Ellenségek Vagy Szerelmesek? [Marics Peti ff.]✅️

II./5.-Budapest Park

2023.07.22.

Ma van a nagy Budapest Parkos koncertjük a srácoknak és én is fellépek Marics kérésére. Igazából aki létezik az ott lesz. Nagy készülődésekben van mindenki. Én nem tudom mit vegyek fel, csak a szokásos. Már ott tartottam, hogy felhívom Petit, de Ő most tuti nem ér rá. Kis hezitálás után felhívtam Face-en. Egyből felvette.

-Ugye nem zavarok? – kérdeztem meg rögtön kétségbeesett fejjel.

-Te sosem. – mosolygott a kamerába. -Miben kéne segítenem? – tért rá máris a lényegre.

-Milyen ruhát vegyek fel? – kérdeztem szomorúan. Peti csak röhögött rajtam, de elkezdte mondani az ötleteit.

-Akkor biztos az jó lesz? – nézegettem az ágyamra terített ruha darabokat.

-Csodálatosan fogsz benne kinézni! – villantott meg Marics egy 1000 wattos mosolyt. -Na, megyek én is öltözni. Szeretlek, csók!

-Én is szeretlek! – köszöntünk el egymástól majd felöltöztem.

Peti ezt a szetett választotta, persze az Air Force 1-t fogom felvenni. Sminknek csak szempilla spirált és highlightert raktam fel, hogy csillogjon a pofám. Egy ideig még a tükörben méregettem magam majd Kicsitől elköszöntem és elindultam a Parkhoz.

Nagyon jól tudom, hogy ez a két fiú számára mindennél fontosabb, hisz mindennap próbáltak, csak erről beszéltek még nekem is Peti, hogy mennyire nem akarja elrontani, nem akarja, hogy rosszul süljön el. Megérten őket, nyilván nem akarják, hogy valami rossz történjen, hiszen nekik egy Budapest Parkos koncert mindig nagyon fontos volt.

Mikor leparkoltam és kiszáltam a korlátnál már több száz ember volt. Odamentem és csináltam néhány fotót majd bementem az óriási backstage-be, ahol majdnem mindenki ott volt már. Köszöntem mindenkinek egy öleléssel majd Petit kerestem de nem találtam, mikor valaki hátulról felemelt a derekamnál fogva. Amint letett a tettes felé fordultam. Ki más állt volna előttem, mint Marics.

-Szia Kicsim! – köszönt majd megcsókólt, amit viszonoztam. A kezemet összekulcsoltam a nyaka mögött. -Azt hittem sosem érsz ide. – mondta majd végig mért. -Csoda vagy! – ámuldozott rajtam. Én csak nevettem rajta.

-Mikor kezdődik és mikor jövök én? – tértem rá a lényegre vagyis a számomra fontos részre.

-Fél 6-kor kezdünk és Te a harmadik számnál jössz fel. – mondta miközben az arcom simogatta, persze ezt a csodás pillanatot Tomi — a fotós – lekapta és megörökítette, amit mi is észrevettünk és Peti letakarta a kamerát és egy gyors csókot nyomott a számra amin, mint mindig most is mosolyogtam.

[...]

Elkezdődött a koncert és, mint mindig most is telt ház volt. A Visz a vérem-mel kezdtek, így mind az öt fiú fent volt már a színpadon. Én közben felkészültem lelkileg, mentálisan, hogy mindjárt én is ott fogok tombolni.