A szomszéd fiú

7.

Rydert lefeltettük a nappaliban lévő kanapéra.
- Kértek valamit enni vagy inni? -Victoria kétségbeesetten trappolt fel-alá a nappaliban.
- Nem köszönöm, igazából mennünk kéne. -reflektált Zack és rámbólogatott, hogy helyeseljek.
- Igen igen...nekünk ideje menni! -mondtam, miközben Zack mellett álltam.
- Ne még ne menjetek légyszíves! Olyan magányos vagyok egyedül, jó lenne egy kis társaság! -fakadt ki Victoria, aki nyugtalanul leült a fotelbe. - Jaj miről beszélek! Ne haragudjatok én csak...Áh persze megértem, hogy mennetek kell! -mentegetőzött.
-Igazából...-felnéztem Zackre és oldalba böktem. -Maradhatunk egy keveset.
Zack megköszörülte a torkát, vett egy mély levegőt.
- Igen még tudunk maradni. -nyögte ki végül Zack is. Victoria egy könnyed mosolyt vetett ránk, majd leültünk Ryderrel szemben lévő kanapéra.
Közben Victoria szorgalmasan főzőtt le nekünk egy forró teát.
- Na és Zack, miújság veled? Már ezer éve, hogy láttalak! -kíváncsiskodott a fiatal nő, miközben szoknyáját igazította.
- Minden okés! -bólogatott Zack. Látszott Victorián, hogy nem telt be ezzel az üres válasszal, így tovább faggatózott.
- És jól megy a bandátok? Hányszor léptek fel? Mennyi ember előtt szoktatok játszani? Mikor lesz legközelebb koncertetek? Egyszer úgy megnézném egy fellépésedet Zack! Biztos nagyon tehetséges vagy! Csak tudod, a semmiből kaptam egy 17 éves tinédzsert és nem tudom mihez kezdjek, hogy jól csináljam.
Zack a sok kérdéstől és hírtől, belekortyolt egy nagyot a gőzőlgő teába, de mielőtt megszólalt volna én kérdéztem valamit.
- Zack?! Neked van egy bandád? Nem is tudtam róla! -nyilván azért nem tudtam róla, mert látszólag Zack és én ég és föld vagyunk. Ő a lezserebb műfajt képviseli, ez meglátszik a kinézetén, illetve megjelenésén. Én pedig ez a tipikus csajos lány lennék, aki sokat ad a külsőjére. De azért én is szeretem a lazább helyeket és zenéket.
Most hogy így jobban szemügyre vettem, tényleg eltudom képzelni, ahogyan gitározik egy underground club alaksorában, ahol a lányok és a fiúk is egyaránt tombolnak a zenéjükre. Vagy csak bólogatnak a zene ritmusára. Mivel nem tudom zeneileg milyen téren mozog a bandájuk, így nem tudom beazonosítani, hogy vajon, milyen a közönségtáboruk.
- De van. -somolyog Zack magaelé bámulva.
Közben rápillantottam Ryderre, aki megfeszülten fekszik a kanapén.
Eközben megszólal egy telefon csengőhangja.
- Ez Matilda... Fel kell vennem! Mindjárt vissza jövök! -ezzel a pár mondttal, már el ks viharzott a szomszéd szobába. Néztem, ahogy Victoria sóhajtva veszi fel a telefont.
- Ki az a Matilda? -suttogva kérdezem Zacket.
- Ryder anyja...-csendesen, de mégsem suttogva válaszolt a kérdésemre Zack.
Meglepődtem. Ugyanis már hajnali pár óra van. Miért keresi ilyen későn Victoriát. Kíváncsiságból feláltam és a konyha előtt hallgattam a kiszűrődő hangokat.
"Nem Matilda!"
"Képzeld a fiad részeg!"
"Igen, részeg!"
"Miaz, hogy miért? Azért mert fiatal és az a dolga, hogy szórakozzon!"
"És mivan akkor ha alkoholt ivott Matilda?! Ugyanmár! Nem bűn ez!"
"Még te beszélsz itt Jézusról és a bűnökről?"
"Nem tilthatod el tőle Matilda! Nem te viseled a gondját, erről elfeletkeztél?"
"Nem ítélheted szobafogságra Matlida! Nem te vagy itt vele! Majd én eldöntöm, hogyan nevelem oké?! Hogy képzeled, hogy onnét szólsz bele az életünkbe?"
Hirtelen csend lett. Én még mindig érdeklődően hallgatótztam.
"Ha annyira jó anya lennél, akkor vele lennél!"
"Szörnyű anya vagy!"
"Rydernek szüksége van rád Matlida!"
"Te pedig cserben hagytad úgy, mint a semmirekellő apja!"
"Jolvan Matilda én ezt nem hallgatom tovább. Szia!"
Gyors halk léptekkel vissza rohantam Zack mellé.
Victoria kijött hozzánk és nagyot sóhajtozva vissza ült ő is a fotelbe.
- Sajnálom, de ezt el fel kellet vennem.
- Mivan Ryder apjával?! Mármint az igazi apjával? -lehet illetlen voltam, de a kíváncsíság hajtott.
- Ez bonyolult! -mély levegőtt vett Victoria. -Nem egy apafigúra.
Zack csak bológatott összehúzott szájjal.
Zack végíg húzta tenyerét mindkét combján és azzal a lendülette felállt a fotelből.
- Nagyon köszönöm a teát Ms. Collins, de nekem innen még hosszú út hazáig, ezért el kell indulnom mostmár! -Zack kihúzta magát és fejére húzott egy sötétzöld csöves sapit, ami tökéletesen ílett a fekete laza ingjéhez, a fekete chino nadrágjához és a fekete koszos conversehez. Ha az utcán látnám, azthinném, hogy valami jó izlésű deszkás.
Kikisértűk Zacket, de mielőtt én is távoztam volna, megigértem Victoriának, hogy segíttek neki felcipelni Rydert a szobájába.
Odamentünk Ryderhez és megpróbáltuk felemelni.
Ryder ilyedten kelt fel a fekvőpózából. Megdörzsölte szemeit, aztán hangos köhögés sorozat követte.
- Ryder jól vagy? -nézett aggódóan Victoria.
- Mit csináltok velem? -húzta fel magaelé a lábait Ryder, aki látszólag feszült volt és egyben rendkívül fáradt.
- Csak fel akarunk vinni a szobádba. -szólaltam meg én is. Megéríntettem Ryder hátát, amitől hirtelen elhúzta a testét.
- Mi a baj? -néztem furán Ryderre, mert nem értettem a furcsa reakcióját a finom érintésemre.
Ryder újból köhögni kezdett.
Victoriával egymásra néztünk és míg ő aggódó fejet vágott, addig én érthetetlenet.
- Majd én felmegyek egyedül. -Túrt bele hajába Ryder.
Victoriával tehetetlenül figyeltük Rydert, aki a felálással próbálkozott.
Végignéztük, ahogy Ryder a lépcső korlátba támaszkodva segítti fel magát a lépcsőn.
- Ugye nem szív marihuánát vagy ilyesmi? -fordult felém komoly és egyben aggódó tekintettel Victoria.
Szemeimet tágra nyítottam a kérdés hallatán.
- Én, én nem tudom. -csodálkoztam. -Nem hinném, vagyis nem tudok róla. Miért?
- Ja nincs semmi szándékom, csak tudod fiatal, aztán ilyenkor az ember minden örültséget kipróbál. -szaporán forgott a nyelve.
- Megyek megnézem Rydert! -tereltem témát.
Feltrappoltam a lépcsőn és befordultam egy ajtón, ami szerencsére Ryder szobája volt.
Ryder az ágyában feküdt. Körbenéztem a szobájában és alíg hittem el, hogy itt állok.
A szobában nem volt túl nagy kupleráj. Néhány CD, könyv, papír meg jegyzetfüzet hevert szanaszét. Benyítottam egy szekrénybe, ami a ruhás szekrénye volt.
-Méghogy nincs rövidujjú pólója...-gondoltam magamba.
Ryder felnyitotta szemét a jelenlétemre.
- Gyere ide. -mondta alíg hallhatóan Ryder.
Odasétáltam és befeküdtem az ágyába. Az én ágyam sokkal puhább és komfortosabb, mint Ryderé.
Hirtelen megszűnt minden félelmem Ryder iránt. Valamiért biztonságban éreztem magam melette. Akkor el is felejtettem a tényt, hogy egy gyilkos mellett fekszem.