A szomszéd fiú

15.

Ford közben belépett a konyhába.
- Hazaviszlek titeket, gyertek ha készen vagytok. -Ford megforgatta a slusszkulcsot a mutatóujján, majd távozott a helyiségből.
- Én is elkísérlek bennetek, szeretnék Victoriával beszélni. -hangoztatta Matilda.

*15 perccel később*

Négyen álltunk a ház előtt, arra várva, hogy Victoria ajtót nyisson nekünk, ami abban a pillantban meg is történt.

- Mind eljötettek? De jó! Kerüljetek beljebb. -mosolyogva hívott be bennünk, Ryder pedig mindenkit kikerülve lépett be elsőnek és a szobájába ment.
- Mi a baja? -reagált Victoria Ryder elviharzására.
- Semmi, kamaszodik. -sétált beljebb Ryder anyukája, majd leült a nappaliban lévő kanapéra. Victoria, Ford és én is követtük és lecsüccsentünk.

- Mondd csak ki nyugodtan. -nézett Ford Matildára. - Öngyilkos hajlamú.
Elhalgattunk.
- Igen? -Victoria Matildára pillantott. - És miért nem szóltál nekem erről?
- Nem komoly, elmúlik. -legyintett Matilda. Addigis téged kérlek meg, hogy figyled, mert mostmár te vagy a gyámja.
- Talán túl szigorú vagy vele, mindig is az voltál. Hagynod kéne levegőhöz jutni. -vonta meg a vállát Victoria és próbált közben mosolyogni.
- Köszönöm a tanácsot, de neked nincs gyereked, úgyhogy fogalmad sincs! -replikált vissza Matilda. Victoria tekintetén még mindig az a nem szívből jövő mosoly ült.
- Kéne neki egy pszichológus. -szégyenkezett Matilda.
- Jolvan. Rendben. Tudsz valakit? -belegyezően bológatott Victoria.
- Igazából, már el is intéztem. Jövő héttől mehet, minden Kedden. A címet leírom egy cetlire. -beszélt Matilda és Victoria már nyújtott is egy rózsaszínt papír darabot.
- Jolvan, csak ennyit szerttem volna. Tartsd szemmel Rydert! -Matildáék kifele indultak és az ajtóban még egy utolsót szólt hozzám.
- Olivia, ha jót akarsz magadnak, akkor ne kerülj túl közel a fiamhoz. -ennyit mondott és köddé válltak.

Amikor Victoria becsukta az ajtót egy hatalmasat sóhajtott.
- Tudtam, hogy valami nem volt rendben vele. Tudhattam volna. Olyan vak vagyok. -szidta magát, miközben a konyhába sietett és kitöltött magának egy pohár vörösbort.
- Légyszíves nézz rá, hogy mit csinál. -kért meg, azután meg belekortyolt a borba.

Ismét Ryder szobájában kötöttem ki. Középhangerőn szólt a zene, Ryder pedig az ablaknál támaszkodott.

- Mit hallgatsz? -sétáltam oda a lemezlejátszóhoz.
- Joy Division. -adta válaszul.
- Eléggé depresszív. -jegyeztem meg és az ablakhoz sétáltam.
Ryder cigit szívott én pedig kivettem a szájából. Elősször azthitte kiakarom dobni, de ehelyett én is rászívtam egyet.
Ryder egy darabig nézett, majd újra kifelé leskelődött.
A cigijét most viszont már elnyomtam és a kukába halyítottam.
Megálltam a lemezlejátszó mellett és felerősítettem a hangot.
- Love will tear us apart. -szólalt fel Ryder, aki meggyújtott egy újabb cigarettát.
- Ez a szám címe? -kérdeztem majd táncolva léptem Ryderhez, aki felémfordult. Haját elsimítottam a napsütötte arcából és a két hüvelykujjammal Ryder száját mosolyra feszítettem. Amikor elengedtem, újra lekonyult ajka.
- Jólvan szomorú fiú. Mondd csak, mivel tehetlek boldoggá? -mókásan tettem fel a kérdésemet, viszont Ryder szürke tekintetén ez nem változtatott.

- RYDER!! -mindketten felriadtunk a kiabálásra, ami kintről jött. Ryder az ablakhoz fordult és én is kinéztem.
Zack egy classic verdának támaszkodva állt.
- Mit csinálsz itt? -rikkantott ki a mellettem álló.
- Gyere kirándulunk egyet! -Zack rácsapott a kocsi orrára.
- Szia Zack! -bújtam elő én is és kiintegettem Zacknek.
- Szia Olivia! Szuper, akkor gyere te is! -nézett fel ránk Zack, aki a szeme felé tette a kezét, hogy ne süssön szemébe a tavaszi nap.
- Figyelj Zack! Ez most nem alakalmas...majd máskor, oké? -Ryder lehúzta az ablakát, én pedig elképedtem Ryder magábazárkozottságán.
Kinyitottam az ablakot és Zackhez szóltam, aki még mindig ugyanabban a pózban állt, bizakodván, hogy Ryder megváltoztatja álláspontját. - Egy perc és megyünk!