A szomszéd fiú

18.

- Héj, mi történt veletek? -Zack gugolt le hozzánk, amikor ideért. - Jol vagytok?
Ryder bólintott, ezt követően pedig elindult az autó felé. Mi Zackel mögötte haladtunk.
- Ryder, most ülhetek előre? -kérdeztem, amikor már a négykerekűhöz értünk.
A fiú szó nélkül beült hátra, én pedig az anyósülésre.

Fél óra elteltével hátrapillantottam Ryderre és örömmel töltött el, hogy elaludt.
- Sikerült megbeszélnetek? -szólt hozzám hallkan a volán mögül a hippi srác.
Visszafordultam az ülésben, majd Zackre néztem.
- Te tudtál erről az egészről? -sóhajtottam.
- Miről? -kérdezett vissza Zacky.
- Az igaz verziót, amiért Ryder...tudod...Henry. -próbáltam óvatosan bánni a szavakkal.
Zack vett egy nagy levegőt.
- Akkor neked is elmondta? -nézett felém egy másodpercre, aztán újra az utat figyelte.
- Te tudtál róla? Nekem miért nem mondtad? -emeltem fel a hangsúlyt, de még mindig halkan beszéltem, nehogy felébresszük Rydert.
- Azért mert megkért, hogy senkinek se mondjam el, oké? -sustorogta vissza.
- A helyedben én már akkor elmondtam volna és talán Rydernek nem kellett volna négy évet intézetben rohadnia. Ezt tette volna egy igazi barát. -ki voltam bukva Zackre. Lehet minden teljesen másképp alakukt volna. - Ki
más tud még róla? -sóhajtottam.
- Senki. Csak én. És mostmár te is. -biccentett felém.
- Azt akarod mondani, hogy se az anyja, se Victroria, senki nem tud arról, hogy Rydert szexuálisan zaklatta a nevelő apja, aki ráadásul egy pap volt? -borultam ki.
- Igen pontosan azt mondom. -reflektált.
- Hát az szép. -köptem oda mérgemben.
- Nem nagyon beszélt róla...-kezdett bele Zack. - Szeritnem el akarta folytani. Távol akarta tartani magától a dolgot.
- És a bátyja milyen volt? -tettem fel kérdésemet, mire már lecsillapodtunk.
- Kyle 4 évvel volt idősebb Ryernél...16 éves volt, amikor történt a tragédia, Ryder pedig 12. Ryder látta meg elősször és neki kellett azonosítani, ami borzasztó trauma lehetett. A külömség köztük ég és föld volt. Ryder nagyon szégyenlős volt, azt mondták, hogy az iskolában egy szót sem szólt egész idő alatt, Kyle az ellenkezője volt, be nem állt a szája. Remek nagytesója volt Rydernek, mindig kiállt mellette. -mosolyodott el Zack.

Így már érthető Ryder furcsa reakciója a lotyós viselkedésemre, meg a rémálmai, aminek egyszer még az elején szemtanúja voltam. Plusz az érintések, amit mindig elutasít. Ez a vadállat teljesen megölte Ryder lelkét. Gondolat menetemnek Zacky csengőhangja vetett véget.

- Szia fater....Ja elhoztam....Jolvan chill....Apa?!....Hallod nyugodj már meg....Kaliforniába....Igen Kalifornia....Jolvan majd otthon dumálunk, most vezetek csá.
- Nem is adta oda a kocsiját, ugye? -nevettem fel.
- Nem. -vonta meg a vállát Zack és hátradobta a telefonját, ami pont Ryder fején koppant.
- Ember. -kelt fel Ryder a fejét dörzsölve, aztán előre nyújtotta a telefont.
Zacky bolondos nevetésbe kezdett, majd felkurjantott. - Jövünk Kalifornia!

*6 órával késöbb*

- Na megérkeztünk lányok-fiúk! -fújt ki egy nagy levegőt a tüdejéből Zack.
Örömömben tapsolni kezdtem és egy puszit nyomtam Zacky arcára.

- Akkor kit hol dobjak ki? -érdeklődött Zack, amikor még Los Angeles határán furikáztunk.
- Engem valami bevásárló központnál. Muszáj lesz végre tiszta ruhát vennem. -válaszoltam Zacknek.
- És téged Ryder? Megvan a cím? -Zack hátrafordult Ryderhez, aki átnyújtott neki egy gyűrött cetli darabot.

- Jolvan akkor ezeket majd elíntézzük holnap, ma este pedig elviszlek titeket valahová. -Zack egy elfajult mosolyt varrt magára.
- Miért csak holnap? -vágott közbe értetlenkedve Ryder.
- Azért mert már nyolc óra van, minden üzlet be van zárva, a faterod meg ilyenkor biztos atomra be van tépve. -nevett a kijelentésén Zack.
- Nincs betépve. -szólt vissza magabiztosan Ryder.
- Haver. -mosolyodott el Zack. - Ez Kalifornia, itt mindenki be van állva. -vigyorgott tovább Zack.
- Figyelj Zack. Én nekem tökre kellenek új ruhák, mert már 3 napja ugyan az a ruha van rajtam, ezt te fel tudod fogni? -mérgesen oktattam ki.
- Én viszont meg szeretném találni a fatert, szóval dobj ki a címnél aztán ti azt csináltok, amit akartok. -csusszant be középre Ryder.
- Előbb nekünk veszünk ruhát! Szóval vezess oda Zack! Most! -nyugtalanul parancsoltam rá.
- A faterom fontosabb, mint a ruháid. -dölt előre hozzám Ryder.
- Nem ezt mondanád, ha a helyembe lennél. -válaszoltam vissza nyűgösen.
- Ki nem szarja le, hogy milyen ruhába vagy?! -mutatott végig rajtam flegmán Ryder.
- Én nem szarom le, oké? És zavar, hogy piszkos vagyok! -rivalltam Ryderre.
- Micsoda egy dráma királynő vagy. Én is a te cipődben járok, én sem hoztam váltó ruhát, mégsem nyavajgok. -vágta hozzám Ryder.
- Nem nyavajgok, hanem nőből vagyok és egy nő nem engedheti meg magának, hogy három napon át ne cseréljen öltözéket. -hevesen reagáltam.
- A KURVA ÉLETBE NEM FOGNÁTOK BE A SZÁTOKAT?! -Zack ordította le a fejünket, amire mindketten elcsendesedtünk. - Itt vagyunk Kaliforniába, két és fél nap vezetéssel a hátam mögött, hadd ne kelljen hallgatnom az értelmetlen vitátokat. Egész úton idefele a ti negatív szarjaitokkal foglalkoztam, hogy egy kicsit oltsak a hangulaton. Ha tehetném itt is lefordulnék az útról, de itt már nem tehetem, mert itt vagyunk a városban! Nézzetek el balra, ott az óceán! Titeket ez nem hat meg? Nem okoz nektek oldhatalan eksztázist? A faterom garantáltan ki fog csinálni ha hazaértem, mivel szónélkül nyúltam le a verdát, szóval tényleg csak egy napig had tudjuk élvezni, hogy itt lehetünk a tengerparton. Mert Lanteglosban nem fogunk ilyet látni. Nehéz lenne egy napig az élet pozitív oldalára öszpontosítani? Az utóbbi hetekben eléggé felfordult körülöttem a világ, oké? Átéltem sokféle váratlan élethelyzetet, amikre nem számítottam, és ezek felkavaró érzelmekkel jártak együtt. De igyekszem... igyekszem elfogadni azt, ami van. Nem tiltakozom ellene, nem harcolok ellene. Pont ezért is döntöttem úgy, hogy elutazok ide, és ha már ti vagytok az utitársaim, akkor egy kicsit óldodjatok végre fel. -Zack utolsó mondatánál vett egy mély levegőt, aztán letekerte az ablakot.