Brutálisan Kedves (Befejezett)

TÍZ

Ráadásul a legjobb barátja módszerét sem vethette be, hogy majd cserébe ő lesz az eszményi szerető. Fogalma sem volt, akkor mit tudna nyújtani a nőnek. Akkor sem, ha megtette:

Ugyanis Fanni azért tette mindig a másik testére a kezét, mert érezni akarta azt a szilárd határozottságot. Ami egyszerűen mozdíthatatlannak tűnt számára. Ami dacolt Milánnal is, akitől mindenki mindent eltűrt.

Aki azóta egyszerűen nem szólt hozzá, azonban Fanni már tudta, hogy ez a jobbik verzió.

Azért a nő – majdnem két hét múlva – szorította Kata kezét, amikor el kellett mennie az exe védésére. Révén tanszéki ember. Révén a kollégája. Hatalmas modortalanság lett volna, ha kihagyja.

Valószínűleg az is, ha Zalánt viszi, ezért nem szólt neki.

A marcona punk számtalan jó tulajdonsága között a türelmet ő nem sorolta volna fel, és egy esetlegesen kirobbant botrány miatt nem szerette volna magát kirúgatni. Úgyhogy Katát kérte.

Aki egyébként nem lelkesedett ezért:

- Komolyan gondolod, hogy a múltkori után ez jó ötlet?

Fanni nyelt egyet. Nem volt az. Ő emlékezett az estére. Akkor is, ha Milán nem. Amikor az akkori párja elkezdett keménykedni Katával. Aki – akkor még Hetény mennyasszonyaként – egy estére félrerakta, hogy ő is megszelídült, és egyszerűen asztal alá itta a férfit. Aki a megalázottságon és azon kívül, hogy Fanni a saját hányásából kaparta ki semmire nem emlékezett.

Nem úgy, mint Kata. Ő vissza bírt idézni minden rosszindulatú tüskét, puhába szaladó ütést esetleg éppen elkeseredett kapdosást, amit ő vagy a kereszthúga kapott. Akiben élénken élt a kép, úgyhogy ő meg Kristófot hagyta otthon, mert nem akarta, hogy lássa kivetkőzni magából.

Amikor felfogta a bőrén a fiatal szorítását, egyszerűen elé lépett, és besétált a terembe. Milánnak csak biccentett. Miközben a tekintetét nem eresztette el. Az akaratával próbálta megtorpanásra bírni. Minden fakszni nélkül elment előtte a csoportosuláshoz, akik Fanninak integettek.

A tanszék többi dolgozójához.

A kereszthúga meg félig elbújva mögé úgy oldalgott, mintha rettegnie kéne. Pedig nem. Fanni megmarkolta a szíve felett a keresztet. Közben emlékeztette magát, hogy nem csak úgy hordja. Hogy mióta összekapta magát egyre jobb dolgokat ad neki.

Mikor azért imádkozott az igazi szerelmet is elkezdte érezni.

Igaz, nem az iránt, akiért illett volna...

A szelíd nő nagy levegőt vett. Aztán kifújta. Akart hinni abban, hogy megvédik. Akart hinni abban, hogy Milántól is tanult valamit. Hogy a testi bántás után, azért jött a lelki, mert ő hagyta. Ahogyan azt Kata elmagyarázta.

Bár ő nem említette Isten nevét.

Csak azt, hogy nincs egyedül.

Az arany kereszt belemart a fiatal nő bőrébe. Érezni akarta. Nemcsak a csuklóján feszülő stigmákat. Érdemes akart lenni. Erre a sok bizalomra. Szeretetre. Megértésre. Támogatásra. Ami a Földön biztos megvolt.

Amit egész biztosan az Égből kapott.

Ugye?

Ugye?!

Magába nézett arra a picike melegségre, amit a legnagyobb magányban is ott érzett. Aminek Milán a létét is próbálta elvitatni tőle, lévén – talán tényleg – érdemtelen. Azonban Milán már hetek óta nem kínozta.