Ellenségek Vagy Szerelmesek? [Marics Peti ff.]✅️

13.-"Utállak"

2022.06.04.

-Szép napot a háznak! - köszöntöttem mindenkit a konyhában eme csodás napon mosolyogva.

-Csá álom szuszék. - köszönt Marics a maga módján komoly fejjel mire én fapofával ránéztem.

-Te csak kussolj! Csoda, hogy fent vagy délben. - feleseltem neki "neszóljbetöbbet" fejjel -És most megsértettél. - fordultam el tőle karba tett kézzel durcizva s szedtem magamnak kaját amit a Milán csinált egyértelműen és nem a Marics. Csináltam kávét amire vártam és amíg én türelmesen vártam megéreztem valakinek a melegségét a közelemben így hátra fordultam.

-SZIA CSENGE! - kiabált a fülembe László mire én nyakon vágtam. -Most miért bántasz? - kezdte el simogatni a nyakát.

-Ő miért csövel nálunk? Élettelen vagy mi? - fordultam Miló felé aki éppen most jött be a konyhába.

-Nem akart otthon maradni mert ott van Sára. - magyarázta és hangsúlyozta a szavakat, hogy értsem miért jött ide ez a csöves.

-Igazából, csak majdnem kidobtak az otthonodból. Ez tök jó! - mondtam vállat vonva és enni kezdtem. -Ma buli lesz! - figyelmeztettem a fiúkat.

-Mehetek én is? - csapódott le mellém SpaccOne boci szemekkel aminek nem tudtam ellen állni. Ezért csak bólogattam mire vigyorogni kezdett.
-Ma buli és bebaszok! - őrjöngött a bolondja. Én meg csak ráztam a fejem, hogy kivel szívom együtt a levegőt.

Nyugodtan ettem és közben gondolkodtam minden féle elvetemült dolgokon amíg oda nem jutottam, hogy Kristóf villant fel előttem. Visszaemlékeztem mindenre. Lelőtték én meg segíteni akartam neki de meglőttek engem is aztán szemem láttára vérzett el. Miután befejeztem ezt a szar visszaemlékezést nem bírtam enni. Aztán jött az a kép amikor Kristóf miatt nem tudtam enni. Ahogy ezt is végig gondoltam már a fejemet fogtam, hogy hogy jutottam ide el s ezt nem csak én vettem észre, hogy valami bajom van hanem az előttem ülő Marics is aki fürkészte a fejem egy ideig amíg Laciék meg nem szakították ezt a folyamatot.

-Elmentünk! - mondták egyszerre Milóék mire én mutattam nekik egy like jelet jelezve, hogy értettük de még mindig a fejemet fogtam és csukott szemmel hallgattam a külső zajokat. Laciék kiléptek az ajtón amit be is csuktak.

-Csenge! Jól vagy? - kérdezte Marics rögtön de sokkal közelebb volt a hangja, mint amúgy annak kellene lennie. Kinyitottam a szemeim és oldalra néztem ahol Marics aggódva nézett rám. Komolyan ez a gyerek mindenek után még ide jön és aggódik értem.

-Miért foglalkozol velem? - döntöttem le a fejem a pultra és becsuktam a szemeim s úgy vártam a válaszát.

-Mert attól még aggódom érted. - vallotta be komolysággal a hangjában majd felállított a székről és a karjaiba vett s felcipelt a szobámba. Letett az ágyamra majd a tenyerét a homlokomhoz érintette mire én megrázkódtam mert fáztam.

-Peti fázom. - mondtam neki nagyon halkan de hála az égieknek megértette és betakart amitől én mosolyogtam egy jót.

-Hát Csenge, Te lázas vagy. Nyáron. Nyáron! - kezdett el kiabálni csak úgy a szobában de én csak megrezzentem a hangos kiabálásától.

-Ne kiabálj légyszi. - szóltam rá halkan majd jobban betakaróztam.

-Bocs. - kért bocsánatot majd leült az ágyam szélére. -Ugye tudod hogy így nem mehetsz fellépni? - kérdezte mire én feltámaszkodtam.

-De megyek!

-Nem mész!

-De.

-Nem!