Ellenségek Vagy Szerelmesek? [Marics Peti ff.]✅️

II./4.-Szünet

2023.05.20.

Tegnap volt a premier ami egész jól sikerült, ahhoz képest hogy leittam magam kétszer.

Ma pedig már fent vagyok reggel 6-kor, ami nem megszokott tőlem, de ha egyszer fél 8-kor indul a gépem és még elkell pakolnom.

[...]

A repülőn ülve, csak is kizárólag azon gondolkoztam, hogy még otthon Petivel lekell nyomnom egy nagy beszélgetést, aminek nem tudom mi lesz a vége. Még volt 2 óra mire Budapesten vagyok, így átaludtam az út többi részét.

[...]

A házamban állva néztem ki a fejemből. Úgy ahogy voltam elindultam Petiékhez. Az sem érdekelt, ha nem lesznek otthon, csak oda akartam menni és Petivel beszélni kettőnkről. Leparkoltam a ház előtt majd kivételesen csengettem. Pár másodperc után nyílt az ajtó és Peti állt előttem kócos hajjal, karikás szemekkel.

-Csenge... – ejtette ki a nevem halkan. Körmömet rágva próbáltam kiolvasni bármit is a szemeiből, de csak fáradságot véltem felfedezni. Szó nélkül bentebb engedett, én feszengve néztem körül.

-Milán? – kerestem az előbb említetett.

-Stúdióba. – válaszolt röviden, ami nagyon nem tetszett. Most, hogy megtudtam, kettesben vagyunk tökéletes volt az alkalom arra, hogy beszélgessünk.

-Tudunk beszélni? – ha nemet mond akkor is rá erőltetem.

-Ja. – válaszolt hanyagul majd leültünk a kanapéra kicsit távolság tartóan. Semelyikünk sem szólalt meg, csak kínos csöndben ültünk. Próbáltam összeszedni a gondolataim.

-Szóval... – indítottam el a beszélgetést. -Tudom, hogy rosszul érintett, hogy hazudtam neked, de mennyire? – próbáltam elmondani egy normális mondatot. Először Peti meg sem akart szólalni, de egy nagy sóhajtás után kinyitotta a száját.

-Részeg voltam, amikor csak tudtam... – nagyon halkan beszélt, ami nem rá jellemző. -És nem hiszem el, hogy nem bíztál meg bennem ennyire. – fejemet maszírozva próbáltam nem kiabálni ebben a pillanatban.

-Értsd meg, hogy féltem elmondani. – mondtam el megint ezt a mondatot.

-Mitől féltél? Egyszerűen nem vagyok képes felfogni ezt a kifogást, hogy féltél. – kelt ki magából. Felállt és idegesen oda-vissza járkált a nappaliban.

-Féltem a reakciótoktól! – álltam fel most már én is. Egymással szemben állva kiabáltunk a másikkal. Ő nem tudott megérteni, én nem tudtam elfogadni a viselkedését.

Addig fajult ez vita, míg már Milán próbált leállítani minket de nem álltunk le csak kiabáltunk egymással, már helyiséget is váltottunk, már rendesen a bejáratban szidtuk egymást. Egyfolytában már menni akartam, de Ő valamivel mindig megállított és felcseszett.

-Elegem van belőled! Ne keress egy ideig! – vetettem véget a veszekedésnek majd, mint egy tornádó már kint is voltam a kocsimban. Nem haza felé vettem az irányt, hanem Jázminhoz. Amúgy is ott van Kicsi.

Leparkoltam majd fent bekopogtam hozzá és egyből nyílt is az ajtó. Jázi rögtön megölelt és minden félét kérdezgetett plusz elmondta, hogy csak olyan videókat lát amiben én feszítek a Met Gala-n. A kanapén ülve beszélgettünk egy kávé társaságában. Majd eljutottam ahoz a részhez ami néhány perccel ezelőtt történt.

-Nagyon durván összevesztem Petivel. – böktem ki a mondatot. Elmeséltem neki az egészet, Ő meg figyelmesen feldolgozott minden információt. -... Majd mondtam, hogy hagyjon békén és ne keressen egy ideig. – fejeztem be a sztorit. Jázmin először meg sem bírt szólalni.