A szomszéd fiú

6.

9:48
- Akkor most a fehér vagy a fekete szoknyát vegyem fel? -nézegette Mia a szekrénye tartalmát, miközben frissen mosott haját göndőrítette fehérneműben. El kell ismernem, hogy Miának tökéletes alakja van.
- A fehéret! -javasoltam határozottan, mialatt én tükör előtt babráltam a hajammal és egy egyszerű sminket vittem fel az arcomra. Én már felvoltam öltözve. Egy csinos piros szoknya volt rajtam.
Húsz perc múlva sikerült elhagynunk Miáék házát. A ház előtt már vártak minket a barátaink, akik a kocsiban ültek.
- Mi tartott ennyi ideig? -húzta le az autó ablakát Lewis, aki hosszasan végigmért minket.
- Nyisd ki az ajtót! -parancsoltunk rá egyszerre Miával. Az anyósülésen ült James, mögötte pedig Adam. Beültünk a drága sportkocsiba, majd lóerővel megindultunk az uticél felé, ami nem más, mint Charliék háza.
Leparkoltunk két házzal arréb és mindannyiunk cipelt valamilyenfele alkoholt meg rágcsát. Ahogyan haladtunk előre, annál jobban csapott meg a hangos zene. A kertben már tolongtak az emberek. A fiukat közben sorra köszöntötték, Miával viszont úgy döntöttünk nem várunk rájuk. A zsúfolt konyhában letettük a pultra a szeszt, egy vodkás üveg kivételével. Azt hoztuk magunkal. Egy csuklómozdulattal leröpítette Mia a kupakot, majd egy méllyet ráhúzott. Én próbáltam megőrízni a józanságomat, ezért csak egy szerény kortyot burítottam le a torkomon.

Már két óra telt el az érkezésünk óta. Én még mindig józan vagyok, ellenben a sok spicces tinédzserrel körülöttem. Miát se találom már vagy tizenöt perce. A nappaliban kiáltásokat hallok, így kiváncsiságból megindultam a hang irányába.
Csak annyit látok, hogy két fiú áll a nappali közepén, körölöttük seregnyi sördoboz hever bontatlanul és üresen.
Nem hiszek a szememnek! Ryder meg Dylan?! Mit keresnek itt? Főleg Ryder mit keres itt?
Ryder lyukat fúr a kezében lévő sörösdobozba, majd egy szempillantás alatt lehajítja a tartalmát. És ezt ismételgetik mindketten.
Szánalmas...
"Dylan! Dylan! Dylan! Dylan!" Mindenki kezével a levegőben Dylan nevét harsongja. Megálapítottam, hogy Ryder és Dylan is egyaránt ki van fulladva. Jobb lenne ha leállnának ezzel, biztos nem tesz jót nekik.
Végül Ryder megadja magát és a sörös kezével beletúr dús hajába. A szurkolók örjöngeni és tapsolni kezdtek a nyertesnek.

Ryder kábultan rámnézett és megindult felém. Útja során botladozott és neki ütközött másoknak, akik ellökték maguktól.
- Sziaaa Olivia!! -üdvözölt a részeg Ryder, aki bűzlött az alkoholtól. Nekitámaszkodott a falnak és ismét csak beletúr sötétbarna hajába.
- Szia Ryder. -intéztem el ennyivel, aztán egy lépést tettem hátra.
Ryder megbillent és térdére ereszkedett. Lehunyta a szemeit és halk nevetésbe kezdett. Mindkét kezével hátra simította hosszúkás haját, ezt követően pedig megrázta fejét és haja ismét felvette azt a torzomborz stílust.
- Te nagyon részeg vagy tudsz róla? -mosolyogtam rá, de cseppett se tetszett a látvány.
-Teljesen józan vagyok Olivia! -próbált meggyőzni. Ryder a falba kapaszkodva próbált feltápászkodni, de nem tudja megőrízni egyensúlyát.
Megforgatom a szemem. Egy nálam magasabb fiú odalépett mellém és ránézett a térdén gubbasztó Ryderre. Én pedig a mellettem állóra néztem, és látásból megismertem Zacket.
- Ryder minden oké? -Zack próbálta talpra álíttani a részeg fiút, de lehetetlen feladat volt.
- Hozok neki vizet! -indítványozom, majd visszafordultam a konyha felé és egy üres műanyagpohárba eresztettem neki csapvízet.
Odanyújtottam Rydernek, aki rögvest lehúzta a pohár tartalmát.
- Haza kéne vinnünk. -javasolta a melettem ácsorgó göndör fiú. - Nem hagyhatjuk így itt.
- Nem vagyok a bébiszittere! -fordultam Zack felé, majd legugoltam Ryderhez, aki már négykézláb nézte a parkettát. Sóhajtottam majd minden erőmmel felkaroltam Rydert. Zack segített kivinni a ház elé, ahol nagy zsúfoltság volt.
- Tudnál hívni te egy taxit? Az én telóm 3%-on van. -kérdte Zack, míg Ryder a vállán csimpazkodott.
- Persze. -így is tettem. Gyorsan hívtam egy taxit. Jelenleg a város tulsó felén voltunk, emiatt kénytelenek voltunk várni tizenöt percet arra a fránya taxira.
- Miért rúgott be? -kérdeztem értetlenkedve, míg a telefonom képrenyőjét néztem.
- Nemtudom. -rándította meg a vállát Zack. Ryder már nem bírta tovább állva, emiatt Zack óvatosan leültette a fűbe.
- Honnan ismered Rydert? -jutott eszembe a fontos kérdés. Furcsáltan is Zackről, hogy ilyen normális Ryderrel. Nem igazán ismerem Zacket, de tudom és mindig visszahallom, hogy egy rendes srác. Nem ilyen partikon szokott megforulni, inkább lazább helyeken, főleg indie és rockosabb koncerteken vegyül.
Zack szerényen felnevetett. - Ryder a gyerekkori barátom. Legjobb barátom. -javította ki magát, míg megköszörülte a torkát.
Erre nem tudtam mit mondani, márcscak azért sem, mert megérkezett a várva várt fuvar. Zack felsegítette Rydert, aki botladozva, de sikeresen betalált az autó hátsó ülésébe.
- Hová lesz a fuvar? -szólalt meg egy érdes hang a volán mögül. Válaszul elmondtam Ryderék címét.
- Na várjunk csak...-nézett ránk az idősebb sofőr a visszapillantó tükörből. - Te vagy Ryder Collins? Henry Wilson mostohafia?
Ryder csak nyögött egyet és fejéhez szorította mindkét kezét.
- Igen ő az, talán problémája van vele? -szólt rá Zack az anyósülésről.
- Ha tudtam volna előre, lehet kétszer is megfontolom, hogy hazaviszlek titeket. -jelentette ki bunfordian az ürge.
- Ez baromság. -mormogta Zack. Nem volt ideges, de nem is volt kedvben.
- Zack minden oké. -gyengéden megérintettem a vállát, nehogy a végén még  miatta kidobjon minket az alak.
- Tudod Ryder, Henry a barátom volt. -sóhajtott fel a krapek, aki ismént a visszapilantótükörből kukkolta Rydert.
- Nagyon sajnáljuk! -mondtam teljes öszinteséggel és Ryderre néztem, aki össze-vissza mocorgott.
- Nem tanította meg Henry a jómodort? -csapott a kormámyra idegesen a sofőrünk.
A hirtelen hangra, mindhárman felrezzentünk.
Ryder a fejével nekitámaszkodott az autó ablakának és lefelé bámult ökölbe szorított kezére.
- Ilyet szabad csinálnia? -lágyan homlokára tette kezét Zack.
- Neked a börtönbe kéne lenned, fiam! -pillantott hátra Ryderre, amiközben mutatóujját a melettem ülőre szegezte.
- Ezt hagyja abba! -dühösen nézett farkasszemet a taxissal Zack.
- Ha most az én fiam lennél Ryder, én addig vernélek, amíg mozogsz. -jelentette ki az ember, aki az útra szegezte a tekíntetét.
- Maga nem normális! -tette hozzá Zack, aki finoman megrázta a fejét, majd ő is az utat fürkészte.
Én meghökkenve ültem az ablak melett és Rydert lestem, aki a sötétzöld kigombolt ingjében szorosan összefonta karjait és a kusza haja egyenesen a szemébe lógott, ami őt egy csepett sem zavart.
Hét perc csend után leparkolt Ryderék háza előtt. Zack kifizette a taxi pénzt, pedig felajánlottam, hogy legalább a felét kifizetem, de ő ellenkezett, így a teljes költség ráhátult.
Zack és én segítettük Rydert fel a házukhoz. Oldalra néztem a mi házunkhoz és nem égtek a villanyok. Anyájék már biztosan alszanak.
Zack becsöngetett és néhány másodperc múlva kinyílt az ajtó.
- Jézusom mi történt vele! -nézett aggódóan a nő Ryderre, aki alig bírt a lábán maradni. Zack nyaka köré volt tekerve a keze. Így tudtuk a legstabilisabb pózban tartani.
- Kicsit sokat ivott. -sóhajtozott Zack.
- És ti kik vagytok? -mért végig minket Victoria.
- Én Olivia, a szomszédból. -integettem a nőnek bűbájos mosollyal az arcomon. A nő bizalomtelljes mosolyt viszonzott.
- Én pedig Zack.
- Ó! Te vagy Zack? Uramisten, hogy megnőttél! Fel sem ismertelek, olyan régen láttalak! -a nő szemei felcsillantak és kezeivel hadonászni kezdett.
- Igen régen volt már. -vakarta meg tarkóját Zack.
Ryderről közben el is feledkeztünk, csak akkor eszméltünk rá, amikor összerogyott a hosszas helybenállástól.
- Jaj, de udvariatlan vagyok! Gyertek be! -invitált be minket Ryder gondviselője.