Ellenségek Vagy Szerelmesek? [Marics Peti ff.]✅️

20.-Elfajultak a dolgok...

2022.06.29.

Hogy mennyi az idő? Kibaszott jó kérdés! Ahogy kinyitottam a szemem vissza is csuktam. Kifolyt a szemem annyira világos volt a szobában. Miután megszokta a szemem a fényességet körül néztem, hogy hol is vagyok. Magamra néztem és amint láttam, hogy meztelenül fekszem rögtön kipattantak a szemeim és villámgyorsasággal felálltam volna de ezt egy erős kar megakadályozta. Ránéztem arra a bizonyos kézre és csak a tetkót láttam de már is tudtam, hogy ki is fekszik mellettem. Balra fordultam és egy békésen alvó Maricsot láttam. Egy valamire tudtam csak gondolni, hogy Mi lefeküdtünk. Óvatosan leemeltem a kezét magamról majd felálltam és elkezdtem felöltözni a szobában szétszórt ruhákból.

Teljesen felöltöztem mikor hallom, hogy mocorog valaki az ágyban és az az egy valaki csak Marics lehet. Oda fordultam és láttam, hogy engem néz kómásan.

-Mi a hím nemiszerv történt? - kérdezte miközben magára nézett de nem annyira érdekelte, hogy nincs rajta semmi.

-Az Marics, hogy lefeküdtünk! - mutogattam idétlenül. Ő meg szóhoz sem jutott.

-Oké én most felöltözök. De Te nem mész sehova! Beszélnünk kell! - jelentette ki majd elkezdett öltözni magát nem zavartatva. Én csipőre tett kezekkel végig néztem ahogy felöltözik. Vagy ötször a kidolgozott felső testére vándorolt a tekintetem. 3 perc után teljes szerelésben sétált elém én meg kíváncsian néztem még mindig Őt, hogy mi a fészkes fenét akar tőlem ez az ember. -Ezt nem mondod el Milánnak! - mondta meg nekem, hogy mit csináljak.

-Figyu má'! Szerintem itt nem ez a legfontosabb hanem az, hogy neked tudtommal van egy barátnőd. - magyaráztam idegesen és a tényeket is közöltem vele ha már azt sem tudja, hogy milyen bolygón van.

-Összevesztünk. - mondta unottan de engem ez rohadtul nem érdekelt.

-Attól még van barátnőd! Nem szakítotattok. - magyaráztam neki ingerültebben.

-Figyelj, ez az én dolgom! Annyi a lényeg, hogy ne mond el Milánnak, oké? - nézett komolyan a szemembe de én mintha meg se hallottam volna, megfordultam majd kinyitottam az ajtót és elindultam le abban a reményben, hogy Miló már fent van és nem ütötte ki magát annyira. Leértem a konyhába és ott takarított Milán. Marics persze végig követett a hátam mögött.

-Milán mondanunk kell valamit. - néztem rá a most már mellettem álló Maricsra, persze Ő rögtön rám nézett és elkezdte rázni a fejét.

-Csenge, nem! - szólt rám Péter de figyelembe sem véve Milán felé fordultam. -Csenge fogd be a szád! - szólt rám idegesen de ez sem érdekelt.

-Mond már baszki! Még takarítanom kell. - szólt rám most már Milán is. Vettem egy mély levegőt. Marics rázta a fejét.

-Lefeküdtünk. - böktem ki és Milán egy ideig sokkolva állt majd Maricsra nézett és már szólalt volna meg de Marics nem hagyta.

-Akkor már én is mondok valamit! - mondta magabiztosan Péter és egy pillanatra rám nézett. Valkusz karba tett kezekkel várta a mondandóját. Én értetlenül néztem Maricsra. Több történet végig futott az agyamon de csak elhesegettem és figyeltem, hogy mégis mit akar mondani.

-Még ma kibököd? - kérdezte Milán és sóhajtott egyet.

-Csengének mondania kellene neked valamit, de mivel nem akarja így megteszem helyette. - mondta Marics és Milán meg kettőnk közt kapkodta a tekintetét. Én kérdően néztem Maricsot de rám sem nézett csak Milánt leste. Milán is kérdően nézett rá és idegesen. -Kristóf meghalt. - jelentette ki teljesen lazán. Én meg kikerekedett szemekkel néztem egy ideig Maricsot majd szép lassan Milóra néztem aki először el sem akarta hinni majd rám kapta a fejét.

-Csenge, miért hazudtál róla? - kezdett mérges lenni. Meg sem tudtam szólalni csak próbáltam összeszedni a gondolataim. -Csenge, válaszolj! - szólt rám ingerülten Milán de rá sem figyeltem csak bámultam és amíg Valkusz kiabálva szólogatott bevillant egy 'igéretem', hogy elköltözök ha Marics helyettem is elmondja Milánnak tesóm halálát. Ránéztem Maricsra aki gyanúsan méregetett ezt Milán is észrevette és leállt a kiabálással. Egy huncut mosoly kúszott a képemre miközben Maricsot figyeltem aki értetlenül állt és nézett. Ezek szerint nem emlékszik a kijelentésemre.

Hátat fordítottam nekik majd felrohantam a szobámba, kulcsra zártam az ajtóm majd levágódtam a laptopom elé és megnyitottam azt az oldalt ahol kinéztem egy lakást. Rámentem és egy ideig sem gondolkoztam... megvettem! Ez után lebeszéltem a hölggyel, hogy még ma beköltözök amibe bele is egyezett így elkezdtem pakolni 3 bőröndbe és egy nagyobb táskába.

2 óra múlva teljes előkészületben néztem szét a szobában. Elgondolkodtam, hogy hogy kerültem már megint ebbe a helyzetbe. Persze, hogy a Marics miatt. Innen is látszik, hogy nem lehet benne bízni. Ha most kifog akadni mert elmegyek akkor gondolja át, hogy azt a mondatot kikellett volna e mondania. Olyan ideges lettem, hogy inkább csak elindultam lefelé. Amint leértem mindkét fiú rám nézett és nem tudták hova tenni, hogy ennyi cuccal mit csinálok majd mintha Maricsnak beugrott volna, hogy mit mondtam és felpattant a székről majd elém lépkedett én karba tett kezekkel figyeltem, hogy má' megint mit akar ez tőlem. Hogyha elkezd magyarázkodni beverem a képét amit annyi kislány szeret de hogyha eltöröm az orrát már is meggondolják magukat azok a gyerekek.

-Nehogy emiatt elmenj! Milónak is tudnia kellett. - magyarázta nekem de érzelem mentesen pofán vágtam majd oda kapta a kezét a fájó ponthoz.

-Nekem Te ne magyarázkodj Marics Péter! - mondtam a szemébe majd még Valkuszra pillantottam és távoztam is. -Legyen további szép életet! - integetett nekik egy angyali mosollyal közben be szálltam az autómba és gázra taposva eltávoztam innen is, ezt a ValMar duó végig nézte az ajtóban.

Elővettem az életmentő cigim és elkezdtem szívni a lehúzott ablaknál közben indítottam valami muzsikát amit vagy kussban hallgattam vagy üvöltve énekeltem attól függött, hogy milyen kedvem volt abban a percben.

[...]

Amint oda értem a házhoz kiszálltam az autóból és úgy becsaptam az ajtót, hogy megilyedtem. Nehogy má' ki szakadjon az ajtója ennek a gyönyörűséges kicsi-kocsinak! A ház előtt állt egy csaj, gondolom akivel beszéltem telón. Elé lépkedtem és köszöntem neki persze vissza köszönt. Igazából semmi nagy cucc, lerendeztem mindent, kivizettem a házat. Igaz kicsi lehúzott, de kit zavar? A csajszi körbe mutatta a házat majd magamra hagyott aminek örültem mert végre nem kell mosolyognom.

Behoztam a cuccaim, beálltam a kocsival a garázsba. Lebasztam a táskákat a földre majd fogtam magam és ledőltem a kanapéra és nagy gondolkozásba kezdtem, mint például, hogy ennek miért így kellett alakulnia, vajon a fiúk mit csinálhatnak éppen vagy, hogy most mihez kezdek és még ehhez hasonló gondolatok.

[...]

Éjszaka van és próbálok aludni de nem megy így inkább csak forgolódok az új ágyamban. Egyfolytában rosszabbnál rosszabb gondolatok férkőztek a fejembe ami miatt nem tudtam egy percet sem aludni. Úgy döntöttem, hogy kimegyek inni a konyhába. Amint kimentem vissza se mentem hanem inkább leültem az asztalhoz és tépni kezdtem a hajam miközben mindent is túlgondoltam a csöppnyi agyammal. Kinyitottam az ablakot amin ki is hajoltam és vettem egy nagy levegőt majd kifújtam ezt még elismételtem tízszer majd visszafeküdtem az ágyamban és 3 perc után elaludtam.

🤙🏽! Kövi rész talán hétfőn jön ki de lehet később, nyugodtan mehet a vote. Addig legyetek jók, vagy inkább ne.<333