Mert hihette ő magát bármilyen kemény és marconának, most nagyon csúnyán kiborult. Mondjuk, – becsületére legyen mondva – nem Fannira borította a trágyát. Hiszen a lány ígyis sérült volt.
Csak elfelejtette, hogy nemcsak ő az...
- Kata! – Dörrent Zalán hangja a telefonban.
Ahogy olyan messze került az utcán, hogy meg merte reszkírozni. Nehéz csend fogadta a másik oldalon. Ezek szerint a hívott ebből az egy hangsúlyból is megértette. Apró zörgés következett:
- Pillanat – lehelte a nő.
Zalán nem akart várni, aztán hallotta a háttérben a vékony gyerekhangot. Kata halk, puha andalítását:
- Szemem Fénye, van kedved egy meséhez? Apu a másik szobában, de csak akkor szólj neki, ha kell valami, rendben?
Zalán bármikor máskor elszégyellte volna magát, azonban éppen felzaklatta az eset. Nem is kicsit. Akármit mutatott egész tegnap. Sőt... Valószínűleg ettől rosszabb lett minden, mert a látszólagos higgadtság alatt az indulatok még akadálytalanul fortyoghattak és gyülekeztek.
Ezen már nem segített az otthonos energia, ami a vonal túlfeléről áradt. Ami Ádist lecsendesítette. Annyira, hogy apró gyerekhangján perszét suttogott, és feltételezhetően rögtön letelepedett a képernyő elé.
Ajtók. Sok. Halk sustorgás. Ezt már Zalán sem értette, csak a hangszínről ismerte meg, hogy a szülők egymáshoz beszélnek. Most már nem csak dühös volt, hanem irigy is. Mert hát neki erre így mikor lesz esélye?
Egy nővel, aki...
...megreccsent...
...aki a világ legszebb, legkedvesebb, legszelídebb és legokosabb teremtése. Ezt őszintén kimondta volna. Bármikor. Azt viszont nem, hogy úgy érzi: valaha nekik kettejüknek van esélyük a normalitásra.
Pedig annyira meg szerette volna megmenteni.
Magát is. Mert úgy érezte, pokolra került. Hogy néznie kell azt a csodás, inkább édes, mint keserű mintát. Azzal a tudattal, hogy soha nem lehet az övé. Belevert egy falba. Mire felszakadt az ökle.
- Ezek szerint elmondta – állapította meg higgadtan Kata.
Valamit zörgött a háttérben. Zalán most képtelennek bizonyult értelmezni a zajokat. Csak azt tudta, hogy még ezután sem méltatja annyira, hogy pusztán a hívással foglalkozzon. Mire ezért kezdett volna üvölteni, már elhalt a zörej.
- MIÉRT NEM MONDTAD EZT NEKEM?! – maradt az eredeti témánál.
- Nála voltál, igaz? Most hazafele mész? – vetette közbe a nő.
- Igen – torpant meg. – Vagyis... Mit érdekel?! Egy szívtelen ribanc vagy!
- Ezt már mondták páran. Valószínűleg igazatok van.
A nő hangja megfeketedett. Zalán úgy érezte, buggyan egyet körülötte valami végtelen fojtogató önvád. NEM! Nem volt hajlandó éppen most együtt érezni. Elvégre ő volt nyomorultul. Vagy még inkább Fanni.
Akinek nem tudott segíteni...
Magán sem. Fogalma sem volt, mit kezdjen ezzel. Csak azt, hogy megőrül. Üvölteni lett volna kedve. Még egyet ütött. Felszisszent.
- Most már rendesen felszakadt a kézfejed? – kérdezte Kata halkan.
Apró kattanások. Tik-tak. Tik-tak. Zalán kattogott: Mi a faszt csinált most?! Hát, hogy lehetett ennyire ocsmány módon távolságtartó, hogy még ekkor is csak mellékesen veszekszik?
أنت تقرأ
Brutálisan Kedves (Befejezett)
عاطفيةA szeretet mindenkinek jár. Akkor is, ha nem vagy jó. Sőt... kifejezetten rossz. Akárhogy igyekszel. Akkor is, ha reménytelen vagy... FIGYELEM: +18, trágár beszéd, erőszak, erotikus tartalom Köszönöm a borítót Lisa Green-nek! Ha még nem olvastad, k...
