Ellenségek Vagy Szerelmesek? [Marics Peti ff.]✅️

11.-Esés...

2022.05.29.

Már délután volt és még nem mentem ki a szobámból egész nap egy kávét ittam majd elővettem az öngyújtóm és a combomhoz érintettem meggyújtva amire felszisszentem de nem adtam nagyobb hangot ki. Ezután még rágyujtottam egy cigire és már majdnem elszívtam mikor kopogtak.

-Mi van? - szóltam oda az illetőnek. Idegzetem és energiám sem volt több szót ki adni.

-Jázmin vagyok. - mondta a hang de amint elmondta, hogy ki Ő nagyon lassan felálltam és kinyitottam az ajtót majd beengedtem -Ne cigiz bent! - figyelmeztetett és kivette a kezemből a cigit amit elnyomott -Aghh fúj! - undorodott rögtön.

-Nem, fúj! Nyugtató hatása van és jó érzés mikor elszívod. - mondtam neki a szín tiszta igazságot. A cigi az életem része, hiába káros pont leszarom főleg az ilyen pillanatokban. Leültem a szőnyegemre majd eldőltem rajta és csak lestem a plafont.

-Na de csajszi mesélj! Mi van veled mostanában? És mi a baj éppen most? - dőlt le Ő is a szőnyegre mellém csak Jázi engem nézett ezért én is felé fordultam.

-Marics és én összevesztünk kábé 4 órája... - kezdtem el neki magyarázni de közbe szólt, mint mindig hozzá kell fűzni valamit.

-Nem nagy meglepetés. - vont vállat, már amennyire tudott a földön -Min? - tette fel a következő kérdést.

-Nagyon lemaradtál barátosném! Először is Maricsnak a csaja Laura. - ennél a résznél feltámaszkodott és nyitott szájjal nézett rám olyan "Miafasz" fejjel.
-Igen jól hallottad! Na hát Laura nyilván behazudta, hogy Ő rám nem emlékszik én meg leribancoztam tegnap amin Péter felkapta a nem létező vizet és ma a konyhában összevesztünk, hogy nem beszélhetek így a Lauráról és aztán azt hittem meg akar ütni a... a - remegett meg a hangom -a Marics én meg reflex szerűen kivédtem pedig csak a kajáért akart elnyúlni. Aztán elkezdett kérdezősködni, hogy én tényleg azt hittem, hogy megüt? - kapkodtam a levegőt mire elkezdett simogatni Jázi és nyugtatni.
-De tudod, hogy csak apámra gondoltam és a szörnyű csajára amiről persze senki sem tud rajtad kívül. - dőltem a vállára és csak bámultam.

-Jaj szívem... Nyugalom. Minden helyre fog jönni! Most ez egy szar időszak de majd jobb lesz nem sokára. - magyarázta nyugodtan és mosolyogva. Esküszöm Jázmin olyan bölcs tud néha magához képest lenni, hogy csak lesek.
-És most! Felállsz összekészülődsz és irány a városba! - állított fel majd a gardrób szobámba vezetett és a kezembe nyomott egy adag ruhát
-Ezt veszed fel, nincs vita! - ment ki a szobából és becsukta az ajtót. Én csak lestem a ruhákat szürke térdnadrág és egy Hooded Staff-os fehér póló volt. Felvettem és kiléptem ahol Jázmin már oda - vissza járkált de rögtön felém fordult és vigyorogni kezdett tapsikolva.

-Jó, oké csak induljunk. - forgattam a szemeim és kiléptem az ajtón majd lementem és a fiúk a kanapén ülve beszélgettek ami fura és ritka. De nem figyeltem rájuk. Inkább csak mentem előre Jázival a nyomomban. Amíg meg nem állított egy hang.

-Hova hova hölgyeim? - nézett ránk a kanapéról Milo és még Marics is ránk nézett de Ő inkább egyenesen a szemembe ami miatt én gyorsan elkaptam a tekintetem és Milánra fókuszáltam.

-Enni és vásárolni. - mosolyogva mondta helyettem is Jázmin és Milánnal össze néztek de gyorsan meg is szakították a szemezést zavarukban amit én egy sunyi mosollyal végig néztem. Miló csak bólintott és rám nézett ahogy Jázmin is.

-Min mosolyogsz? - kérdezték teljesen egyszerre furcsán rám nézve.
-Hagy mosolyogjunk már mi is. - folytatta Milán de én csak megráztam a fejem mosolyogva jelezve, hogy semmin. Köszönés nélkül ki léptem azon a szájba vert ajtón és rögtön leolvadt a mosoly a képemről. Amíg a házban voltam egész végig éreztem, hogy Marics a szemeivel belém égeti, hogy mi a bajom. Semmi csak hagyjon.

-Na gyerünk Csenge! Ne légy puhány pöcs! Szard le a Maricsot! Hajrá indulás! Kocsiba be, most! - bíztatott mosolyogva, tapsolva és persze parancsolva Jázmin Úrnőnk. Én meg persze, mint alattvaló engedelmeskedtem neki így beültem a volán mögé és elindultunk a pláza felé. Én unottan vezettem és már vettem volna elő a cigim, hogy rágyújtok de Jázmin egyből kinyírt a szemeivel.
-Elő se vedd! - szólt rám és én egyből vissza csúsztattam a zsebembe fa pofával és tovább vezettem.

Marics Peti szemszöge

Miután kiléptek a lányok az ajtón rögtön Milóra néztem ahogy Ő is rám.

-Min vesztetek össze? - kérdezte egyből a lényegre térve mire én csak egy akkorát sóhajtottam hogy örülök, hogy nem fújtam ki a tv-t az ablakon. Nagy levegőt vettem és elkezdtem mondani.

-Hát... annyi volt, hogy Laun össze vesztünk és aztán azt hitte, hogy megütöm. - mondtam el röviden mutogatva a kezemmel, mint egy balfasz.

-Mi az hogy azt hitte? Ugye nem akartad megütni? - uszított rám több ezer kérdést ami csak 2 volt.

-Úgy ismersz? - mutattam magamra idegesen. Most ez a gyerek komolyan azt hiszi, hogy megütném Csengét? Ez nem komplett!

-Igen úgy. - mondta komolyan majd felállt és a konyhába ment én meg csak néztem utána, hogy Ő biztos az én haverom vagy csak egy beépített terminátor. Minden esetre utána mentem.

-Jesszus Milán magadnál vagy? Miért ütném meg Csengét, az unokahugod? - kérdezősködtem még mindig szét tárva a kezeim.

-Nem tudom, akkor miért hitte volna azt, hogy megütöd? - tett fel egy másik kérdést amire én csak kussban álltam -Látod! Te sem tudod. - ment el mellettem majd fel a szobájába én meg tétlenül vissza ültem a kanapéra gondolkozni de hamar meguntam így fifázni kezdtem.

[...]

4 órája rontom a levegőt a nappaliban a tv előtt amikor csak úgy kinyílt az ajtó de nem tudtam oda nézni mert nagyon  nagy meccsben voltam csak a külső zajokra tudtam figyelni ami kulcs csörgés volt után egy hűtő nyitódás és egy csomó csörömpölés de még ezek után jó illatokat is kezdtem érezni és már zenét is hallottam és még éneklést is amire felfigyeltem ezért a konyhába indultam ahol egy táncoló és éneklő Csengét láttam meg de nem vett észre így csak a pultnak dőltem karba tett kézzel és figyeltem őt. Amikor elesett és a térdét kezdte el fájdalni. Gyorsan oda léptem hozzá és leguggoltam elé ezért fel nézett rám fájdalmas arc kifejezéssel.

-Mi fáj? - tettem fel azt a kérdést ami eszembe jutott ebben a pillanatban. Lenézett a térdére amit szorított, felhúztam a térdnadrágját és nem volt semmi baja a térdének csak egy kicsit piros volt és le volt horzsolva. -Nincs nagy gáz csak egy kis horzsolás. - kezdtem el simogatni a kezét, hogy nyugodjon meg Ő csak bólintott majd vett egy nagy levegőt.

-Húzz fel! - nyújtotta a kezeit nekem így felálltam és felhúztam de azzal nem számoltam, hogy ilyen közel kerül hozzám.
Mélyen a szemébe néztem ahogy Ő is de elhúzódott tőlem és a pulthoz fordult folytatni a kaját.
Csak annyira figyeltünk fel, hogy valaki nagy valószínűséggel Miló jön le a lépcsőn s a konyhába jön.

-Mi volt ez a csapódás? - nézett felváltva ránk de rajtam maradt a tekintete.

-Mit nézel he'? - tettem fel a kérdést kisebb düh kirohanással majd egyszer csak leesett, hogy min kattog a hangya szem méretű agya. Gyorsan komolyan ránéztem. -Neeem! Annyi történt, hogy Csenge elesett táncolás közben. - magyaráztam neki miközben a mellettem álló lányra néztem és Ő is rám majd vissza Milóra és bólíntott.

-Tényleg ez történt csak egy kicsit balfasz voltam. - biztosította meg Csenge a mondatom és Milánra mosolygott olyan "hiddmárelgecc" mosollyal s ez be is vált mert Miló csak bólintott és vissza felment. Amint egy ajtó csapódást hallottam fentről kifújtam a bent tartott levegőm és leültem egy székre kifújni magam de ezt Csenge megzavarta egy olyan nézéssel rám nézve, hogy megilyedtem. -Ez mi volt? - kezdett el halkabban beszélni -Miért nem hitte el? Miről beszélgetettek amíg nem voltam itthon? Ami reggel a konyhában történt, arról? - ennek csajnak miért van ennyi esze, de komolyan?!

-Nem beszélgettünk semmiről! - tiltakoztam rögtön a kezeimet védekezően felnyújtva.

-Hát persze. - fordított nekem hátat és újra a vacsorát kezdte csinálni. Én meg felálltam és csendben vissza mentem a nappaliba játszani.

Helouuu! Ez is hosszú rész lett. Egy nappal hamarabb hoztam. Kövi rész vasárnap várható. Addig is hallgassatok The Weeknd-t!<33