A szomszéd fiú

1.

Olivia
*TV híradó*
„Ryder Collins tegnap érkezett vissza a városba, ám a West High gimnáziumba való visszatérése nagy port kavart a lakosság szemében. A javítóintézet után, ahol az elmúlt négy évét töltötte, mindamiatt, mert megölte nevelőapjat Henry Wilsont, az iskolatanács úgy döntött, hogy Ryder visszatérhet a gimnáziumba, ahol másodikasként tanulhat tovább.[...]"
- Nem kapcsolnád ki végre?-sóhajtott anya, miközben letette elém a frissen sült tükör tojást.
- Nem értem miért kell ezzel a bajos sráccal enyitt foglalkozni... -forgattam meg a szemeimet.
-Figyelj Olivia, ha bármi van az iskolába, csak hívj fel és elmegyek érted! -nézett rám apa komoly tekintettel.
- Minden rendben lesz apa! Megbeszéltem a barátaimmal és vigyázni fogunk egymásra. Nem vagyunk ostobák, nem fogunk hozzászólni. -reagáltam magabiztosan.  -Mostpedig megyek, mert el fogok késni! Sziasztok! Szeretlek titeket! -hangozattam miközben fél lábbal már az utcán voltam.

Amikor kiléptem a járdára, pillantásom rögvest a bal oldali lakásra szegeződött. A ház előtt dobozok hada sorakozott. "Úgy néz ki valaki költözik be" -jegyeztem meg magamban.
15 perc sétálás után megérkeztem a vöröstéglás épülethez. Rengeteg ember volt kint, aggódó szülők, rettegő diákok és nyugtalan tanárok.
A nagy tömegben kiszúrtam barátnőimet, Miát és Alizt.
- Sziasztok! -öleltük át egymást.
- Készen álltok a mai napra? -kérdezte Mia, míg sétáltunk be az épületbe.
- Nem akarom, hogy ez az őrült agybajos elrontsa már az első napomat a gimiben. -nyilatkozta Aliz.

*ebédszünet*
"Nézzétek ott van!" "Úristen Ryder Collins" "Jézusom, de félelmetes." "Mindjárt megöl minket is!" "Szociapata!!"
"Úramisten!" "Mivan, ha pisztoly van nála?" "Apagyilkos!" "Én félek tőle!" "Gyilkos!!" "Engem nem ilyeszt meg." "Jobblesz nem piszkálni Rydert." "Én visszarugdosnám a cellájába." "Ryder a pszichopata."

Amikor belépett Ryder az étkezőbe, mindeki őt bámulta és egyből elkezdtek róla suttogni.
Ő viszont egy darabig csak áltt az ajtóba, majd elindult egy üres asztal felé, aztán leült oda egymagában.

- Nézzétek már, ott van!-suttogta nekünk Mia.
- Ez meg mit csinál? Olvas? -tettem fel a kérdést, miközben Rydert néztem, aki az asztalra tette a könyvét és olvasta azt.
- Tíz dolcsit arra, hogy mindenki gyűlölni fogja! -nevetett fel Will.
- Szerintem már most utálja mindenki! Hát nézz rá! Egyedül ül és könyvet olvas...-jelentette ki Aliz, míg a srácot bámultuk.
- Nemcsak sociopata, de még antiszoc is. -mondta Mia flegmán.

Ryder egy pillantra felpillant a könyvéből és végignézett mindenkin, ahogy őt bámuljuk. Az arca semmiféle érzelmet nem mutatott, tipikus sociopata nemigaz? Ryder lassan felállt az asztaltól, majd kifelé vette az irányt. Ám viszont, a melettünk lévő asztaltól, Matt odakiabált Rydernek.
- Héj szociopata!
Ryder hátra fordult és a szemével keresni kezdte, hogy ki szólt neki.
- Nézd, hallgat arra, hogy sociopata... -szólalt meg Mia.
- Itt vagyok Ryder! Gyere ide, kérdezni szeretnék valamit! -folytatta Matt.
Ryder visszafordult és lassú léptekkel odakullogot Matték asztalához.
Az egész ebédlő csendben figyelte az eseményt.
Mikor Ryder odaért, Matt nagyképűen és egyben lenézően feltette a kérdést:
- Milyen érzés sociopatának lenni?
Ryder hallkan felsóhajtott és hátatfordított Mattéknek.
- Héj ne menj el, még nem végeztem! Mutasd már meg mit olvastál.
Matt barátja, Aaron kivette a könyvet a fiú kezéből.
- "The killing room" hmm...ez most nagyon cinkes Ryder. -tette közzé Aaron.
- Tudod Ryder, ha rajtam múlt volna, akkor életed végéig a börtönben rohadnál te őrült féreg! -köpte oda Matt.
- Add vissza a könyvem. -kérte meg Ryder, míg mélyen Aaron szemébe nézett.
Aaron odadobta a könyvet a földre, aztán Ryder pedig gugolva kaparta össze az olvasmányát.
- Apagyilkos! -kiabált Ryder után Matt.
Ryder kisétált az étkezőcsarnokból.

Következő óránk irodalom. Leültem
Mia mellé.
- Öszintén Liv, te mit gondolsz Ryderről? -kiváncsiskodott Mia.
- Azt gondolom róla, hogy egy gyilkos és nincs semmi keresnivalója egy gimnáziumba. Nem is értem, hogy történhetett ez meg. -mondtam közömbösen.
Közben bejött Mrs. Reed, hogy elkezdhessük az órát.
- Tanárnő! Maga mit szól ehhez az egész Ryder ügyhöz? -kérdezte Vivien.
- Azt gondolom, hogy nem volt igazságos veletek szemben, viszont mindenki megérdemel egy esélyt! Fogalmunk sincs mit élhetett meg a javítóban, ezért próbáljunk empátiát mutatni felé.
- De hát ő egy gyilkos! Miféle empátiát kéne felé mutatnunk?! -háborodott fel Lilla.
- Képzelje el tanárnő, hogy egy gyilkosról szóló könyvet olvas. Miez már? Ryder egy vérbeli szociopata. Amugyis kitérdekel, hogy mit élt meg odabent, hiszen megérdemli! Megölt egy embert! - dühöngött idegesen Matt.
- Elhiszem gyerekek, hogy nehéz ezt nektek feldolgoznotok, és úgy mint egy szülő és tanár, én is aggódok értetek, de higyjétek el Rydernek iszonyúan nehéz lehet. Nem azt kérem, hogy legyetek legjobb barátok , de ne szorítsátok ki.
- Az ilyen embernek, mint Ryder nincsen lelkiismerete. Nem érez empátiát mások iránt, akkor mi miért tegyük? -szólaltam meg én is.
- Ez így igaz! Ma is az ebédlőben semmi érzelem nem mutatkozott rajta. Ő egy sociopata és a börtönben a helye! Ennek a srácnak nincsenek érzései! -támogatott a padtársam, Mia.

Kicsöngettek az utolsó óránkról is, így elbúcsúztam a barátaimtól majd egyenesen hazaindultam.
Félúton megéreztem, hogy valaki követ, ezért hátrafordultam. Ryder Collins az. Felvettem egy gyorsabb tempót, mert őszintén nagyon féltem. Eddig nem nagyon foglalkoztatott a srác, de így hogy mögöttem ballag, mostmár elkezdtem parázni azon, hogy mivan ha egy kés van nála és engem is meg akar ölni.
Mostmár az utcámban voltam és mégegyszer hátrapillantottam, még mindig mögöttem volt. Ideges lettem ezért megálltam és hátrafordultam.
- Miért követsz? -förmedtem rá, kicsit hangosan.  Tartottam attól, hogy most mi lesz.
Ryder elkezdett kutagodni a pulcsija zsebében. Rettegtem. Arra gondoltam, hogy egy kést fog előhúzni és azzal fog végezni velem.
Végül elővett egy kulcsot és a házunk meletti házra mutatott. Egy hang se jött ki a száján.
- Óh! Szóval te vagy az új szomszéd...remek! -
Megfordultam és elindultam a házunkhoz.
Megáltam a házunk előtt és jobbra néztem, ahol Ryder még sétált felém. Megállt melettem.
A szívem a torkomban dobogott.
- A te házad egyel odébb van! -próbáltam kemény maradni, míg egyenesen néztem előre.
- Igaz.-mosolyodott el a fiú. Kikerült és odébbsétált.
- Mondd csak Ryder, hogy tudsz ezek után még az anyukád szemébe nézni? -tettem fel neki a kérdést.
Ryder biztos halotta a kérdésemet, de figyelmen kívűl hagyta.
- Jolvan akkor ne beszélj...pszichopata.-szóltam Ryder után.
Ryder rám se hederített.
Én pedig bementem inkább a házunkba.