A szomszéd fiú

21.

Olivia

A reggeli kávézás után bepattantunk Zack kocsijába, és elmentünk Beverly Hills-be kicsit körülnézni. Megálltunk a világ leghíresebb gitárboltjánál, ahol híres bandák/zenészek egyedi gitárjai vannak kiállítva, illetve a bolt előtt a legnagyobb zenészek tenyérlenyomatai láthatóak. Megnéztük hol szoktak vásárolni a hírességek, gazdagok. Én is akartam vásárolni, csak sok bolt zárva volt, így most kihagytam.

Beverly Hillsben, mikor kocsikáztunk, olyan volt, mintha egy parkban gurulnánk, csupa zöld minden. De a több méter magas, növénnyel borított falak mögött néha kikandikált egy-egy ház vagy inkább kastély. Miután megnéztük a luxus villákat és elképedve nézegettük a kirakatokat, felkerestük a Farmers Market and The Grove-ot. Imádni való! Igazi élelmiszer piac, ahol meg is ebédeltünk. Későbbre friss gyümölcsöket vettünk, és csak úgy kíváncsiságból végig legeltettük szemünket a húspulton. A piac környéke igazi XXI. századi, talán a legmodernebb és legtisztább része a városnak. Nagyon elegáns, meglepődtem.
Kellemes a sétálóutca, amit kétoldalt boltok szegélyeznek. Végül pedig egy bájos szökőkúthoz érünk, amit mini – tüneményes szobrok díszítenek. Leültünk egy szemközti padra.

— Nagyon örülök, hogy elhozták ide Zack! Igazán köszönöm. - mondtam Zacknek, miközben belenyaltam az ínycsiklandó fagylatomba.
— Enyém a megtiszteltetés Olivia! - válaszolt kacagtató stílusban. — Gyere, pattanjunk vissza a járgányba, mutatok egy tutkó helyet, ahonnan pazar látvány a naplemente.

Másfél órás kocsi út után megérkeztünk egy kilátóhoz. Innét tényleg gyönyörű látvány tárult elénk a nyílt óceánra.

— Épp időben! Most megy le a nap! - örvendezett Zack és azzal a lendülettel kipattant a volán mögül és ugrándozva sietett a védőkorlátig. Követtem én is.

— Hát ez bizony vonzó panoráma Hippi Zack! - léptem mellé és már együtt csodáltuk a távozó napot és a vöröses, lángoló vizet.

— Engem mindig elvarázsol. A naplemente bizonyítja, hogy valaminek a vége is szép lehet. - merengett a távolba.

— Zack mondd el az igazat. Miért jöttünk ide? - fordultam felé és vártam a válaszát.

— Olivia, mondtam hogy innét lélegzetelállító a látvány! - tudtam hogy mellébeszél, s azt is tudtam hogy pontosan tudja mit kérdeztem.

— Zack, kérlek ne köntörfalazz! Tudod hogy mire gondoltam! - vettem komolyabbra a szót. — Miért utaztunk ennyit csak úgy a semmiért, hiszen még tervünk sincs! Mondd miért jöttünk ide, mi a célod ezzel? Mi elől menekülsz?

Zack beszívott egy mély levegőt mint, ahogy a yogik szokták, megvártam a kis rituáléját, majd belekezdett.

— Ez az út segít valamivel tisztábban látni, amikor abban kell döntened, hogy mit tartasz fontosnak, és mit nem. Olivia nem érted, hogy semmi baj nincs azzal, ha a dolgok néha rosszra fordulnak. Tudom, hogy ez intellektuális mellébeszélésnek hangzik, de garantálhatom, hogy halálkomoly kérdés. - reflektált saját magán vigyorogva.

— Miért jössz ezekkel az aranyköpésekkel mindig? Legyél most az egyszer  konkrétabb szépen kérlek Zack. - Zack irányába néztem, de ő kerülte a szemkontaktust és továbbra is a tájat hesszelte.

— Mert, ha elhisszük, hogy baj, ha a dolgok néha rosszra for­dulnak, akkor öntudatlanul hibáztatni kezdjük magunkat. Kezdjük úgy érezni, hogy van bennünk valami zsigeri hiba, ez pedig mindenféle túlkompenzáláshoz vezet, mint például vásárolunk negyven pár cipőt, vagy egy kedd este vodkával vesszük be a Xanaxot, vagy lövöldözünk egy iskolabuszra, ami teli van srácokkal.