A szomszéd fiú

2.

A házban egyből felsiettem a szobámba. Előhalásztam az iskolatáskámból a telefonomat és felléptem messengere. Rákoppintottam Mia ikonjára és kapkodva üzenten neki.

"Úristen Mia! Nem hiszem el...Ryder Collins a szomszédom! Hazáig "követett". Nagyon creepy ez a srác. Beszéltem hozzá, ő meg arra se méltatott, hogy azt mondja fapapucs."

"Ne hülyéskedj! A pszichopata a szomszédod? Szegényem! De te meg ne legyél idióta! Úgy beszéltük meg, hogy nem fogunk hozzászólni...ennyit erről Liv. Ha rám hallgatsz kerüld a fiút!!!"

Leültem az ágyamra és azon gondolkodtam, hogy miért pont ide kellett költöznie, miért pont mellénk, miért engedték ki egyeltalán? Miért ölte meg a nevelőapját? Mivan ha meg volt rá az oka..? Ááá nem ez akkorsem alibi arra, hogy megöljön valakit. Ennek a fiúnak elmentek otthonról...

*Vacsora*
- Milyen volt a napod kincsem? -mosolygott rám anya.
- Nem volt semmi különös, azt leszámítva, hogy kiderült, hogy Ryder a szomszédunk!
- Mi is most délután tudtuk meg. Becsöngetett a nő hozzánk és egy doboz sütit nyomott a kezünkbe. -magyarázta anya.
- Szép próbálkozás, de a szörnyüséget nem lehet elfeledtetni egy doboz sütivel, nemigaz? -reagált apa.
- Legalább az anyja próbálkozik. -sóhajtottam. - Ryder egész nap csendben volt és méghozzá teljesen egyedül.
- Anyja?!Nem az anyja Olivia, hanem a nagynénije. -közölte apa.
- Mivan az anyjával? Miért nem vele él? -tettem fel a kérdést.
- Ezek után szerinted képes lenne újra látni a gyilkos fiát? Hát nem, ezért lemondott róla.-folytatta anya.
- Miféle anya képes lemondani a saját gyerekéről? Hol vannak azok az anyai ösztönök?! -értetlenkedtem.
- Hát igen. De nem a mi gondunk. Ne is rágodj rajta szívem. Inkább fejezzük be a vacsorát! -zárta le a témát anya.

Bepakoltam a táskámba, kiválasztottam egy csinos outfitett holnapra, majd átvetkőztem pizsibe. A szobám ablaka pont  Ryder szobájára  nézett. Tipikus...
A szobájában ugyan nem volt senki, így szemügyre vettem. Kissé üres. Nyilván, mert csak most költöztek be. Megismertem, hogy az Ryder szobája volt, a fal színe fekete volt, ami eléggé Ryderes. Ugyanis ma is teljesen feketébe volt. A polcon könyvek, CD-k, DVD-k és bakelit lemezek sorakoztak. Vajon honnan szerzett be ennyi mindent, miközben be volt zárva négy évig? A szobájában égett a villany, viszont senki nem volt bent. Vagyis csak azthittem. Mire visszafordultam az ablakhoz, ott állt Ryder az ablakánál. Nem tudom, hogy észre vett-e, mert nem nézett rám.  Már megint a pulcsijában matatott. Kinyitotta az ablakot és kiült a tetőre.
A hátára feküdt és meggyújtott egy cigarettát.

- Héj Ryder! Mit csinálsz idekint? -kiabáltam át.
Ryder nem nézett fel, pedig garantálom, hogy hallotta. Megfogtam egy magazint a szobámból és becéloztam a fiút. Hát sajnos borzalmas dobó vagyok, ez kiderült itt is, mivel kb. fél méterrel elvétettem. De a cél végülis sikerült, mivel a fiú erre már felkapta a fejét. Megfogta a magazint és azzal a lendülettel visszadobta egyenesen a kezembe. Ő neki jobban megy ez a hajíttás dolog...
- Milyen volt az első napod itt? -faggatóztam.
Ryder csak megvonta a vállát.
- Mivan Ryder? Elvitta a macska a nyelved? -nevettem fel. - Örülnél neki, hogy legalább én szóba állok veled...-sóhajtottam.
Ryder közben felült és engem bámult.
- Mit nézel ennyire te pszichopata?! -eléggé kellemetlenül éreztem magam. Mintha a szemeivel szorította volna a torkomat.
- Hogy hívnak? -nézett a szemebe.
- Olivia. Örülök, hogy hallom a hangodat! -mosolyogtam.
Ryder visszamosolygott, közben meggyújtott egy újabb cigit.
Észrevettem az alkarján a karcokat. Azokat a karcokat. Igen. Vagdossa magát. Ledöbbentem. Rosszul is lettem egy kicsit. Szóval mégis vannak érzései.
- Ryder?! Hogy vagy? -kérdeztem óvatosan.
Ryder odanézett rám, de a szemei elárulták, hogy már nagyon rég kérdezhették ezt meg tőle, vagy pedig soha senki nem kérdezte meg.
- Okés. -mondta egysíkúan.
- Ha gondolod, holnap mehetünk együtt suliba. -javasoltam.
-Hát nem tudom...a szüleid azt mondták Victoriának, hogy ne menjek a közeledbe.
"Mivan?! Köszi anya és apa!" -mérgelődtem magamban.

- Jolvan Ryder a szüleimet felejtsd el! Akkor holnap találkozzunk 7:30-kor két házzal arébb!
Gyorsan becsuktam az ablakomat mielőtt még válaszolni tudott volna.
Elhúztam a függönyömet és befeküdtem a puha ágyamba.
Este alig tudtam aludni. Talán mégiscsak adni kéne egy esélyt Rydernek.