A szomszéd fiú

14.

*5 hónappal késöbb*

Olivia

- Anya, viszek át Ryderékhez pár sütit! -mondtam anyának és egy műanyag dobozba pakoltam be pár finomságot még tegnapról.
- Hát nem örülök neki Liv. -aggódva rázta a fejét és a konyhapultnál támaszkodott. - Tudod mi a véleményem arról a fiúról... -nagyot sóhajtott.
- Ó! Igen anya, naná, hogy tudom. Ezzel szemben aggodalomra semmi ok! Csak átviszem hozzájuk, biztos örülnének neki. Nem hinném, hogy Ryder anyja ilyen príma süteményt tudna készíteni. -anyura kaccsintottam és lepacsiztam vele. Mindketten vigyorogtunk, miközben én rátettem a fedelet a dobozra és kifelé indultam.
- De ne maradj ott sokáig. Apa megsem engedné, szóval ne is mondd neki. -követett az előszobába és kinyitotta nekem az ajtót
- Jolvan, nem említtem neki! -mosolyogtam. - Na szia! -elbúcsúztam, majd kiléptem az kellemes tavaszi délelöttbe.

A házuk előtt ácsorogtam, mire végre Victoria ajtót nyitott.
- Áh! Szia Liv! Gyere be! -Victoria szélesebbre nyitotta a bejáratot és én egy kedves mosollyal léptem be az előszobába.
- Hoztam egy kis nyalánkságot. Tegnap nálunk kapitális lakoma volt, így ma reggel arra gondoltam, hogy hozok nektek is belőlle. - átnyújtottam a lila színű sütis dobozt. Victoria hálálkodott és abban a pillanatban el is tűnt a konyhába. Addig én a kanapéra ültem és a telefonommal babráltam. Néhány perc után Victoria visszatért két pohárra meg egy tál, anya által sütött finomsággal a kezében.
- Tessék édesem, hoztam egy pohár jeges teát a süti mellé. -a dohányzó asztalra helyezte a kezében lévő tárgyakat. - Megkóstoltam az egyiket, isteni! Anyukád sütötte? -kérdezte, miközben leült mellém és kezébe vett még egy ínyencséget.
- Igen, anya csinálta. -nyilatkoztam és a üveg poharamért nyúltam.
- Muszáj lesz elkérnem tőle a receptet. Fenségesek ezek az aprósütik. -Victroria lenyelte az utolsó falatot.
- És Ryder merre van? - kiváncsiskodtam.
- Óh...Ryder. Igen, hát...ő most fent van a szobájában. Nem nagyon szól hozzám semmit. Magára zárja az ajtót és nem enged be. -Victoria idegesen játszadozott az ujjaival és hol rám, hol pedig a felvezető lépcsőre pillantott. - Tényleg, azt megszerettem volna előbb is kérdezni, hogy Ryder milyen az iskolában? Ebben a félévben már két szigorú megrovást kapott és már négyszer voltam bent az igazgatóiban miatta. Teljesen megőrít ez a gyerek. Remélem ezt az utolsó hónapot a tanévben kibírja csínytalnság nélkül. -folytatta és tovább rázta a fejét.
- Igazából nem tudom, mert én sport, Ryder pedig irodalom szakon van. Tehát nem nagyon látjuk egymást. Neked mit mondott az igazgató? -érdeklődő arccal kérdeztem Victoriát. Nem is tudtam, hogy már két megrovása volt...plusz igazgatóik?! Mégis miért?
- Ilyenek, hogy fizikailag bántalmazta a társát, trehány, zavarja az órát, károkozás... -Victoria csak sorolta, és sorolta a többnél több indokot, amiért Ryder igazgatói figyelmeztetésben részesült. Szerencsére nem vagyok egy osztályban a fiúval, de nem gondolnám, hogy pont Ryder zavarná az órát. Szeritnem itt valami lóg a háttérben. Az a bizonyos fizikai bámtalmazást meg mind tudjuk, hogy történt.
- És akkor Ryder azt mondja nekem, hogy minden rendben van. A nagy fenéket van minden renben, ha minden annyira rendben lenne, akkor nem kéne havonta fegyelmi tárgyaláson részt vennem. Kikészít már ez a fiú... -Victoria egy mély levegőt vett és nyújtózkodott. - De most én mit tehetnék? Vegyem el a telefonját, ami nincs is neki? Vagy ítéljem szobafogságra? Amúgysem jár ki gyakran, tehát úgyis mindegy. Nem tudom mit csináljak vele Liv. -csalódottan rázta jobbra-balra a fejét, aztán ismét kényelembe helyezte magát a kanapén.
- Szerintem próbálj meg vele beszélni. -ezt javasoltam, majd beleszürcsöltem a teámba.
- Óh Liv, én próbáltam, de annyira nehezen beszél velem is. Egy falat emelt maga köré és úgyérzem senki nem tudja lebontani, még saját maga sem. Azt veszem észre, hogy nem őszinte. Próbál meggyőzni, hogy jól van és magára erőltet egy mosolyt, de én látom az ártatlan szemiben, hogy nem igazmondó. - ártatlan? Azért azt visszszívnám. Ne felejtsük el, hogy megölt egy embert. - A suliban vannak barátai? -aggódóan pillantott rám.
- Őszintén? Nem, nincsenek. Én állandóan egyedül látom, de a jó oldalát tekintve, nem látom, mintha őt zavarná...legalábbis ő így affektál. -reflektáltam.
- Egyedül? Mármint, hogy egyedül? -összezavartan nézett rajtam végig.
- Egyedül az ebédlőben, egyedül a folyosón, egyedül az udvaron, egyedül érkezik és egyedül távozik. A tesnevelés óránk együtt szokott lenni és azt látom, hogy ő tipikusan az a tanuló, akit senki nem válogat be a csapatába, aki mindenkor a kispadon ül, aki egyszerűen magányosan létez. -mire befejeztem a mondanivalómat, Victoria már teljesen letargiába zuhant. Maradéktalan sokkot kapott a hallotaktól, de talán nem tudta, hogy a fiú, akit nevel, egy kirekesztett?
- Liv, lehet sokat kérek, de nem próbálnál meg vele beszélni? Fent van a szobájában. -felbiccentett a lépcsőkre és szerintem ez a pillanat volt nála az, amikor elvesztette a bizalmát Ryderben.
Én egy bíztató mosolyt mimikáltam, majd felindultam Ryderhez.