Brutálisan Kedves (Befejezett)

TIZENKILENC

Fanni ugyan továbbra is irult-pirult a gondolatra, ám nem bánta meg, hogy kimondta. Főleg, hogy Zalán azóta valahogy MÉG odaadóbbá vált. Pedig ilyen nem is lehetett volna? Ő mégis szerencsésnek érezte magát, amikor a férfi kétkedve felpillantott a tányér felül:

- Ez eszméletlenül finom – úgy közölte, mintha váratlan lenne.

- Persze, mert a krumplis tészta jó – villantott egy mosolyt a szakács.

Aztán eszébe jutott, miért készült. Hogy csak szükségmegoldás. Hogy az ő hibája. Mert lusta volt, és nem vásárolt. Ezért hitetlenkedett Zalán? Mert ennyire szegényes alapanyagból főzött?

Fanni lehajtotta volna a fejét. Pont, amikor Zalán csillogó szemekkel áthúzta az ölébe:

- Azért jó, mert te csináltad. – A nő egyből bekucorodott a nyaka alá.

Ahol ő megnyugodva tapasztalta, hogy – annak ellenére, mennyire hanyag és önző volt, még – odabújhat. A férfi markáns álla megérkezik a feje búbjára. Nem lökte el, mint haszontalant.

Mégsem sikerült teljesen elhinnie, hogy ennyire kedves az őrangyala:

- Ne haragudj, hogy nem vásároltam be! – nyikkant a nő.

- Szerelmem... – rekedt el Zalán.

Ugyanis hite szerint ezt neki kellett volna. Viszont meglátta a házhoz rendelős szolgáltatás árait, és csak addig hezitált, amíg az aznapi szállításról le nem csúsztak. Mert ő csóró módban számolhatta, hogy mire mennyi kell, és lassú volt összerakni a kosarat.

Már ettől is dühös lett. Az a tudat meg egyenesen kínozta, hogy könnyedén megoldhatta volna. Pusztán egy-két nemzetközi munkával. Csakhogy ő a jó istennek nem bírta rászánni magát, hogy külföldre menjen, és tárgyaljon. Így maradtak az éhbér munkák az országhatár belső oldalán.

Fanni közelében.

Aki láthatóan örült, hogy együtt vannak. Zalán akkor sem mentette fel magát. Sőt! Már komolyan ostorozta az önzését, ugyanis véleménye szerint a teremtés mindent megérdemelt volna. Vagy legalább valami rendes konyhapénzt.

Ahogyan ő azt mindig látta...

- Ennyire nem ízlik? – esett kétségbe Fanni is.

Ugyanis ő meg úgy gondolta, hogy igazán leszállhatott volna a buszról, hogy megvegye a zárás előtti órában az akciós dolgokat. Hogy ne csak maradékból tákoljon vacsorát a férfinak, aki egész nap dolgozott.

Aki még el is mosogatott, mire hazaért.

Neki csak lusta módon össze kellett dobálni az egészet. Úgy sejtette, Zalán azt is megcsinálta volna, csakhogy egyáltalán nem tudott főzni. Bár most azt is elkezdte megtanulni. Mert a csodás őrangyala sokszor még a konyhába is kijött, hogy szórakoztassa.

Ha éppen nem dolgozott...

Márpedig sokat dolgozott. Fanni hite szerint azért, mert nem fogadott el tőle lakbért. Már a rezsibe se segíthetett. A nő meglátása szerint azért, mert annyira szánalmasan kevés volt a doktori fizetése...

Biztos nem akarta megalázni azzal, hogy a valós kiadásaik felét kéri el...

- Csak... – vált keményebbé Zalán hangja. – A picsába is! Kurvára sajnálom, hogy neked kell megmentened az estét!