A szomszéd fiú

8.

Mély alvásomból Ryder rettegő hangja zökkentett ki. Az ágy melletti polcon heverő telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az időt. 3:36. Ezekszerint kb. másfél órát aludtam mindössze. Többnek tűnt. Ryder levegőért kapkodva kűzdött melettem. Odafordultam és ilyedten néztem a fiúra. Csukva volt a szeme.
"Állj!"
"Hagyd abba!"
"Ne! Ez fáj!"
"Nem akarom!"
"Engedj el!"
Nem tudtam, miről beszél, de azt tudtam, hogy nagyon nagyon féltem. Tehetelennek éreztem magam. Megéríntettem Ryder arcát, majd Ryder libabőrős lett az érintésemtől.
"Ne érj hozzám!"
"Ne bánts!"
Megráztam Rydert, és a nevét kiabáltam, amire felnyitotta a szemét és zihálva kapkodott levegőért.
- Ryder nyugi! Itt vagyok! Nincs semmi baj! -öleltem át Rydert, aki reszketett a karjaim között.
Kezemmel felém fordítottam az arcát és összeéríntettük a homlokunkat. Éreztem Ryder forró lehelletét. Számat lágyan és lassan az ő ajkához érintettem. Szája remegett, csakúgy, mint teste többi része.
Ösztönből cselekedtem. Megcsókoltam Rydert. Ryder lehunyta a szemeit és visszafeküdt a hátára. Én is így tettem. Ryder az oldalára feküdt. Én is így tettem, csak én az ellentétes irányba.

Reggel egyedül ébredtem fel. Ryder már nem feküdt mellettem. Ránéztem a telefonomra. Hat SMS anyától és három nemfogadott hívás. 10:18 van. Általában ilyenkor szoktam kellni. Nem vagyok egy korai kelő. Összeszedtem a cuccaimat és lementem az emeletről. A ház csendes. Amikor a nappaliba érek, megláttam két alakot a konyhában. Közelebb lopakodok, de nem annyira, hogy észrevegyenek. Ryder Victoria vállára hajtotta a fejét és zihálva lélegzik.
- Mi a baj Ryder? Aggódóm érted! -ölete át szorosan Rydert. Mélyen veszi a levegőt és közben szipog. Egyértelmű, hogy valami baj van, de nem tudom mi, és úgy néznki Victoria sem tudja.
Bekopogtam a konyhaajtón, amire mindketten felemelték a fejüket. Ryder azonnal elhúzdott Victoriától.
Ryderre nézek, akinek vérvörösek a szemei és sötét karikák vannak a szemei alatt. Mindig álmos az arca, de erre csak most figyeltem fel jobban.
- Mit kérsz reggelire Olivia? -kérdezte vidáman Victoria, mintha az előbbi öt perc megsem történt volna.
- Nagyon szépen köszönöm Victoria, de mostmár ideje nekem is haza ballagnom. Otthon várnak rám a szüleim. -kedves pillantást vetettem Victoriára. Elindultam a kijárat felé, ahová Victoria is elkísért.
- Köszönök mindent! -fordultam vissza az ajtóból és egy hálás pillantást küldtem Victoriának.
- Ne hülyéskedj! Én köszönöm! Ha van kedved gyere át, bármikor szívesen várunk! -integett el lelkesen Ryder pótmamája.
Valaszul bólintottam, majd elsétáltam tíz métert a házamhoz.
Elfordítottam a kulcsot az ajtón és beléptem a házunkba. Anyájék az asztalnál ültek és reggeliztek.
- Sziasztok! -lépkedtem feléjük. Anya odasietett hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Milyen volt a buli kincsem? -mosolygva kérdezi, miközben tesz-vesz a konyhában.
- Fhu hát nem maradtunk sokáig. Hamarabb visszamentünk Miához.
- És mi a helyzet a fiúkkal? -pillantott rám apa, míg a reggeli kávéját szürcsölgette.
- Nyugi apa! Nem volt semmi a fiúkkal! -nevettem fel, míg gyengéden megveregettem a vállát. Apa is elmosolyodott. Aztán el is felejtettem, hogy megcsókoltam Rydert. Na ez az, amit anyájéknak nem mondanék el. Általában mindent megosztok velük, amit úgy meg kell, de úgy érzem ez jobb, ha megtartok csak magamnak.

Délután kaptam egy üzenetet Zacktől, facebookon.
"21:00-kor Buck and Breck-ben fellépünk. Ha van kedved ugorj be."
Persze, hogy elmegyek! Örültem, hogy Zack gondolt rám.

Koncert előtt egy órával kezdtem el készülődni. Hajamat egyenesre vasaltam. Öltözéknek, pedig egy egyszerű fehér selyem spaggeti pántos felsőt egy fehér nadrágot  és egy fekete cipellőt viselek. Nem teszem magasra a lécet magamhoz képest. Ritkán hordok ennyire cicomátlan ruhákat.
Elindultam a koncerthez. Még sosem voltam abban a bárba, ezért kíváncsi vagyok. Sőt, Zack mégjobban lázba hozott. Sose halottam őket játszani.
Amikor már közel jártam, egyre több figura bukkant fel. Mindenki teljeses mértékben normálisan nézett ki. Bohókás, lezserebb, művész alakok, akiket nem sokat látok. Nem igen mozdulok ki, ilyenféle helyekre. Barátnőimmel általában a Star Bucksban, vagy valami ruhaboltban töltjük szabadidőnket.
Bementem egyedül a helyiségbe, ahol a banda már készülődött az előadásra.
Tíz perc után el is kezd játszani a banda. Elég könnyed, melankólikus dallamvilág jellemezte az első számukat. A közönség a fejükkel vagy a lábukkal üti a ritmust. Én is csináltam utánuk. Tetszett a zenéjük.
Nem voltak annyira sokan, nem volt tolongás. Nem álltunk egymás hegyén-hátán. Eléggé levegős volt a környezet. Előbrébb álltam és lágyan táncolni kezdtem. Hátra kukkakntottam a vállam felett és észrevettem Rydert, aki hátul állt a fallnak támaszkodva egy sörrel a kezében. Észrevette, hogy nézem és nem tudta levenni rólam a szemét.
Visszafordultam és újra a zenére öszpontosítottam.
- Héj miujság? -bólintott rám Ryder.
Én rá sem hederítve néztem tovább a bandát. Nem válaszoltam neki.
- Vettem az adást. Akkor most ilyen leszel, ha? Semmibe veszel? -még mindig engem nézett, én pedig még mindig nem néztem rá.
- Ez oké! Jolvan! Nem bánom! -tette fel mindkét kezét mentegetőzve.
Továbbra se szóltam hozzá.
- Csakhogy tudd, nem vagyok valami őrült, furcsa alak, sorozatgyilkos, aki hangokat hall vagy bármi ilyesmi. -utalt a tegnap estei incidensre. Ryder mosolygott közben.
- Jó neked Ryder! -ennyit vágtam hozzá, miközben még mindig a bandát figyelve ringattam a testem.
- A hang, amit hallok csak azt mondja, hogy sajátmagam bánstam... -mutatott a fejére a mutatóujjával. - Szóval te tiszta vagy. -bólogatott Ryder, aki azóta sem vette le a szemét rólam. Amikor észreveszi, hogy nem reagálok rá, ő is előrenéz a bandára, majd pár másodoerc után ismét meszólal.
- Azért kukkoltalak, mert...uh, szerintem gyönyörű vagy. -hajolt közelebb hozzám és még mindig mosolygott. - Szédíttő, úgy értem.
Elmosolyodtam.
- Őszintén kibaszottul a legszebb dolog, amit valaha láttam. -még mindig engem stíröl.
Elnevettem magam a pocsék kijelentésén.
- Hoppá! Nevettél! -mutattot rám Ryder.
- Rajtad nevetek! -néztem Ryderre és megforgattam a szemeimet.
- Nem számít! A nevetés az nevetés! -vigyorgott melettem Ryder. - Hozhatok neked valamit inni? -ajánlotta fel Ryder, aki az üres kezeimre nézett.
- Magamnak veszem az italt, anyabaszó! - pimaszul néztem végig Ryderen, aki meglepődve nézett vissza rám. Összeráncolta a szemöldökét és szemeit résnyire zárta, miközben fejét is hátrébb húzta a nyakán.
Visszafordultam Zackre, akik abban a pillanatban hagyták abba a számukat.
Ryder is a bandára nézett.
A szám végén a kis létszámú közönség tapsolni és fütyülni kezd.
- Köszönjük srácok, hogy eljötettek ma este. Nagyszerűek vagytok! Mielőtt a következő számmal folytatnánk, szeretném, hogy eltennétek a telefonjaitokat és kapcsoljátok ki az agyatokat pár percre. Ez a szám nagyon különleges. Hallgassátok szeretettel. -beszélt Zack a mikrofonba, majd a közönség tette amit mondott, eltettük a telefonjainkat és arra a néhány percben, csakis a bandát figyeltük.
- Igazi rocksztár. -böktem oda Rydernek, aki büszkén figyelte barátját. - Nagyon jó ez a szám! -jegyeztem meg.
- És táncolsz is rá? -bizakodóan fordította felém fejét Ryder.
- Veled? Ha! Nem..! -nevettem fel, és eközben hajamba túrtam.
- Hát oké. -nézett vissza a bandára Ryder.

A szám végén elpárologtak az emberek. Ryder is eltűnt mellőllem.
Én kimentem a bár elé, ahol észrevettem Rydert, Zacket, a banda többi tagját és még pár idegent.
Odamentem a vidám társasághoz.
- Eszméletlenül jók voltatok Zack! -léptem melléjük, majd amikor realizálták az ottlétemet Zack bemutatott a többieknek. Mindenki bizalomgerjesztő volt.
Zack, gitárral a hátán végül felémfordult.
- Örülök, hogy eljöttél! -bólintott rám lazán Zack. Nagyon szímpatikus, hogy Zack egy ilyen chilled figura.
- Igen én is! Jó volt kicsit kilépni a komfortzonámból! -mosolyogtam Zackre.
Szemem sarkából észreveszem, hogy Ryder rajtam legelteti a szemét. Éppen eltaposta a leégett cigijét.
- Elmegyünk mi még a Nightjarba iszogatni. Nincs kedved jönni? -kérdezte Zack.
- Igazából haza kéne mennem, de majd máskor mindenképp! -mosolyogtam Zackre.
- Jolvan. -mosolygott vissza Zack. - Ryder te jössz vagy te is mész?
- Hazakísérem. -nézett rám Ryder és rágyujtott egy újabb cigarettára.
- Nem kell! -ellenkeztem.
De ezt már Zackék nem hallották, mivel ők már elindultak előre.

Szóval elinduktunk hazafelé Ryderrel.