A szomszéd fiú

13.

*Szenteste*

Olivia

- Elképesztően festesz nagyi! -üdvözöltem a drága nagymamámat, aki éppen akkor lépett be a házunkba nagypapival.- Te is remekül nézel ki papus! -öletem át a papámat is.
- Olivia! Egyre csodásabb és csodasább vagy! -bámulva nézett rajtam végig nagyi. Egy bordó szoknyát viseltem, hajamat pedig lófarokba kötöttem.
Levették a kabátjukat meg a cipőjüket és a nappaliba igyekeztünk. A dohanyzó asztal körül már az összes vendég a kanapén ült és társalgott.

- Na ha már mindenki ittvan, akkor együnk! -apa jókedvűen állt fel a heverőből és izgatottan a konyhába ügetett.
- Menjünk! Farkas éhes vagyok! -simogatta a hasát a 14 éves unokatesóm, Kevin. Megborzoltam mókásan a haját és mindketten megindultunk apukám után.
Leültünk mindnyájan az asztal köré, majd apa és anya büszkén helyezte az asztalra a finomabbnál-finomabb fogásokat.
Mindenki jóízűen fogyasztotta a fejedelmi lakomát.
Nyilvánvaló, hogy ez az év sem maradhat el apa tradicionális, kiálló tósztja nélkül.
- A feleségem és a lányom nevében köszönjük, hogy mind eljötettek hozzánk ma este. Remélem eddig mindenki jól érzi magát! Hálás vagyok, hogy ennyire nagyszerű családom van! A család a legfontosabb az életben! [...]

Ryder

- Ryder teríts meg! Mindjárt kész a vacsora. -kiáltott át a konyhából anyám, míg én meredten a nappaliban ültem, Mr. Forddal a jobb oldalamon, aki öt másodpercenként rámpillant, nehogy valami őrültséget csináljak...

Anya szavának eleget téve, felálltam és a konyhába mentem. Levettem a polcról három tányért, a konyhafiókból elegendő kanalat, kést és villát, majd ezt mind az asztalra helyeztem. Amikor az eszcájgot tettem ki, eltűnődtem, hogy, hogyanis van a sorrend.
"Kés, villa, kanál -nem, nem így." -hezitáltam és össze-vissza rakosgadtam az evőeszközöket.
"Kanál, villa és a kés" -így van? Nem tudom!!
- Nem igaz, hogy még erre is képtelen vagy! -anya frusztráltan rántotta ki a kezemből a tárgyakat. - Hányszor mondjam el? Villa, aztán a kés meg a kanál! -dühösen rakta le pontosan az evőeszközöket. - Villa, kés, kanál! Felfogtad? Villa, kés, kanál!
- Elnézést...-kértem bocsánatot és egy lépést tettem hátra. A hangzavarra Ford is belépett a konyhába.
- Nem nézem el. Inkább ülj le az asztalhoz és maradj csendben. -parancsolt rám zaklatottan.

Mindhárman leültünk az asztalhoz. Anya középre tette a töltött káposztát és a húslevest.

- Imátkozzunk! -tette közzé anya. Magamban értelmetlennek tarttam ezt a sületlenséget már gyerekkorom óta, viszont bölcsebb, ha megtartom a véleményem magamnak. Így kénytelen voltam megfogni anyám és Ford kezét, minden eddigi ebédnél, reggelinél és vacsoránál.
Anya és a krapekja kórusba belekezdett:
- Édes Jézus, légy vendégünk,
Áldd meg, amit adtál nékünk!
Adjad Ura, hogy jól essék,
Jézus neve dicsértessék! Ámen.
- Ámen. -nyögtem ki én is hamis komolysággal.

Olivia

- Isteni volt a vacsora! -hangoztattam szívélyesen, amikor már mindenki jól lakott.
- Akkor irány az ajándékbontás! -feltüzelten mutatott a karácsonyfához Kevin.

Kevinnel versenyt futottunk a színpompás fához.
Nyugtalanul bontottuk ki az aprolékosan becsonagolt meglepetéseket.

- Xbox 360! Állati! Köszi Liv! -nézett rám vidáman Kevin.
- Köszönd meg a szüleimnek is! -mutattam anyáékra, akik a kanapén ültek és bennünk gyönyörködtek.