A szomszéd fiú

24.

Olíviáek grill partija tele volt nevetéssel, jó ételekkel és jókedvű barátokkal. Ahogy a nap lassan átcsúszott az estébe, egy hirtelen kopogás szakította meg a mulatozást. Olívia meglepetten nézett a vendégeire, de tudta, hogy ezek az ilyen váratlan események hozzátartoznak egy kerti partihoz. Kinyitotta az ajtót, és ott állt Zack, mögötte pedig egy kisfiú bujdosott.

— Zack! Hát te!? - lepődtem meg. — Nem számítottam rád! És ki ez az imádnivaló kisfiú, aki veled van? - guggoltam le hozzá és mosolyogva kezet nyújtottam neki — Szevasz kiskrapek, Olivia vagyok. Téged hogy hívnak?
— Travis vagyok. - mondta szerényen.
— Nos, nagyon örvendek Travis! - mosolyogtam még mindig rá és ő is rámosolygott.
— Szia Liv, elnézést, hogy csak így berontok. Ez a helyzet eléggé kellemetlen nekem... - mondta Zack szokatlanul félénken és, ahogy észre vettem eléggé szégyellte is magát — De jelenleg te vagy az egyetlen ember, aki tud nekünk segíteni.
— Miben kell a segítségem Zack? - kérdeztem most már eléggé kíváncsian.
— Hát, tudod, kemény napok vannak magunk mögött, és valahogy elfogyott az összes pénzünk. Egy motelban szálltunk meg, de most már nem tudnék kifizetni még egy éjszakát sem. Travisnak viszont szüksége van egy ágyra és biztonságra. - mondta Zack.
Nem igazán értettem, miért motelba laknak, de még mielőtt vissza tudtam volna kérdezni anya kíváncsiskodódó hangját halottam — Olivia! Kivel beszélsz?
— Gyertek be! Később még beszélünk kell Zack! - kinyitottam az ajtót és sebesen betessékeltem őket. Zack és Travis feszült lépteikkel beléptek a szépen berendezett otthonba, ahol az összejövetel zajos és pezsgő hangulata uralkodott, miközben a vendégek kacagva és beszélgetve élvezték az estet. Zack és Travis megérkezése azonban kisebb csöndet és meglepetést váltott ki.

A vendégek, akik gazdagabb életmódot éltek, meglehetősen kérdőn és fintorogva tekintettek Zackre és Travisre. A fiúk öltözete tényleg elmaradt a gazdagabb vendégek által preferált divatos és kifinomult stílustól. Az ócska ruhák és a kopott cipők kontrasztot alkottak a tökéletesen öltözött és divatos résztvevők között. Néhányan sugdolózásba burkolóztak, míg mások próbálták elrejteni a meglepettségüket.

— Éhesek vagytok? - gyorsan törtem meg a kínos csendet.
— Igen!! Farkas éhes, és annyi finom étel van itt, hogy már alig várom, hogy mindent kipróbáljak! - jelentkezett Travis, mire a vendégek megvető pillantást vettetek a két fiúra. Az egyik hallhatóan odasúgta a másik vendégnek: "Haha, nézd csak őket! Biztosan nem találnak enni valót otthon!" rögvest jött is a kuncogó válasz: "Igen, ez a hajléktalan kinézetük elárul mindent."

Ezek a megjegyzések erőteljesen visszhangzottak a házban, és szinte tapinthatóvá vált a negativitás és az ellenszenv. Zack meghallotta a kritikát, és érezte, hogy Travis és ő nem kívánatos személyek, és hogy ez a megjegyzés csak megerősíti a saját bizonytalanságát.

Zack lassan Travisra nézett, aki zavartan és szomorúan nézett vissza rá. Ebben a pillanatban Zack elhatározta, hogy nem engedi, hogy mások gúnyolják vagy lenézzék őket. Megmarkolta Travis kezét és megszólalt:

— Olivia, jobb ha mi most elmegyünk. Nem állt szándékomba megzavarni az estéteket, hálás vagyok, hogy segítettél, de nem szeretném, hogy miattam kellemetlenül érezd magad.
— Zack, én viszont szeretném, ha maradnátok. Nem törődöm a többiek gúnyos megjegyzéseivel.. Én segíteni szeretnék nektek. Gyertek üljetek asztalhoz, hozok a húsiból körettel és a házi limonádémat pedig kötelező megkóstolni! De tényleg nem hagyom, hogy elmenjetek üres hassal.
— Olívia, ez nagyon kedves ajánlat. Elfogadom a meghívásodat. - nevetett és megveregette a vállamat.

Zack és Travis leültek enni, lehuppamtam Zackkel szembe és észre vettem a öccsének hatalmas falánkságát, mint aki több napja nem evett volna rendesen.
— Frankó a limonádéd, elárulod a receptet? - törte meg a csendet Zack derűs hangnemben.
— Sajnálom, de ez egy bizalmas információ. - kacsintottam mókás rejtélyességgel.