Ellenségek Vagy Szerelmesek? [Marics Peti ff.]✅️

26.-Puszta

2022.08.22.

Reggel van és rájöttem, hogy teljesen más pozícióban fekszünk a Mariccsal. Én a mellkasán fekszek és Marics átkarol. Felnéztem Péterre aki még nagy álmában játszik főhőst. Elkezdtem Marics ujjait birizgálni mivel nem tudtam megnézni, hogy mennyi az idő. Egy idő után annyit érzek, hogy a hátamat simogatja valaki. Felnéztem Maricsra aki, mint egy zombi úgy nézett rám.

-Jó reggelt Tücsök! - köszöntött a reggeli rekedtesebb hangján.

-Neked is Köcsög! - köszöntem vissza majd kibújtam karjai közül és megnéztem mennyi az idő. -Fél 12 van. - jelentettem ki majd indultam a konyhába Maricsot ott hagyva. Csináltam reggelit vagy ebédet. Ami tetszik.

Már 20 perce ütyködök a konyhában mikor valaki csoszog ki a szobámból. Oda néztem és egy pillanatra, mintha Bálintot láttam volna ezért majdnem elestem. Megtámaszkodtam a konyha pultnak így nem estem el. Marics ide sietett hozzám és leültetett egy székre. Miután magamhoz tértem ránéztem Maricsra, aki aggódva fürkészett engem.

-Jól vagy? - kérdezte miközben simogatta a kezem körkörös mozdulatokkal. Miután úgy éreztem megnyugodtam válaszoltam.

-Igen, csak... - magyaráztam volna meg de inkább vettem egy nagy levegőt.

-Csak? - kérdezett vissza jelezve, hogy Őt igen is érdekli.

-Egy pillanatra azt hittem, Bálint vagy. - túrtam bele idegesen a hajamba.

-Még jó, hogy nem én vagyok Bálint. - húzott fel a székről majd megölelt amit viszonoztam, bele puszilt a hajamba ami miatt egy mosoly csúszott az arcomra. Jó erősen öleltem Őt. Nem tudom mikor öleltük így egymást legutoljára, de ez nem is érdekelt. Olyan jó érzés volt végre valakit ölelni.
-Csinálok kávét. - engedett el és a kávéfőzőhöz ment.

-Miért nem szóltál, hogy tudsz kávét csinálni? - akadtam ki de közben mosolyogtam sunyin. Ő csak felém fordult és megrántotta a vállát. -De nekem nem kell most kávé. Dobj ide egy Hell-t. Hűtőben van. - tartottam a kezem. Marics kérdően nézett be a hűtőmbe ahol, vagy 15 darab energia ital van. A kezembe adott egyet furcsán rám nézve.

-Mióta kezded a reggelt energia itallal? Tudod, hogy árt. Főleg táncos ként. - tartotta nekem felvilágosító órát Marics Úr.

-Már nem táncolok. - szakítottam félbe, mire teljesen megállt. Remélem szíve azért nem. -Még élsz? - kérdeztem meg unottan. Ő csak villantott egy gúnyos mosolyt, csak nyugodtan, én is tudok ilyen fejeket mutatni neki, ha nagyon tetszik neki.

Inkább csendben ittunk tovább, majd kimentem az erkélyre elszívni egy cigit, ám Marics ugyanígy tett. Ketten, csendben szívtuk még mindig azt a káros szart. Jól eső érzés fogott el, ahogy a nikotin végig járta a testem kisebb rekeszeit. Letüdőztem majd kifújtam, ezt megtette Marics is mire felé fordulok aki nem néz rám.

-Irritálóan csendes vagy. - mondtam a szín tiszta igazságot. Már rendesen hiányzott, hogy mondjon valami értelmetlen baromságot. Negyed órája csendben van ami nagyon szokatlan.

-Mert? Mit mondjak? - fordul végre felém értetlenül. Én csak vállat vontam, hogy bármit csak beszéljen végre legalább 1 percen át. Nagyot sóhajtott majd bele kezdett valami kurva régi sztoriba, amiben része volt.

Gyorsan elrepült az idő, mivel már délután 1 óra van. Kibeszéltünk minden értelmetlen témát. Marics vissza öltözött a tegnapi ruhájába, mivel elmondása szerint neki haza kell mennie, nehogy Milán szét szedje a konyhát, amin jót röhögtem. Egy öleléssel távozott és persze emlékeztetett, hogy holnap forgatás és ne késsek mert, különben mérges lesz rám amin még nagyobbat röhögtem, mint azelőtt. Ő mérges rám? Itt egyedül én lehetek mérges rá.

2022.08.23.

A Starbucks-ból tartok ki éppen és egy jeges kávéval indulok a forgatás helyszínère, ami egy puszta, ha jól tudom. Bepattantam a gyönyörű autómba és útnak indultam, közben bekapcsoltam a GPS-t, hogy ne tévedjek el, mert képes vagyok rá.

Egyszer eltévedtem, de végül oda értem és láttam, hogy Marci már is forgat. Még a kocsiban ülök amikor Marcika oda pofátlankodott a lehúzott ablakomhoz és beleszólt a mikrofonjába.

-Szia Csenge. Te miért jöttél? - tette fel ezt az értelmetlen kérdést. Elővettem a gúnyos mosolyom és úgy válaszoltam neki.

-Csak erre jártam. Tudod szép az idő ilyenkor jó érzés kocsikázni. - mondtam el a költői mondatom. Marcinak nem tetszett a válaszom így várta a normális válaszom. Megforgattam a szemem és bele kezdtem. -Szerepelni fogok a klippben. - ráztam le gyorsan a témát majd kiszálltam és megindultam a sminkeshez, de legnagyobb örömömre Marci nem hagyott magamra.

-Mennyire szeretsz Manuellel együtt dolgozni? - tett fel egy másik kérdést, mire én egy "mostteszopatsz" fejjel reagáltam.

-Ha nem szeretnék a drágával együtt működni akkor most nem tudnál kitől kérdezni. - küldtem felé egy mosolyt majd ott hagytam végleg.

Már a hajamat csinálták mikor Valmar-ék begurultak késve. Persze Marci már is ott termett a kocsinál és Maricstól kezdett el kérdezősködni aki láthatóan élvezte, hogy valaki érdeklődik felőle. Miután sikeresen Marics mindent megválaszolt, felém tartott. Őt néztem és közben szürcsölgettem a kávém s végig mértem, hogy mibe van ma ez a féleszű.

-Csá Tücsök! - köszöntött, a már megszokott becenevemen, közben villantott egy 1000 wattos mosolyt és persze kacsintott amitől már minden lányka elolvadt volna, mint egy csoki a melegben de én inkább csak megforgattam a szemeim és eltűnődtem azon, hogy én Maricsot miért ismerem.

-Köcsög! - bólintottam neki köszönés jeléül. Úgy érzem ezek a becenevek ránk ragadtak. Legalább már nem Kicsi-nek szólít.

-Mióta vagy itt? - kérdezte s közben leült mellém egy székbe.

-Fél órája, mint ahogy nektek is itt kellett volna már lenni akkor. - világosítottam fel a buksiját.

[...]

A telefonom nyomkodom miközben Bence magyaráz, hogy hogy lesz a klip. Fél füllel Őt hallgattam de nem annyira érdekelt. Még mindig a telóm bújom mikor feltűnően csend lett körülöttem, ezért felnéztem, hogy mi történik itt. Kisebb szívinfarktust kaptam mikor annyit láttam, hogy mindenki engem néz.

-Mi van? - néztem körül értetlenül.

-Te mész Maricshoz. - mondta ki nyugodtan Bence, de nem annyira értettem a célzást így még mindig értetlen fejet vágtam. -Ahj... Maricsot kell tapiznod. - fejtette ki nagy nehezen. Kellett egy kis idő mire felfogtam, hogy mit kell csinálnom és miután felfogtam nagy tiltakozásba kezdtem.

-Biztos hogy nem! Nincs valami más csaj? Nézd má' itt van rajtam kívül 8 csajszi és pont engem kell kiszemelni. - mutogattam össze-vissza idegesen. De tök mindegy mit csináltam mert levagyok szavazva így nincs más választásom.

Nagyokat sóhajtva sétáltam a puszta kellős közepére, csak nem egyedül. A semmi közepén, indokolatlanul állt egy kocsi. Kérdően néztem a mellettem álló Köcsög nevezetű hím nemű Péterre.

-Mit kell csinálni? - kérdeztem meg tőle miután rájöttem, hogy nem érti az értetlen fejem.

-Tapizol, miközben tátogok a kamerába vagy vezetni fogsz. - az utolsó kettő szónál felcsillant a szemem, mire Marics elkezdett röhögni amit nem tudtam hova rakni. -Tudtam, hogy a vezetésnek örülni fogsz. - mosolyodott el majd elterelt az autóhoz s rátámaszkodtunk.

Elindult a felvétel én meg tettem a dolgom. Simogattam, tapogattam vagy puszilgattam Maricsot. Ezek után volt egy szünetünk ahol még ott maradtunk Mariccsal a kocsinál, csak mi ketten.

-Na milyen volt? - tettem fel ezt a hülye kérdést egy kis huncut mosollyal.

-Ha így folytatod még jobban felizgatsz. - mondta ki mire meglepetten lentebb vándorolt a tekintetem és láttam, hogy áll ott lent így inkább el is néztem onnan. -Csak nem zavarba jöttél? - kérdezte egy nagy vigyorral a pofáján.

-Fogd be, Marics Péter! - szóltam rá majd ott hagytam.

¡Hola! Ezen a héten még egy rész. Puszker!<333