Brutálisan Kedves (Befejezett)

ÖT

Ezek után két hétig minden nap üzengettek kicsit, ám a jóistennek sem mozdult el a helyzet. Fanni mindig válaszolt, ha Zalán írt neki, viszont sose kezdeményezett. El meg nem hívta sehova. Sőt... Arra sem méltatta, hogy szóljon van barátja.

A punk azt hitte, ennyibe marad, amikor Kata hívta:

- Drága... – sóhajtott.

- Mondd, mit segítsek! – tette le gondolkodás nélkül az egeret, mert éppen dolgozott.

- Mennyire vagy elúszva ma este?

Nagyon. Nem is. Már megfulladt. Elúszva tegnap volt. Aztán mit számított? Magáért felelt. Kibírja, ha csak két hét múlva, a következő kifizetéssel kapja meg a díjat, mert túl későn számolják el a munkát:

- Mi baj?

- Kristóf nincs jól. Lázas. Szerintem, csak kimerültség, de nem hagynám itt Ádissal. Viszont le kéne mennem Fanniért a Dunántúlra.

- Fanniért?

A punknak felcsillant a szeme. Merthogy így más lett a leányzó fekvése. Így már nem ő volt szánalmas. Sőt, mi több! Egyenesen nagylelkű lett. Lehunyt szemmel hálát rebegett, hogy Fanni istene meghallgatta az ő imáját is még egy esélyre.

Amire kifejezetten Kata kérte:

- Belefér? Kifizetem a benzint.

- Nem fizetsz semmit. És hogy a viharba ne?! Foglalkozz a gyermekekkel – válaszolta, mintha nem éppen másfél hónappal lett volna idősebb Kristófnál.

- Zalán?

- Hm?

- Szerintem tegyél el óvszert – tette rá Kata.

A férfi ennyi útmutatást kapott, meg egy címet. Élete leggyorsabb vezetése volt. Talán kicsit nagyon gyorshajtott, azonban a pályán a kapuknál mindig lelassított. Legalábbis ezt hitte. Ennek ellenére alig több, mint félidő után begurult.

Szándéka szerint hanyagul sétált be.

Mondjuk, hogy máshogy lehet kinyűtt együtteses pólóban és fekete chino-ban besétálni? Főleg, ha deszkás cipőben vagy, amiben amúgy is süppedős a lépés. Azért még zsebre is vágta a kezét.

Úgy szemlélte meg a gyerektábort, ahova érkezett. Amolyan jótékonysági gyülekezeteset. Ahol a csóró kölykök játszhattak nyaralósat kikoszlott kosárlabdákkal és pottyantóssal.

Ahol az udvar közepén ült egy királylányra való nyáriruhában, horgolt hosszú ujjú kardigánban a kérdéses nő néhány másik népzenésszel. Egy kivételével mindenki nőnemű volt. Körülöttük egy horda szurtos arcú, jellemzően kisebbségi gyerek. Az egyik éppen a szépség nyakán lógott.

Fanni felnézett. Elkerekedett az egyébként kicsit piros szeme:

- Kata?

- Én vagyok a felmentő sereg. Kristóf beteg – közölte mintegy mellesleg a punk.

- Hazamentem volna busszal... – szabadkozott a poszáta.

- Három átszállással? – vigyorodott el cinikusan.

- Néggyel – suttogta megszégyenülve a nő.

Zalán elsápadt. Ő viccnek szánta. Mondjuk, az ilyen zsákfalukból tényleg szörnyű volt a közlekedés. Elméletben tudta. Csak éppen sosem próbálta, révén tizenhat, amikor PÁV vizsgával lejogsizott, és az első autót megkapta az apjától.