A szomszéd fiú

9.

Az utcai lámpák fényei allatt sétáltam Ryderrel az oldalamon. A járókelők messziről elkerültek minket Ryder miatt. Néhányan még bunkó megjegyzést is hozzátettek. Volt egy idősebb nő, aki azt hitte Ryder el akart rabolni. Persze olyanok is voltak, akiket cseppet sem zavart Ryder.

- Kérsz egy cigit? -nyújtotta felém Ryder a dobozt, miközben ő kivett egy szálat. Fintorogva eltoltam a magamtól és közöltem vele, hogy nem cigizek és, hogy neki sem kéne. Ryder megvonta a vállát és szájába helyezte a bagót. Egy darabig csendben sétáltunk, de megtorpantam.
- Figyelj Ryder...- rámkukkantott és várta, hogy mit fogok mondani. - Ami tegnap történt, arról nem kéne beszélnünk?
Ryder furán nézett rám, mintha nem tudná miről beszélek. És ezt ki is jelentette.
- Mármint mire gondolsz? Nem tudom miről beszélsz.
- Most csak viccelsz Ryder? Ne játszd már meg a hülyét. Tegnap este...a csók. -a végét halkan mondtam, mint aki szégyellené, amit tett. Az igazat megvallva, talán szégyenlem is.
Ryder megintcsak a vállát vonta meg, miközben a földet nézte és a kavicsokat rugdosta a lábfejével.

- Nincs hozzáfűzni valód Ryder? -kiabáltam rá idegesen, amikor tettem egy lépést hozzá és egy kezemmel hátrébb löktem. Erre bezzeg észbekapott és felnézett rám. Ryder szaporán vette a levegőt, mint aki totál belenne tojva a hirtelen való érintésemtől és magas hangerőmtől.
Ryder belemarkolt a hajába és feje tetejére hejezte mindkét kezét.
- Mi van veled Ryder? Az egyik pillanatban próbálsz flörtölni és táncolni velem, a másik pillanatban meg megvagy szeppenve, ha hozzádérek. Teljesen meg vagy kukulva! -tettem keresztbe a karomat mellkasom előtt. Ryder ide-oda nézeget az utcán.

- Apropó! Meg tudod magyarázni, mi volt hajnalok hajnalán tegnap? Amikor majdnem megfulladtál, annyira kapkodtál az oxigénért. -tettem fel egy újabb kérdést és egy lépést tettem előre. Ryder nem szólt semmit csak a kopott cipőjét tanulmányozta.
- Válaszolj a kérdésemre Ryder! -förmedek rá. Kezdem elveszíteni a türelmem.
Ryder ledobta a járdára hátizsákját és hevesen matatott benne. Én figyelmesen vizsgáltam Ryder minden mozdulatát. Ez a fiú remeg. Alig tudja kezében tartani a cigarettás dobozt meg az öngyújtót, amit épp akkor halászott ki a táskájából. Nem értettem mi kavarja fel ennyire Rydert. Így hát sóhajtozva megforgattam a szemeimet. Ryder még mindig az öngyújtóval macerál. Nem bírja meggyújtani a szájában kandikáló füstölnivalót. Legugoltam hozzá, a szemébe néztem és határozottan újból kérdeztem. - Mi történt azon az este?
Ryder csikorgatni kezdte a fogát.
- Hagyj békén, Olivia.
- Ryder... -suttogtam. Vártam, hogy a szemembe nézzen, de hiába. - Bízz bennem.
- Ne akard, hogy elmondjam. -rázta a fejét csukott szemmel Ryder.
- Kérlek Ryder. -könyörögtem alig hallhatóan.
Ryder összeszedte magát és kétlábra állt. Hátatfordított nekem és elsétált. Nem erre számítottam. Azthittem megnyíllik elöttem és elmagyarázza a problémáit. Bár nemtudom mit vártam. Végülis egy hete ismerjük egymást, nem várom el, hogy elmondja nekem. Főleg úgy, hogy a cikkben az állt, hogy van neki ez az antiszociális személyiség zavara. Így evidens, hogy nem is akar velem trécselni.
Felálltam és a nyomába eredtem.

- Jólvan Ryder nem kell elmondanod! Nem fogom erőltetni a témát...-még. - Nem megyünk mégis el a Nightjar-ba? -megragadtam a csuklóját, amire felszisszent. Elfelejtettem, hogy ott neki sebei vannak. Ryder a csuklóját dörzsölgetve rámnézett.
- Menj ha akarsz, én nem megyek...-ment tovább Ryder.
- Gyere velem kérlek! Úgysincs jobb dolgod, ugye? -szóltam Ryder után, aki már pár méterrel előttem járt. Ryder nagyot sóhajtott, aztán belegyezett, hogy eljön velem. Állíthatom, hogy cseppnyi kedve nem volt jönni.

Hét perc séta után beléptünk a bárba, ahol észrevettem Zacket és a többieket a kanapén ülve. A bár igazán hangulatos volt. Kultikus vibeot sugárzott. Magávalragadó. Ryderrel odasétáltunk hozzájuk és én messziről integetni kezdtem nekik.
- Hát ti? -Zack lelkesen üdvözöl minket és odainvitál minket a többiekhez. Az asztal körül gyönyörű lányok ültek, eszméletlen stílussal és a fiúk se voltak semmik. Úgy néztek ki, mint akik éppen egy párizsi divatshow-ra készűlnek. Veszettül frankó stílusa volt az egész csapatnak.
- Mit kértek inni? -tudakolódott Zack, aki átnyújtot nekünk egy itallapot.
- Nem kérek semmit. -megsem nézte az itallapot, annyira biztos volt a döntésében Ryder.
Ránéztem az asztalunkon lévő italokra, hogy megtudjam a többiek mit isznak, és láttam vörösbort, fehérbort, pezsgőt, Rosét és azthiszem jin-tonikot.
- Én egy száraz pezsgőt. -döntöttem végül. Ryderrel egymás mellett ültünk le. Bemutatkoztam az ottlévőknek és hamar szóba eredtünk. Mindneki kedves volt. Viszont Ryder nem nagyon kommunikált. Ha kérdeztek tőle valamit, akkor normálisan válaszolt, de inkább hallgatott és figyelt minket. Márpedig én nem értem. Ebben a társaságban senki nem ítelte el, nem nézték le, nem gyúnyolódtak, látszott rajtuk, hogy értelmes alakok, Ryder mégis  csendben volt.

- Ryder! Oldódj már fel! -megráztam Ryder vállát, mert tényleg vacak volt, ahogyan mindenki jól érezte magát, kivéve persze Rydert, aki egészvégig fapofával ült.

Zack odasétált a zenegéphez és kiválasztott egy 50-es évekbeli slágert. A ritmusos rock n' roll zene hallatán mindenki felkelt a kanabéról és táncolni kezdtünk. Kivéve Ryder. Ő inkább mégjobban belesüppedt a heverőbe.

- Szabad egy táncra? -kérdezte lovagiasan Niclas, aki a csapat közé tartozott.
- Természetesen! -nyújtottam a kezem és odébb léptünk. A beszélgetésünk során kiderült, hogy francia és most itt nyaral.
Élveztem Niclas jelenlétét. Teljesem felóldóttam mellette, miközben táncoltunk. Sokat nevettünk a tánc közben. El is feletkezdtem a negatív Ryderről.
De amikor eszembe jutott, hogy ő is itt van, szememmel keresni kezdtem. Aztán az üres kanapéra néztem, ahol rajta kívűl nem ült senki, mivel mindenki jókedvűen táncolt. Ryder egészvégig engem szugerált. Gondolom azon durcizik, hogy Niclassal táncolok, viszont vele nem táncoltam. Egy szempillantás allatt nem láttam tovább kilétét. Aztán észrevettem. Zackhez beszélt és közben a kijáratra mutugatott a háta fölött, hüvelykujjával. Lepacsizott Zackel és megindult az ajtó felé.

- Ne haragudj Niclass, de most mennem kell! Remélem még összefutunk. -ráztam le "fájó szívvel" a sármos fiút. Rydert próbáltan utolérni kint. Futni kezdtem.

- Ryder állj! -loholtam utána, de ő kiszúrt velem és bunkó módon eszébe sem állt megvárni. Felgyorsítottam, így sikerült elérnem.
- Mekkora szemét vagy Ryder Collins! -lélegeztem mélyeket. - Miért mentél el szó nélkül?
- Hazamegyek. -nézett magaelé Ryder.
- Szolhattál volna. -böktem meg a hátát. - Bár elismerem, hogy a beszéd nem az erősséged. -nevettem el magam.
- Mit akarsz Olivia? -torpant meg Ryder és szemei szikrát szortak.
- Úúú! Nehogy megölj engem is.
Ryder cicceget és folytatta útját hazafelé.
- Ryder! Várj már meg! -kocogtam a fiú felé. -Miért ölted meg Henryt?
- Fogd be. -szólt rám, alig hallhatóan Ryder, de még mindig csak az utat figyelte.
- Azt olvastam az interneten, hogy mindenki szerette.
Ryder összesotította a száját.
- Gyerekkedvelő volt. Akkor te hogy-hogy nem jöttél ki vele?
- Fogd be a szád! -förmed rám ingerülten.
Pislogni kezdtem az agresszív kinyilvánulásától.

Hirtelen elkapott a büntudat. Nem tudom mi ütött belém.
- Sajnálom Ryder én csak...
- Ne beszélj már. -mostmár nyugodtabban szólt vissza.
Úgy döntöttem jobblesz, ha hazáig megsem szólalok. Nem kellet volna felhoznom a témát. Az biztos, hogy ki fogom deríteni, de majd ha itt lesz az ideje.

Amikor elérkeztünk a házához, egy pillanatra megálltam, hogy elköszönjek, ellenben ő nem állt meg, hanem felviharzott a lépcsőn és becsapta magamögött a bejárati ajtót.
Sóhajtva hagyom ott a lakásukat és az enyéméhez cammogok. Micsoda egy dráma király ez a Ryder.
A szobámban pizsire vetkőztem, letöröltem a sminkemet, végűl betakaróztam a francia ágyamba.