A szomszéd fiú

16.

- Ah, de unalmas! Sose érünk oda, ha így haladunk. -morogtam az orrom alatt, de a többiek nem figyeltek rám.
Zack az útra koncentrált, Ryder pedig a kazettákat válogatta.
Megközelítőleg 3-4 órája vezetünk megállás nélkül. A naplemente vörösbe borított mindent maga körül.
- Mennyi az idő? -kérdezte és hátrafordult hozzám Ryder. Megnéztem a telefonomat és a képernyőt Ryderhez kanyarítottam , hogy letudja olvasni az órát.

Zack és Ryder rengeteg anekdotát meséltek nekem. Minden az bizonyította, hogy szignifikánsan szoros szálak kötik össze őket.
Ez a barátság szilárd és rendíthetelen.

Mire felébredtem a bóbiskolásból, már beesteledett. Ránéztem a telefonomra és már éjfél is elmúlt 23 perccel. Felültem és azt láttam, hogy Ryder az ablaknak dőlve szundikált, Zack pedig azóta is vezetet.
- Hogy birod? -kérdeztem Zacktől.
- Nyolc kilóméter múlva lesz egy pihenő. Egy kis időre megállok. -válaszolt és feltekerte az ablakot.

*8 kilóméter vezetés után*

Leparkoltunk a pihenőhelyem, ahol rajtunk kívűl még három autó állt plusz egy 0-24 órás büfé.
- Jolvan és most mit csinálunk? -nyaggattam a fiúkat, mikor már Ryder is felébredt.
- Ti ketten szépen kiszálltok, engem pedig hagytok aludni. -mutatott ránk a sofőrünk, aztán lábát a műszerfalra helyezte, kezeit meg tarkója mögé dugta.
- Van egy kis apród? -bökte meg Zack vállát Ryder.
- Minek? -fordult Ryder felé a bongyorka.
- Kajára. -jelentette ki Ryder.
- Haver, kell a pénz benzínre visszafele, amúgyis ott a rágcsa a csomagtartóban. -Zack elhesegett minket, hogy végre tudjon pihenni.
- Gyere Ryder nálam van pénz. -intettem neki, aztán elindultunk a büfé fele.

- Szerencséd, hogy magammal hoztam a táskám. -beszéltem, míg oda nem értünk a falatozóhoz.
Egy család volt ott még rajtunk kívűl. Ryderrel végig néztük a szerény étlapot, majd ő hasábburgonya, én pedig egy hamburger mellett döntöttem.

Felültünk két, magasított székre a bódéval szemben.
- Szóval olajfa...mesélj magadról, alíg ismerlek. -Ryder felém fordult a székével és könyökére támaszkodott a pulton.
- Ne hívj olajfának, Ryder-spider. -fordultam én is felé. - Mit szeretnél tudni?
- Mondjuk, miért költöztetek Lanteglosba?
- Mivel apukám építész és Lanteglosban felkérték, hogy tervezze meg az új bevásárlóközpontot. Így szedtük a sátorfánkat és beköltöztünk. -mondtam kellő komolysággal.
- Azelőtt hol éltél? -tett fel egy újabb kérdést.
- A Keleti-parton, Brooklyn. -válaszoltam.
- Áh szóval New York, lenyűgöző. -biccentett Ryder.
- Na és ti mindig Lanteglosban éltetek? -kérdeztem, miközben beleszűrcsöltem a palack vizünkbe.
- Amióta az eszemet tudom igen. -felelt Ryder.
- Nem unalmas? -nevettem fel szerényen.
- Hát most mit mondhatnék egy lánynak New Yorkból. -reagált én pedig elmosolyodtam.

- Ryder? -szóltam oda neki.
- Igen? -Ryder felémfordult és keresztbe tette lábait.
- Az anyukád említette, hogy két fia van, szóval akkor neked van még egy tesód? -óvatosan puhatoltam, aztán Ryder kiegyenesedett.
- Csak volt. -sóhajtott.
- Oh, Ryder sajnálom! -megsimogattam a vállát, de ő levette a kezem magáról.
Egy darabig néztük egymást, aztán váratlanul elénk rakták a rendelésünk.
Csendben majszoltuk a késői vacsoránk, de én nem sokáig tűrtem a hallgatást.
- Bátyád vagy öcséd volt? -kérdeztem meg szélsebesen. Gyorsan a kezemre tapasztottam a számat, de Ryder csak megforgatta a szemeit, zavarbaejtő viselkedésem miatt.
- Bátyám. -szólalt meg elég halkan.
Mély levegőt vettem, majd ismét kinyílt a szám.
- Mi történt vele? -Ryder kérdésem hallatán kimarta a kezemből a vizet és megitta a maradék tartalmát.
Jobbnak láttam, ha inkább már nem kérdezek annyit.
Ryder megtörölte az ujjait egy szalvétába, amit aztán összegyűrt és a szemetesbe hajított.
- Köszönöm a vacsit. -ezzel a mondatával hagyott ott engem.
Kifizettem mindkettőnk adagját, utána meg a kocsihoz sétáltam.
Ryder pár méterrel odébb ült egy padon, ahol cigijét szívta. Elgondolkoztam, hogy oda menjek-e, vagy inkább hagyjam magára. Végül az utóbbi mellett döntöttem.
Beszálltam a kocsi hátsó ülésére és lehajtottam a fejem.

*6 órával késöbb*
A meleg napsugár tánca keltett fel a reggelen.
Ahogy egyre megyünk nyugat felé, annál jobban érezhető a felmelegedés.
Az autóba már csak én voltam, ezért kiszálltam és a többiek után nyomoztam.
Majd megpillantottam két alakot a távolban. Pontosabban az úttest ellenkező oldalán. Ott, ahol száraz és érdes volt a termőtalaj, nem is tudom, hogy most éppen merre járunk, de valahol a semmi közepén, messze még az uticéltól.
Zack valami érdekes táncot járt a napnak, Ryder pedig pár métterrel ült törökülésben barátjától és valami könyvet olvasott egy corona sörrel a kezében mellé egy szál cigarettával.

Megvártam míg kitisztul az út és gyorsan átrohantam hozzájuk.
- Ti meg mit csináltok? -futottam közelebb hozzájuk.
- Végre fent vagy! Rád vártunk. -integett felém Zack egy széles mosollyal az arcán.
Ryder is felém intett én pedig viszonoztam nekik a köszöntő mozdulatot.
Egy hatalmasat nevettem, amikor jobban végigmértem Zacket. Úgy nézett ki, mint aki éppen most lépett volna ki a Woodstockról. Göndör hajára egy mintás fejkendőt kötött, nyakában meg tízféle nyaklánc lógott.
- Most min nevetsz? -Zack poénosan csípőre tette a kezeit.
- Rajtad! -mutattam végig öltözékén - Úgy nézel ki, mint valaki fiatal hippi a 60-as évekből, aki éppen az elméjét szeretné tágítani LSD-vel. Még ez a sámán bugizásod a naphoz is alátámasztja feltételezéseimet. -kacagtunk Zackel.

- Akkor mehetünk? -Zack kérdezte, majd mindketten bólintottunk és visszaindultunk a kocsihoz.

Beszálltunk az járgányba, azután én fürgén telefonomért nyúltam.
- Basszus! -rikkantottam fel, amire mindkét fiú hátra nézett rám.
- Mi van? -kérdezte Zack ugyanazon a hangerőn, mint én.
- Anyájék már tizenkilencszer hívtak. -kétségbeesetten válaszoltam.
Ryder csak "bunkó módon" megforgatta a szemeit és előre fordult.
Éppen abban a pillanatban csörrent meg a telefonom.
- Anyád az? -vallatott Zack.
Bólogattam és Zack kivette a telefont kezeim közül.
- Jónapot itt Zack beszél, Olivia barátja..... Igen minden rendben.....Persze.....Éppen megyünk Kali' -szélsebesen kivettem a telefonom Zack kezéből és a vállára ütöttem. - Ezt ne mondd neki, te bolond!
Zack felnevetett.
- Igen anya ne aggódj. Ne haragudj, hogy nem szóltam, csak aludtam....a lényeg az, hogy egy pár napot távol leszek, szia anya szeretlek. -kinyomtam, mielőtt anya válaszolhatott volna akármit is.

- Na akkor indulhatunk? -Zack egyesével ránkmutatott, beindította a motort és már rajta is voltunk az országúton. - Ha jól haladunk, holnap délutánra meg is érkezünk.

Az útón helyenként leálltunk Zack kedvéjért, hogy magába tudja szippantani az utazás élményét. Ránk panaszkodott, amiért nem vagyunk egy parányival lelkesebbek a minket körülvévő, atlaszba illő táj látván.