Ellenségek Vagy Szerelmesek? [Marics Peti ff.]✅️

II./2.-Döntő

2023.04.09.

Ma van a sztárban sztárnak a döntője és nem tudom mit vegyek fel. Peti és Milán már rég bent vannak és készülődnek a stúdióban én meg itthon próbálom összekaparni magam.

Végül erre esett a választásom, mert fekete. Cipőnek az Air Force 1 Low-t vettem fel mert az is fekete. Sminknek erősebb, füstösebb jellegűt csináltam. A fekete hajamat csak kifésültem és hagytam úgy, ahogy van. Elköszöntem Kicsitől majd bepattantam az autómba és útnak indultam. Vezetés közben ért engem egy felismerés, hogy szószerint Marics előtt fogok énekelni, végig ott ül majd előttem és én a pofájába fogok röhögni, ha rám vigyorog.

Amint odaértem a stúdióhoz és kiszáltam letámadott legalább 13 fotós plusz egy szőke csajszi aki mikrofonnal próbált kiszedni belőlem egy szót, de én szótlanul mentem be megkeresni drága Tillát. Nem kellett sokáig kutatnom utána mert egyből Ő fogadott egy öleléssel. Kicsit beszélgettünk aztán megmutatta merre találom Marics úrfit. Volt egy lakókocsi amire rá volt írva a csodálatos neve. Benyitottam kopogás nélkül, de ami bent fogadott kész pusztulat. Andi és Peti csókolóztak! Szószerint sokkot kaptam és azt sem tudtam mit csináljak. Sírjak vagy nevessek. Amint megláttak szét rebbentek és Marics már kezdett volna bele a magyarázkodásba de leintettem. Andi felé fordultam gyilkos szemekkel és egyszerre mosolyogva.

-Most mit mosolyogsz? Ennyire örülsz? - kérdezte meg az előbb említett. Majdnem elkezdtem röhögni -- hogy Péter idáig lesüllyedt -- de inkább Petihez fordultam aki ugyanúgy értetlenül állt a témához. Újra Andihoz fordultam várva, hogy mikor megy ki, de Ő ezt nem fogta fel.

-Ki mennél még ma? - kérdés helyett inkább parancsolásnak hallatszott, így fogta magát és máris kint is termett az ajtót becsukva. Lassan Maricshoz fordultam lenézően.

-Meg tudom magyarázni! - mondta már is. Keresztbe tett kezekkel vártam, hogy elmondja az Ő szemszögét. -Egyszer csak Andi benyitott majd minden szart mondott rólad, de én védtelek majd megcsókólt és annyira hirtelen ért az egész helyzet, hogy nem tudtam mit csináljak, így csak álltam de nem is csókoltam vissza meg semmi. - mondta eléggé hihetően végig a szemembe nézve, ami azt jelenti, hogy igaz minden.

Nagyot sóhajtottam majd a föld nézéséről átsuhant a tekintetem Marics szemeire aki, mint egy kiskutya úgy nézett rám, könyörgő tekintettel kínzott engem jelezve, hogy higgyek neki. Elé léptem majd egy puszit nyomtam az arcára, amitől egy mosoly kúszott a képére Petinek.

-Csak arcra? - kérdezte még mindig kiskutya tekintettel. Kifújtam a levegőm majd megcsókóltam amit viszonzott és még bele is mosolygott a csókunkba. Levegő hiány miatt elváltunk és mosolyogva néztük egymást. -Szeretlek. - nyomott egy hosszú puszit a homlokomra.

-Hah, én is! - hívtam egy ölelésre amit örömmel viszonzott. -Na, de siessünk, mert mindjárt kezdődik! - kezdtem el húzni Petit teljesen befelé, ahol szembe jött velünk Milán, akit nagy öleléssel köszöntöttem.