Ellenségek Vagy Szerelmesek? [Marics Peti ff.]✅️

24.-Deja vu

2022.08.08.

Úton vagyok Jázminhoz, hogy elmondjam neki a frappáns tervem.

Beírtam a kódot majd felmentem. Bekopogtam s nyílt az ajtó. Amint meglátott Jázi behúzott a lakásba és becsapta az ajtót, ami nem jelent jót.

-Te magadnál vagy? Mik ezek a cikkek? - nyomta a pofámba a telefonját.

-Mi lenne, ha távolabbról mutatnád? - mosolyogtam rá kínosan. Megfogtam a telefont majd olvasni kezdtem. -Ezeket már láttam. - jelentettem ki, mintha napi szinten verekednék és ilyen cikkek születnének rólam.

-Csak ilyen lazán? - háborodott fel Jázi. -Ember, falhoz vágtad Marics Peti barátnőjét. - magyarázta nekem, én meg kérdően néztem rá, hogy ez mit is jelent. Mert az tény, hogy nem szokták csak úgy megverni A Nagy Marics Péter barátnőjét, de akkor is kérdő tekintettel vártam, hogy folytassa a mondani valóját Jázi. -Ez atom király baszki! - kezdett el sipákolni. Én meglepődött arc kifejezéssel néztem, hogy mi történik. Az előbb még ki volt akadva most, meg majd kiugrik az ablakon annyira boldog.
-Az a csaj amúgy is egy rossz kurva.

-Igen tudom, azé' basztam falhoz. - mutogattam neki idétlenül.

-Jól tetted. - nézett rám komolyan. -De amúgy miért jöttél? - tért egy másik témára.

-Van egy kicseszett jó tervem arra, hogy Marics megismerje Laura igazi személyiségét. - mondtam el neki tömören, röviden a lényeget.

-Ez érdekes. - ült le mellém a kanapéra és úgy hallgatta tovább. -Hallgatom, folytasd. - utasított. Elkezdtem neki magyarázni minden, fontos részletet. Ez telt fél órába.
-Oké. Ezt kurvára adom! Én is veled tartok. - egyezett bele Jázmin is. Felálltam, ahogy Jázi is.

-Na akkor go haza. - sóhajtottam majd az ajtóhoz mentem amit ki is nyitottam.

-Akkor még talizunk. - mondta Jázmin én meg bólintottam. -És tudod, ne csinálj semmi hülyeséget, ne verekedj, ne igyál olyan sokat és, ja úgy ennyi. - anyukáskodott nekem itt Jázmin, hamár az igazi anyám nem képes ide jönni. Én csak unottan bólintottam majd haza mentem.

Benyitottam a házba egy kicsit félve, mert nyitva volt az ajtó de én tisztán emlékszem, hogy bezártam. Beléptem a házba és a konyhában ült Bálint. Olyan szintű ideg összeroppanást kaptam abban a pillanatban, hogy majdnem hozzá vágtam a kezemben lévő kis táskám.

-Te meg mi a jó büdös ló pikulát keresel itt? Ki engedte meg, hogy be gyere? - mentem hozzá közelebb idegesen. Felállt majd Ő is elém lépkedett amitől inkább megálltam. Rászorított a nyakamra majd neki tolt a falnak amitől egy pillanatra megállt a szívem.

-Velem Te nem beszélsz így! - mondta gyilkos tekintettel én csak bólintottam, hogy megértettem. Meg sem tudtam szólalni, nehogy még jobban megfulladjak. Elengedett de nem lépett el mellőlem, vettem egy nagy levegőt egyfolytában a szemébe nézve. Erősnek kellett tűnnöm, nehogy má' azt higgye, hogy Ő itt az Úr. Ez az én házam.
-Hol voltál most? - kérdezte mosolyogva majd elfordult tőlem és a konyhába ment, mintha nem az előbb akart volna megfolytani.

-Csak Jázminnál. - böktem ki a mondatot nagy nehezen. Óvatosan leültem az egyik székre és az ujjaim kezdtem birizgálni.

-Oké. Na de Cica mennem kell. Jó legyél! - mondta felém fordulva majd közelebb jött hozzám és megcsókólt csak én nem viszonoztam, ezért rászorított megint a nyakamra jelezve, hogy csókoljam vissza, így meg is tettem vissza csókoltam. Bálint vigyorgó pofával távozott.

Amint kilépett az ajtón, fellélegeztem és sietős léptekkel a fürdőbe mentem megnézni a nyakam. Felkapcsoltam a lámpát és bele néztem a tükörbe. A nyakamon díszelgett az erős kéz lenyomata. Kifolyt az első könnyem amit villám gyorsasággal le is töröltem. Megmostam az arcom, kimostam a szám majd leültem tv-t nézni de ebből annyi sikerült, hogy elaludtam.