Brutálisan Kedves (Befejezett)

TIZENNÉGY

Akkor is igyekezett kemény maradni. Hogy herceg legyen. Amilyennek Ádis látni akarja. Hogy igazi férfi legyen. Amilyennek Kata tartja. Hogy megbízható legyen. Amilyennek Kristóf hiszi. Hogy támasz legyen. Amilyennek Fanni érzi:

„Arra emlékszem"

Akinek üzenete eddig jutott, mielőtt elküldte neki. A máskor végletekig pedáns lélek írásjelet sem rakott. Aztán ott villogott a három pont. Kínzóan sokáig.

„Bocsánat, hogy csak írok, de olyan nehéz erről beszélni!"

Zalán már majdnem válaszolt, hogy ilyenért nem szabad szabadkozni, amikor a fiatal nő hirtelen küldött még egy üzenetet:

„Mennxit mondtamM"

Félreütött. Annyira hevesen zúdult ki belőle. Legalábbis Zalán így sejtette. Szomorúan megérintette a képernyőt. Elképzelte a másik oldalán a bátor teremtést, aki most dacosan megszoruló ajkakkal próbált szembenézni a legnagyobb félelmével.

A punk sietve válaszolt, hogy ne tartsa bizonytalanságban:

„Mindent. Részletesen. Este nálam alszol?"

Amúgy is megkérdezte volna, azonban nem akarta letámadni. Viszont azt remélte, talán ebből Fanni megérti, hogy ő vele szeretne lenni. Ennek ellenére. Vagy inkább ezzel együtt? Emlékeztette magát, hogy a szépség igazából így is a legártatlanabb partnere a világon.

Elvből nem kezdett szüzekkel.

Nehogy már egy rosszarcú, marcona alak legyen az első élménye azoknak a törékeny lelkeknek. Aki ráadásul néhány éjszaka után jellemzően evakuált, mikor szembesült a másik felszínességével.

Ekkor – habár jellemzően nem ok nélkül, ám – kíméletlen gyorsan lelépett.

Fanni pedig megértette. Sokáig figyelte a képernyőt. Írni kezdett. Kitörölte. Újra. Aztán abbahagyta. Zalán már majdnem elrakta a telefont, amikor válaszoltak neki:

„Ezek után?"

„Ezek után, zombiapokalipszis után, vagy éppen bármikor. Csak hozd a hetyke cickód!"

„Azok hozzám nőttek."

Zalán úgy sejtette, a fiatal kuncog. Elvigyorodott. Büszke lett magára. Főleg, hogy kiszúrta a teraszasztal másik oldalán Kata mosolyát. Ami furcsamód neki szólt. Neki szánták a sült csirkemell fölül.

Ebben biztos volt.

Bár az okot nem értette.

Azért ki kellett húznia a hátát. Aztán tudta, hogy már szabályosan pöffeszkedik, mikor hányaveti magabiztossággal beüti:

„Akkor öt után várlak titeket. Minél hamarabb gyertek, mert létszámellenőrzés is lesz!"

„Mindhárman ott leszünk. ;)"

Kacsintós smeiley-t kapott! Majdnem megmutatta a többieknek is. Bár ez talán szükségtelen volt, mert Kata csak az arcáról is leolvasta. Aki elkezdett nevetni. Most nem is keserűen.

Kristóf pedig erre vigyorogva, lehúzta az ölébe a feleségét. Aztán megjutalmazta a barátjukat egy amolyan elismerő hunyorgással. Ettől pedig Zalán szégyenkezve állapította meg, hogy álszent volt a magányossága.

Aztán azt, hogy nem is szar dolog az ünnep, ha van kivel tölteni. Lévén Halloween. Amit furcsamód a keresztény Fanni imádott. Bár bűntudata volt érte, viszont azért csillogó szemekkel kérdezte, meg, amikor elhívta a koncertjükre: