A szomszéd fiú

4.

*Másnap*
Rydert a tegnapi incidens óta nem láttam. Suliba se együtt mentünk, amit megis értek a részéről. Elhiszem, hogy dühös rám.

Messenger csoportban mindenki Ryderről fecseg, de nem csak az interneten, hanem a suliban is.
Szünetben a folyosón cseverésztünk egymással, aztán megjelent Ő.
Ryder felém közeledett, majd egy fél méterrel megállt elöttem. Minden szem ránk szegeződött.
- Beszélhetnénk? -kérdezte halkan Ryder, míg eltúrta a haját jobb füle mögé. Keserűen nézett a szemembe, de nem tükrözött rossz indulatságot.
Láttam az emberek meglepődött tekinteteit, ezért Rydert eltaszítottam magamtól, hogy mentsem a saját bőrömet.
- Miről akarsz te velem beszélni? -fontam össze a karjaim, míg végigmértem tetőtől-talpig.
Ryder egy lépést tett felém, de Will, a legjobb fiúbarátom, karját Ryder elé támasztva, elhárította tőlem.
- Mit akarsz tőle? -tette fel indulatosan a kérdést Will. Nem undok módon, inkább csak célratörően.
- Csak beszélni szeretnék. -válaszolt türelmesen Willnek.
- Hagyj békén Ryder, miért akarsz velem beszélni? Menj búj el a könyved mögé vagy mittudjam én, de hozzám ne gyere.
- És a tanácsod? -a fiú hosszan és mélyen a szemembe nézett.
- Miről hadoválsz te? -húztam fel az egyik szemöldököm. Nyilván tudom miről beszélt.
- Jolvan Collins, hagyd Livet békén. Nem akarok feszkót, de ha ez kell, hogy leszállj róla, akkor állok elébe! -fontoskodott Will.
Ryder hangosan sóhajtott, ezután pedig hátatfordított nekünk és elsétált, de még halkan-hallhatóan megjegyezte: "Igen, azt én se szeretnék."
- Ne gyere többet Liv közelébe vagypedig elintézem, hogy bekerülj mostmár egy igazi börtönbe!!! -fakadt ki legjobb barátnőm Mia, aki csak óvni próbált.
Ryder megtorpant és visszafordult felénk.
- Tudod Olivia nem értelek...-gyorsan és határozottan ejtette ki a szavakat.
Én erre sóhajtottam és a fejemet fogva rázni kezdtem azt.
- Nem értem, hogy minek kell ez a képmutatás. Nem értem, miért lógsz eféle sunyi, alakoskodó felszínes emberekkel. Megjátszod a hülyét, csakmert nem akarod, hogy az a hamis önképed, ami csupán illuzió, veszítsen gyenge erejéből. Nem értem minek köntörfalazni. -szegezte rám a mutató ujját. Még nem végzett a mondanivalójával, viszont az én tűrőhatáromat már itt átlépte, ezért dühösen közbeszoltam.
- Jaj Ryder Collins.! Mintha te nem lennél állszent! Inkább leszek képmutató, mint egy kegyetlen, goromba gyilkos! -ezt viszont már a szívemből mondtam neki.
- Legalább bevalottad, hogy kétszínű vagy. -lazán tarkójára tette kezeit.
- Húzz a fenébe te pszihopata!-állt mellém Mia.
Ryder legyintett és ismét az ajtó felé vette az irányt.
- Nem csodálkozom, hogy anyád sem akar látni te beteg állat!-ordibáltam Ryder után.
Ryder a kijelentésemre mitsem reagálva hagyott ott bennünket.

*Este*
Másfél órát ültem az ablakomnál, amikor végre megjelent Ryder, szokásos rutinját elvégezni.
Kiült a tetőre egy doboz cigivel, könyvel és azzal a bizonyos notesszal. Én is kinyitottam az ablakomat és szintén kiültem az én tetőmre. Magammal hoztam a telefonomat, fülhalgatómat, egy Vogue magazint és az esti gyümölcs turmix adagomat.
- Ryder!-szóltam át a tulsó oldalra.
Ryder a hasán fekve és a ablaka felé, tehát velem pont háttal írt megint a noteszába, gondolom direkt gyerekeskedik, azért nem felém fordult.
- Jolvan Ryder sajnálom! Oké? Beszélhetnénk? -győzködtem, miközben a hosszú egyenes hajam lófarokba coffoztam.
Ryder csak a fejét mozdította felém, de azzal a lendülettel vissza is furdult a noteszához.
- Mostmár van kedved beszélni? -kérdezte közömbösen.
- Igen, ha neked is! -reménykedve vártam a válaszát, ám hiába. Ellenben feltápászkodott és az ablaka felé lépett, hogy bejusson a lakhelyére.
- Olyan gyerekes vagy Ryder! -morogtam és felvettem a magazinomat, aztán belelapoztam.
Hirtelen megszólalt kissé emelt hangon.
- Én lennék a gyerekes? Te játszod meg magad a kamu barátaid előtt! De jolvan, tudod mit? A magadfajták már csak ilyenek. -rázta a fejét.
Erre a kijelentésére lecsaptam a magazinomat, ami egy orbitális hangot adott. Ryder fel is rezzent rá.
- Hogy érted, hogy a magamfajták? Mit gondolsz te rólam? Azt, hogy egy elkényeztetett kis liba vagyok, ugye? És szívd vissza azt, hogy kamu barátok! Öszintén Ryder, te beszélsz barátságról? Hadd halljam, hány barátod van neked? Nulla?! Igaz?! És Miáékat ne vedd a szádra! Mia a legjobb barátnőm! A legaranyosabb, legkedvesebb lány a városban! Mindig mellettem volt és támogat minden jóban, a rosszból pedig visszahúz! Rá mindig számíthatok! -ez igaz. Mia tényleg a legtündéribb lány a vársoban, csak zavarja őt is ez az egész Ryder ügy, ezért tűnhet úgy, mintha egy bunkó lány lenne.
- Hasra ne essek!-gyúnyolódott Ryder.
- Te rontottál el mindent! Minden a te hibád! Ne lepődj meg, ha ilyenek veled az emberek! Tudod, ezt hívják karmának!
- Azthiszed nekem van itt kedvem lenni? Azthiszed én akartam ide visszajönni? Azthiszed ismersz? Nem bazdmeg, nem tudsz te rólam semmit! -Ryder már a tető szélén áltt és egy apró lépés kellet volna ahhoz, hogy lezúgjon.
- Ryder vigyázz!!!! -ordítottam rá.
Ryder a hirtelen kiabálásomra, megcsúszott.

A következő pillanatban, egyik kezével a karomat fogta, a másikkal pedig a tetőmnek szélét.
Erőlködve végül sikerült felhúzni az én térfelemre.
Ryder nagy nevetésbe kezdett. Nem értettem, miért röhög ennyire.
- Most mi olyan vicces te idióta! Megis halhattál volna! -jolvan a halál kissé túlzás, fújtam ki a tüdömből a levegőt, míg a kezemet a mellkasomra tettem.
Ryder közbe rámnézett és vigyorgott szép szájával.
- Most mi bajod?-kezdtem én is felóldóni, így én is kacagtam egyett.
Ryder hanyatfeküdt a tetőmön. Én is ugyanezt tettem.
Nem szoltunk egymáshoz, csak néztük a csillagos eget.

- Olivia Clark! Most azonnal bejössz onnét!! -hallottam anya ideges hangját, ami a szobám felől jött.