A szomszéd fiú

22

Olivia

A váróterembe ültünk néma csendben, kezemet óvatosan Ryder remegő térdére helyeztem és halkan súgtam, hogy nem lesz semmi baj. Zack visszatért 3 automatás kávéval a kezében és mindkettőnknek kiosztott egyet. Késő volt már, nem tudom pontosan hány órája dekkolunk a korházban. Zack próbálkozott Ryderrel beszélni, hogy elmesélje mi történt, amíg magára hagytuk, de Ryder szótlan maradt, Zack pedig vette az adást és jobbnak látta ha nem erőlködik tovább.

Egyszer csak egy alacsony, kedves kinézetű ápoló lépett Ryderhez.

— A bátyád rendben van, nem kell izgulnod. Reggelig benntartjuk a biztonság kedvéért, a nagynénidet és apukádat már értesítettük és már úton vannak. - mondta empatikus hangnemben és mosolygott.

— Az a-apámat? - tétovázva tette fel a kérdést.

— Igen. Hamarosan megérkeznek. Addigra Kyle is jobban lesz. Azt javaslom, hogy várd meg itt őket, ugyanis beszélnünk kell velük Kyle-ról. - válaszolt ugyanolyan biztató hangon. Látva Ryder kétségbe esett arcát, így szólt: — Ne izgulj, csakis Kyle érdekében cselekszünk. Az orvosi titok értelmében büntetőjogi következményektől tartani ilyen esetben nem kell.

— És bemehetek hozzá? - nyugodott meg Ryder.

— Még pihen, de hamarosan láthatjátok egymást. - mondta a lehető legnagyobb jóindulattal, majd Ryder visszaült a székbe láthatóan sokkal higgadtabb állapotban.

A nővér majd felénk pillantott és oda jött. — Olivia, igaz? - kérdezte, amire válaszként bólintottam. — A szüleid úton vannak. - simogatta meg karomat én pedig megköszöntem.

Majd Zackhez fordult. — Zack, nálad nem értünk el senkit. Kit tudunk értesíteni? - puhatolózott.

— Jaj ugyan, nem kell értesíteni senkit asszonyom. Hisz jól vagyok. Erre semmi szükség. - vakarta meg fejét Zack feszengve.

— Mivel kiskorú vagy és egy másik államban tartózkodsz, így kötelességünk értesíteni szüleidet. - komolyodott el.

— Nézze, Miranda. - olvasta le a nővér névtábláját. — Apám biztosan dolgozik éppen és nem tudja felvenni a telefont, kérem ne zaklassa mert biztosan így is kurvára idegbe lesz ha hazamegyek. - nevetett Zack.

— Ebbe biztos? Az ön aktájában az all, hogy az édesapád már 3 éve munkanélküli és mint tudjuk a gép nem hazudik. - húzta fel a szemöldökét és keresztbe tette karját.

— Mit pofátlankodik be maga az életembe? Miféle aktáról hadovál maga? Mondom, hogy kurvára nem kell szólni senkinek, majd elintézem. - állította zaklatottan majd kiviharzott a duplaajtós beengedő rendszeren.

— Ha nem képes együttműködni akkor kénytelen vagyunk értesíteni a rendőrséget! -kiáltott utána Miranda.

Hűha ez eléggé elfajult. Miket titkol Zack? Kétségbeesésembe követtem őt és oda cammogtam mellé. — Minden oké otthon? - érdeklődtem, miközben meggyújtott egy cigarettát és lassan kifújta a füstöt.

— Naná. - szívott bele a cigibe. — Micsoda nap! - nevetett fel és terelte el a témát.

— Zack van egy dolog amit szeretnék veled megbeszélni. - utaltam az emlékre, aminek a végére szeretnék járni.

— Ja, amit délután mondtam, felejtsd el. Nem számít. -suhintott kezével a levegőbe.

— Emlékszel mi történt aznap este a padon? - kérdeztem, amire felemelte fejét és rám nézett.

— Miért, te emlékszel? - szegezte rám tekintetét kikerekedett szemekkel.

— Pont ez az, hogy nem. De ha te tudsz valamit kérlek áruld el! - Zack már éppen nyitotta ki a száját, de mielőtt mondott volna valamit, egy magas alak orvos köpenyben megállt előttünk. — Itt tilos a dohányzás. - mutatott a jelzésre.