Brutálisan Kedves (Befejezett)

TIZENNYOLC

A tavasz mindig változást hoz.

Vagy legalábbis Kata ezt mondta...

Aki messziről figyelte a két félszeg lelket. Zalánt, akiből már majdnem, hogy ember lett. Legalábbis az aznapi farmerjában több volt az anyag, mint a lyuk. Ahogyan Fanni hajlandónak bizonyult a március végi napon nadrágban szaladgálni az udvarban az unokaöccse után.

Zalán pedig ezt figyelte olvatag módon elbambulva:

- Elcsöppen a nyálad – rekedt el Kata.

A punk replikázni akart. Aztán meglátta a nő szája sarkába azt a rettenetesen keserű mosolyt félét, amit még ő is megismert. Amire a szíve összefacsarodott. Amit tavaly még Fannitól is sokszor észrevett.

Mostanában viszont ő egyszer sem kapta rajta a barátnőjét.

A szeme követte az ívet, ahogyan Kristóf azonnal áthúzta az ölébe a feleségét, hogy megpróbáljon csillapítani azon az igazán soha el nem múló szomorúságon. Zalán nyelt egyet. Eszébe villant, vajon Fanni mennyire volt ettől az állapottól?

És ő?

Visszafordult a kertben szaladgáló nő felé, aki önfeledt, gyermeki üvöltéssel rohamozta meg a várnak kikiáltott fát a kölyökkel. Ádis igazi szívtipróként kézen fogva vezette a lovaggá vedlett királylányt.

Zalán már nem tudta csak futó, megrészegült tüneményként félretenni a vágyakozást. Ő is ezt akarta. Kétkedve Kristófra sandított, aki boldognak tűnt. Holott harminc sem múlt. Holott feladta Katáért az Amerikai Álmot.

Legalábbis ezt mondta.

Zalán kattogott. Ennyi idősen még bulizni kell, és élni az életet... Nem? Akkor a legjobb barátja, hogy a rákba tudott boldog lenni az agglomerációba száműzött, zajszűrős ablakú kertesben, ahonnan negyven perc volt bejutni az igazi sodrásba?

Ráadásul ő miért élvezte ilyen pofátlanul, hogy péntek délután háromkor a teraszukon ücsörög, és Fannit nézi, aki hajkurássza a Miniszörnyet? Akivel egész hétvégén hármas lesz, hogy Katáék elmehessenek két teljes éjszakára.

Bár igazából csak két nap lesz a hullámvasút, mert a nő megígérte, hogy indulás előtt még ágyba teszi a kisfiút. Aki már nem volt olyan kicsi:

- Ne kapj fel! Nem vagyok csomag! – vájta le a sarkát, amikor Fanni fel akarta emelni. – Már nagy vagyok! Erős, mint apu, és rettenthetetlen, mint Zalán bá!

Rettenthetetlen...

Zalán nyelt egyet. Lesütötte a pillantását. Hiszen már hetek óta még csak kérdezni sem mert. Nemhogy rettenthetetlenül előrelódulni a vágyott kincsig. Kata csendesen figyelte a jelenetet.

A férfi rebbenő ujjait, ahogyan a Miniszörnyet bűvöli. Aztán szemrevételezte Fanni karját, amit könyék felettig borított a részletes, színes minta, amit számtalan meleg földtónussal árnyaltak.

A mosolya valahogy boldogabb lett:

- Egy gyűrű le lehet venni. A tetoválást nem – közölte Kata halkan Zalánnal.

Aztán ezzel a végszóval otthagyta a fiúkat. Ugyanis úgy sejtette, Zalán – apa nélkül – most ejti majd meg A Nagy Beszélgetést. Amire Kristófnak nem volt szüksége, mivel az ő agya olyan kérlelhetetlenül egyenes volt, hogy magának sem ferdített soha.

Amibe a punk rögtön belevágott. Mielőtt átgondolta volna:

- Te honnan tudtad, hogy Kata... – most először kérdezte az okokat.