Brutálisan Kedves (Befejezett)

EGY

Valakinek, akitől nagyon sokat tanultam.

- Ilyen egy házasbuli? - kajánkodott Zalán.

- Ilyen Kata szerint egy házavató - toporogtak még Kristóffal a nyitott kertkapuban.

- Csípem, hogy nem rendelt kaja van - bökött a punk a grillnél a nő apjára.

Aki böllérként és mérsékelten mintaértékű szülőként, valamiért most ki akart tenni magáért. Úgyhogy számtalan ravaszul pácolt húst forgatott a parázson. Ennek szinte mindenki örült:

A háziasszony kivételével, aki továbbra is vegetáriánus maradt.

Ahogy Zalán elnézte egy másik, sokkal fiatalabb nővel együtt. Talán velük lehetett egyidős. Még az is lehet kicsit fiatalabb volt. Nehéznek találta megállapítani a festetlen arcú, átlagos, világosbarna lányról.

Akinek a mogyorószeme annyira lehengerlően lehetetlenül okosan nézett ki a már inkább hosszúkás, mint kerek arcából. A karcsú ujjaival most előre húzta a fonatát a hipster - vagy inkább antik -, népviseletes blúz hímzett vállára.

Még így is leért a korlátig.

Alul jóval egyszerűbb, térd alá érő szoknyát viselt. A lábán klasszikus néptáncos cipővel. Hosszú, sötétbarna pillái gyanakodva pislogtak végig a társaságon. Tétován beleharapott a gombás szendvicsbe.

Kata ekkor megbökte a vállával.

Erre a teremtés nevetni kezdett. Gyöngyfogak villantak, és a hetyke melle kicsit hullámzott. Valószínűleg nem push-up-ot viselt. Zalán le se bírta venni a szemét róla. Kristóf követte a nézését:

- Komolyan... Kezdj bárkivel, de ő nem hozzád való! - próbálta még csirájában elfojtani az őrületet.

Ugyanis a barátja úgy érezte, zsong a feje. Pusztán, hogy ránézett arra a hölgyre. Kristóf aggódva látta, hogy szabályosan olvadt csokoládé lesz a máskor elsötétült pillantásból. A punk egyébként hetyke vigyora lekopott.

Úgy túrt bele, a festett fekete, kétoldalt felnyírt, egyébként elfogadható, mégis vad frizurájába, mintha tényleg érdekelné, mennyire össze-vissza kócolódott. Zavartan lentebb húzta a rommá mosott, együtteses póló alját.

Talán, hogy ki ne látszódjon az oldalán lévő tetoválás.

Nem mintha nyár derekán a karjait borító - egyébként tényleg művészi - mintákat el tudta volna rejteni. A legtöbb - ahogy a barátja a feleségétől megtudta - valódi jelentéssel bíró, mitológiai célzás volt.

Életfa, Justitia, Fenrir.

A férfi nyakán egy kettős spirál virított. Kata azt mondta róla, hogy az a keltáknál az örökké tartó fejlődés szimbóluma. Tényleg menő lehetett, meg egyedi és jelentéssel bíró és minden... Azonban mégiscsak egy szétvarrt punk akart odamenni a nőkhöz.

Pont Kata kereszthúgához...

- Mert? Ki ő? Szűz Mária, hogy csak Istennel kefél? - vetette oda foghegyről a barátja.

- Olyasmi... - izzadt a házigazda.

Azonban Kristóf nem volt benne biztos, hogy a másik hallotta. Mert már öntudatlan is elindult. Neki pedig nem volt joga visszatartani, hiszen Katával jóban voltak, és miért ne köszönhetne bárkinek?

- Hölgyeim! - hajolt meg teátrális gesztussal Zalán.

Tökéletes angol etikett szerinti mélységre. A barna lány meglepetten csúszott hátrébb. Kata keserűen felnevetett. A kereszthúgának a falnivalóan dús ajka csodálkozva elnyílt. A nő családja még úgy hitte, mostanában ritka tünemény a nevetés.