Brutálisan Kedves (Befejezett)

TIZENHAT

A punkkal madarat lehetett volna fogatni. Főleg, hogy ezek a dolgok rendszeresek lettek. Bár nem bánta volna, ha néha lehet felül. Elszégyellte magát a gondolatra. Mégis... Annyira szeretett volna olyan igazi herceges, szembe-nézős együttlétet.

Mint valami csitri...

Viszont azért ezt is élvezte. Főleg, hogy a teremtés egyre fesztelenebbé vált. Volt az a pillanat, amikor már nem is keresett védelmet, hanem karcsú ujjaival visszanyomta az ágyra, miközben lentebb csúszott a combjára.

- Még hadd nézzelek! – súgta áhítattal.

Egyszer az oldalán lévő napszimbólumra csúszott a tenyere. Végigsimította a fekete-fehér maja mintát. Zalán úgy érezte, tényleg tetszik neki. Különösen, hogy közben rekedten megkérdezte:

- Miért ez?

- Mert stílszerűnek tűnt, amikor Mexikóban voltam – figyelte puha mosollyal.

- Mit csináltál Mexikóban?

Gombáztam. Mescalt vedeltem. Kurváztam. Villant a punk fejébe a felsorolás. Összeharapta az állkapcsát. Mondjuk, csak akkor dévajkodott, amikor elszabadult valami filmforgatásról, amire csupán azért jelentkezett, hogy kimehessen.

- Dolgoztam... – felelte halkan.

Fanni szeme felugrott. Meglátta a megfeszült állat. Adott rá egy puha puszit, és javított:

- ... is – tovább simított a felkaron lévő Fenrirre.

A másik alkaron már annyiszor megnézte a fát. Kicsit irigyelte. Nemcsak magát a mintát. Azokat is, akik ott voltak a leveleken. Kristófot. Ádist. Katát. Bár voltak még üres részek. Az egyikbe körömmel, önkéntelen beleírta:

Fanni.

Mire észbe kapott már megtette, amiről annyiszor álmodozott.

- Nem bánnád? – figyelte óvatosan Zalán.

- Felírnád oda a nevem?

- Fel – húzta maga mellé, hogy átölelje, és belecsókolhasson a nyakába.

Valahogy még egy majdnem szex könnyebbnek tűnt, mint erről beszélni. Bár úgy sejtette, már késő. Fanni pedig igazolta a gondolatot:

- Mi lesz, ha...

- Akkor sem akarlak elfelejteni – próbálta rövidre zárni.

Lentebb haladt a csókokkal. Észre se vette, hogy ő került felülre. Hiszen ezt érezte természetesnek. Fanni nem, viszont annyira elmerült a töprengésben, hogy ez vajon vallomás-e, hogy a puha érintésekben elfelejtett félni.

Hátrahajtotta a fejét, és átölelte a férfi vállát.

Aki bárki másnak vadul nekiesett volna, ám ezt a nőt csupán puha puszikkal illette. Azzal viszont mindenhol. Fanninak elakadt a lélegzete, amikor a hasánál járt:

- Nem rég fejeztük be...

- Túlságosan kívánatos vagy – csúszott fel a férfi egy csókra.

Fanni – bármiféle tudatos megfontolás nélkül – közel csalogatta, és szétnyitotta a lábát, hogy a másik csípője elférjen. Közben pedig magára húzta a súlyát. Mire eszméltek, Zalán már rajta feküdt.

Bár nem csúszott be.

Döbbenten egymásra meredtek. A fent magasodó moccanni sem mert. Fanni rémülten pislogott. Várta a félelmet. Ami... késett... Csak meleg zúdult az ölébe. A szíve pedig valahogy megtalálta az angyala higgadt ritmusát.