Brutálisan Kedves (Befejezett)

HÉT

Kristóf napközben nem győzte magában hajtogatni, milyen szerencsés. Merthogy most volt alkalma közelről megszemlélni mindkét fél szerencsétlenkedését. Ugyanis – miután Zalánt ágyba rakták – csörgött Kata telefonja.

Fanninak feloldozás kellett.

Úgyhogy az együttérző nő, alig tíz perc alatt – egy almapüré főzés közben – még a lelkére is beszélt a zaklatott kereszthúgának. Hogy joga van az érzéseihez. Hogy technikailag egy kocsiban utazni valakivel nem megcsalás.

Főleg, ha épp nincs barátja, mert kidobta.

Egyébként pedig találhat jobbat, mint Milán, mert nem szörnyeteg. Nem tett semmi igazán rosszat Zalánnal szemben sem. A felesége csak miután lerakta, szemlélte meg a fazekat, hogy belefojtsa-e magát.

Azt is csak egy pillanatig.

Ám ekkor Kristóf átölelte, és így még arra is maradt ereje, hogy este újrakezdje az egész hullámvasutat a férje legjobb barátjával. Aminek ő nagyon örült, mert részéről fele ilyen empatikus nem lett volna.

Ugyanis épp rohadt dühös volt, mivel naiv módon abban reménykedett, a barátja végre tiszta. Abban is, hogy az is marad. Hogy esetleg nem csúszik tovább azon a nem túl meredek, viszont nem is olyan rettenetesen hosszú lejtőn, ahol valahol tizenhat éves korában elindult lefelé.

Kistóf úgy feltételezte: akkor, amikor Zalán nem vette fel a fizika faktot, mert rájött, hogy nem akar gépészmérnök lenni, és később egy autógyárat átvenni. Pusztán azon önző okból, hogy máshoz szeretne kezdeni az életével.

Ekkor tagadták ki. Kristóf tisztán emlékezett, hogy ekkor szívott először füvet a barátja. Tudta, mert ő próbálta ki vele. Ennek ellenére ő fel tudott nőni, a másik meg nem. Aki úgy lógott Katán, mint a fiuk.

- Kisherceg – súgta a nő a barátja fölé hajolva, aki a fotelban kuporgott.

Olyan puha hangon, hogy – mint valami buborék – szétterült a nappaliban. Csend és melegség volt a belsejében. Nyugalom. Amolyan „nem érhet semmi baj, mert nem vagy rossz ember" érzet.

Miközben egy árva kárhoztató szó nélkül kettétörte a punk szájában a cigit, amit remegő kézzel előkapart. Mert neki valahogy nem jutott eszébe, hogy nem dohányozhat a házban. A nő letette a kis asztalra a darabokat.

- Nem vagy kölyök, hogy függőségbe menekülj. Küzdj végre férfiként!

Zalán megadóan behunyta a szemét. Erre a nő a kezébe adott egy limonádét. Szívószállal. Pont ahogyan az említett kisgyerekeknek is megcsinálják:

- Legalább egy hónapig kímélned kéne a májad.

- Jobbat érdemel – nyikkant.

- Mi tudjuk. Én azt is, hogy te jobb vagy – szerette volna a nő lezárni a témát. – Fanni viszont sérült. Csak máshogy, mint mi.

Kristóf egyszerre volt büszke és nagyon féltékeny. Amíg a nő vissza nem ült az ölébe. Attól valahogy helyrekerült a világa. Még akkor is, ha a hülye gyerek úgy csüngött rajta, mintha valami próféta lenne.

- Hogy sérült meg? – szorongatta a limonádét az elveszett lélek.

- Majd megkérdezed tőle, ha ezek után még foglalkozol vele – vont vállat mindenki anyukája.

- Okosabb lenne, ha kerülném – dörmögte punk.

- Szerintem a nyomorotok pozitív hatással lenne a másikéra, de ahogy érzed – hagyta rá Kata.