A szomszéd fiú

12.

*December 23-a, péntek*

Olivia

A nappalinkban káprázatosan virít az ékesen feldíszített karácsonyfánk. A családunknak sokat jelent a karácsony. Minden évben hatalmas ünnepély zajlik valamelyik rokonuknál. Idén nálunk tartjuk a Szentestét.
Anya jelenleg is temeperamentumosan süti a fenséges mézeskalácsokat. Apa is kivette a részét a konyhában, ugyanis ő süti a világ legfinomabb, ropogós, illetve omlós kacsacombját. Én pedig a szobámat takaríttom. Nem mintha, rumli lenne, de holnap érkeznek a vendégek, ennek okán kicicomázom. Átnéztem Ryder ablakához, de levolt húzva a redőny. Mostanába egyre gyakrabban, sőt egyfolytában. Lassan egy hónap tellt el az eset óta, és azóta nem igazán szóltunk egymáshoz, a kötelező szián kívűl.
Mintha egyre sápadtabb és összetörtebb lenne.

Ryder

- Ryder nem szükségszerű az édesanyáddal karácsonyoznod, ugye azt tudod? -érintette meg a vállam Victoria, miközben a szerény ebédünket fogyasztottuk.
- Elmegyek. -megköszörültem a torkomat, majd a pohár vízbe kortyoltam. - Hamár meghívott. -mondtam ki alig hallhatóan.

Valójában zérus kedvem volt ott tölteni a hétvégét. Furcsáltam, hogy az anyám négy éven át magasról tojt rám, aztán hirtelen meg elhív, hogy karácsonyozzunk együtt. Hazudnék, ha kétségesnek tartanám, hogy itt valami bűzlik, de szeretnék nem ebben hinni.

- És össze pakoltál már? Hamarosan itt van érted Matilda. -zökkentett ki Victoria a gondolataimból.
- Ömm..ja..igen..vagyis nem! Még nem. -hablatyoltam zavarodottan. - Megyek és összepakolok. Köszönöm az ebédet! -felálltam az asztaltól és a szobámba indultam.

Megfogtam a sarokban, trehányan heverésző hátitáskámat és kiöntöttem belőlle az iskolai tankönyveimet, meg a füzeteket. Helyükre, pár polót, könyvet-ha netán unatkoznék, és egyéb "elengedhetetlen" holmit pakoltam.

Kintről dudálást hallottam. Felkaptam a fejem és az ablakomhoz mentem. Kikandikáltam a sötétíttő mögül, és az ismerős a fekete autó parkolt a házunk elött.

- Ryder igyekezz! Megjött érted! -kiabál lentről Victoria.

Már éppen csuktam be a szobaajtómat, amikor beugrott.
- Dohány! - vissza fodultam a kuckómba és a cigimért nyúltam. - Hová raktam az öngyújtót? -kérdeztem magamtól, és kutatni kezdtem a zsebeimben.

- Ryder gyere már! -rikkantott lentről Victoria.

Megvan a tűz is. Beledobtam a táskámba és nagy rumlit hagytam magam után, úgy távoztam lakhelyemből.

- Kint vár rád az anyád. Mi tartott ennyi ideig? -idegeskedett Victoria.
- Még visszafordultam valamié'
- Jolvan Ryder, menjél inkább! Érezd jól magad, rendben? -szólt közbe és át ölelt. - Mondtam én, hogy veszek neked egy telefont, hogy tudjunk kapcsolatot tartani. Pont az ilyen alkalmakon lenne hasznos.
- De ilyen alkalom nem igen lesz. -nevettem fel szerényen. - Amúgysem kell telefon.
*duda*
- Najolvan Ryder, menjél! -kezét mellkasomra helyezte, jelezve, hogy induljak kifele.
- Boldog Karácsonyt Victroria! -szoltam még vissza az ajtóból.

Ahogy egyre közelebb kerültem a járműhőz, egyre jobban elkapott valamiféle negatív érzet.

- Szia anya. -üdvözöltem, miközben beszálltam az anyósülésre.
- Késtél. -morgott rám flegmatikusan.
- Sajnálom. -néztem ki az ablakon és halkan kifújtam a tüdőmben ragadt levegőt.

Némi kínos csend után megkérdeztem, hogy van.
- A helyembe te hogy lennél? -válaszolt mereven.
Bólintottam és újból a tájat bámultam
Odafelé többet nem beszéltünk.

Negyed óra kocsikázás után, leparkoltunk a régi családiházunk előtt. Azthittem anya eladta azt a házat. Úgy gondoltam, hogy nem lenne képes itt élni. Anya leálította a motort, majd kiszállt. Kicsatoltam a biztonsági övemet és követtem a szülőanyámat.
Az a férfi nyitott ajtót, aki múltkor anyámmal jelent meg az iskolám előtt.

- Szia Ryder! Már vártalak. -nyújtotta a kezét, mintha ez lenne az első alkalom, hogy találkoznánk.
- Üdvözlöm Mr. ..? -fogtam vele kezet.
- Mr. Ford. -végül eleresztettük egymás kezét.
- Szóval akkor maga most...az anyámmal? -próbáltam normálisan megfogalmazni a kérdésemet.
- Igen. Matilda és én együtt vagyunk. - a jó erőben lévő, vállas ürge megértette, hogy mire célzok, így nem kellett tovább logikáznom.
Bólintottam.
- Figyelj kölyök. A múltkori találkánkat felejtsük el, rendben? Mintha megsem történt volna. -veregette meg keményen a hátam, amitől elrántottam a testem.
- Oké. -becsuktam magam mögött az ajtót és egy lépést tettem befelé.
- Gyere utánam. -nézett rám furán a fickó, amiért elhúztam tőle a hátam.
Én csak mentem utána, amíg benem értünk a konyhába.

Ford leült anyám mellé, aki már ott ült várva rám.

- Gyere Ryder. Ülj le ide. -mutatott a szemközti székre Mr. Ford.
Közelebb ballagtam és lassan kihúztam a széket. Leültem és vártam.
- Nos Ryder. Most szeretnénk veled letisztázni az itteni szabályokat, amik az elkövetkezendő három napra fognak vonatkozni. -össze kulcsota az asztalon tenyerét az öreg.
"Miféle szabályokat?" -ez a kérdés foglalkoztatott.

- Első szabály. Nincs alkohol, sem dohányzás! Ezt előre a tudtodra adom. Ugye nincs nálad most cigaretta vagy valamiféle szesz? -nézett rám erőteljesen a pasas, és anyám is gyanakodva húzta fel a szemöldökét.
- Nem nincs. -állítottam a valótlant.
- Helyes. Második szabály. Nincs hazudozás! -tette a mondat végére a hangsúlyt a masszív férfi.
Bólintottam. Éppen tíz másodperce nem az igazat mondtam.
Mr. Ford folytatta.
- Harmadik szabály. Amig itt vagy, azt csinálod, amit mi mondunk és akkor, amikor mi mondjuk. -nézett össze anyával.
- Mivan? -tettem fel a kérdést zavarodottan. Mindkettőjük visszanézett rám és anyám szólalt meg.
- Mi nem világos Ryder? Lehet Victoriánál azt csinálhattál, amit akartál, de ez itt nem fog bekövetkezni. Ha megkérünk valamire, akkor azonnal megcsinálod. -válaszolt szigorúan.
- Hát de'
- Ötödik szabály. -vágott indulatosan szavamba Ford. - Nincs visszabeszélés!
Hátradöltem a székemben és csöndbemaradtam.
- Hatodik szabály. Tisztelj minket. Mi vagyunk az idősebbek, és ne bizonytalanodj el abban, hogy ki a főnök a háznál. Neked uram vagyok.

Magamban elmélkedtem, miközben a figura sorolta fel az idióta törvényeit.

- Nos, hamár végeztünk, szeretnénk megnézni a táskádat.
- A táskámat? Miért? -zökkentem ki magamból..
Ford kimarta a kezemből a hátizsákom és az asztalra helyezte.
- Csak biztosra akarunk menni, hogy nem lesz bent semmi olyan, ami ütközne a szabályainkal. -mondta Ford, miközben rámolta ki a ruháimat a táskámból az asztalra.

Én csak ültem az asztalnál és teljesen tisztába voltam vele, hogy megfogja találni a dohányt.

- Aha. Megis van! -vette ki a doboz cigarettát. - Jolvan Ryder. Ezt most kidobom a kukába. -belevágta a cigit a szemetesbe. Odasétált hozzám, majd megált előtten. Én a földet figyeltem, de amikor megszólalt az idegesen hangon, felnéztem rá.
- Első szabály. Nincs dohányzás! Megszegted! Második szabály. Nincs hazudozás. Ezt is megszegted. Máris megszegtél két szabályt, pedig alig vagy itt egy húsz perce. Van valami mondani valód kölyök. -hajolt közelebb hozzám.
- Ez marahaság. -mondtam halkan.
- Mit mondtál? -rivallt rám a férfi.
- Ez őrűltség! Ez az egész. Kész röhej! -felálltam és farkas szemet néztünk.
- Takarodj el innét most! Szerencséd, hogy ennyivel megúsztad. Ha így folytatod, akkor hatalmas következményei lesznek a tetteidnek.
Hátat fordítottam és megindultam az egykori szobámba.
- Jobban teszed, ha visszaveszel az attitűdből. -szólt utánam a férfi komolyan.

Amikor beértem a szobámba, elkapott egy passzív érzés. Semmi nem változott. Minden ugyan ott volt. Ráültem az ágyam szélére, kirázott a hideg és eszembe jutott a milliónyi rémes emlék, amit ebben a szobában éltem át Henry álltal.