Ellenségek Vagy Szerelmesek? [Marics Peti ff.]✅️

14.-Dr. Marics

2022.06.04.

Felnéztem a színpadra ahol Csenge énekelt és nagyon látszott, hogy nincsen magánál. Csak egyet pislogtam és a lány már is a földön hevert ájultan. Észbe kaptam és sprintelni kezdtem Csengéhez. Leszartam mindenkit, felszaladtam és rögtön a karjaim közé vettem majd lecipeltem a backstage-be ahová senkit sem engedtem be.
Felmértem a terepet, hogy mi baja lett és én, mint Dr. Marics rá jött mindenre. Ide jött betegen, énekelt meg minden baja volt másfél órán át, elment inni alkoholt ami nem tett jót a torkának ezek után még felhívták a színpadra újra énekelni de nem bírta tovább és elájult. 5 perc múlva rám nézett szép lassan.

-Mi a geci történt? - törölgette a szemét, hogy felébredjen. Már mondtam volna amikor valaki berontott.

-Itt mi történt? Jól vagy Kicsi? - bombázta le ezer kérdéssel Milán. Na már csak Ő hiányzott. Kifog nyírni, hogy eljött ide. -Marics mi történt? - fordult felém.

-Lázasan eljött fellépni. - mondtam egyenesen Csenge szemébe nézve szúrósan.

-Lázasan? És te elengedted? - kezdett el lökdösni Milán de Laci közénk állt, ahogy Csenge is oda állt így rögtön leálltam nehogy megüssem.

-Milán. - kezdte mire Milán lenézett rá -Öhm... elszöktem. Peti egész végig segített. - vallotta be.

-Elszöktél? - kapta fel újra a vizet majd idegesen bele túrt a hajába. -Marics Te olyankor hol voltál? - nézett rám.

-Bazdmeg nem vagyok egy kibaszott bébiszitter! - mentem hozzá közelebb. Kiakadtam, hogy rám bízza Milán a 23 éves unokahugát. Szerintem Csenge tud magára vigyázni és amúgy most is figyeltem rá de ezek szerint nem nagyon hatja meg.

Horváth Csenge szemszöge

Ahogy a fiúk egymással veszekedtek kezdett fájni a fejem és meg is szédültem ezért a falnak estem s megtámaszkodtam. Ezt Marics egyből észre vette és mit sem foglalkozva a hozzá beszélő Milánt rögtön hozzám szaladt és leültetett a kanapéra.

-Jól vagy? Mid fáj? - bombázott meg a kérdéseivel de én csak a vállára dőltem pihenni, Ő meg simogatni kezdte a hátam és birizgálni kezdte a hajam.

-Szédülök. - mondtam hallkan de Marics mégis hallotta.

-Haza megyünk. Te velem jössz! Milán! - szólt rá Milora aki egyből rá nézett -Menjetek haza a Csenge kocsijával. - mondta nekik de közben végig simogatott és egy pillanatra sem hagyta abba ami eléggé megnyugtatott így lehunytam a szemeim és elaludtam. Csak arra emlékszem, hogy a Marics felemelt, berakott a kocsiba majd onnan kiemelt és az ágyamba fektett ahol be is takart és onnan kép szakadás.

2022.06.05.

Másnap reggel de tényleg kora reggel felkeltem mert nem éreztem jól magam azt hittem leszédülök az ágyról de megtámaszkodtam és felálltam. Dőlingélve kimentem a lépcsőhöz és le akartam menni.
Már a felénél tartottam amikor megcsúsztam és elestem.

-Jó akkor bazdmeg. - mondtam halkan, hogy csak én halljam. Felálltam de a lábam majd ketté repedt, nem érdekelt. Lementem nagy nehezen és a konyhába bicegtem egy pohár vízért. Ittam nyugodtan, igaz a lábam lüktetett amiért elestem. Amikor valaki megfogta a karom erre én kapásból az illetőre öntöttem a vizet. Hátra néztem és mivel már volt annyira világos, hogy lássak rögtön egy félmeztelen Marics került a szemem elé.
-Ezer bocsánat. Megilyesztettél. - magyaráztam majd elővettem valamit amivel letudjuk törölni -Töröld le magad és öltözz fel! - mondtam neki majd végig néztem rajta. Nem rossz de nem! Már ment volna fel én meg leültem volna egy székre de Ő vissza is fordult és elvezetett a kanapéra ahová le is ültetett.