen felállt és kiment a konyhába.

Egy csésze kávéval tért vissza majd kedvesem felém nyújtotta. Hirtelen megborzongtam a kávénak a forróságától majd elkezdtem szürcsölni az italt.

-A szüleid és Daelo?-kérdeztem aggódtam miközben körbenéztem és senkit sem láttam a házban.

-Elmentek a nagyihoz. Minden hétvégén oda járnak.-felelte.

-És a többiek?

-Jaden alszik, Jayla pedig elment a boltba neked fejfájás csillapítóért, gondoltuk hogy fájni fog a fejed azok után amennyit ittál.-mondta, de nem úgy gúnyolódva hanem inkább olyan aggódtan, anyukásan.

-Mi történt este?-kérdeztem félve miközben vissza gondoltam, de semmire sem emlékeztem csak arra hogy Ádám megjelent és hogy sírtam meg, hogy Javonn ücsörögtem a tetőn.