Brutálisan Kedves (Befejezett)

KILENC

Elvégre a féle mennyivel jobb, mint az elutasítás.

Úgyhogy Zalán lelkesülten várta a nőt az első megbeszélt találkozón. Amikor ő azt mondta, hogy megírta Milánnak, hogy soha többet ne is keresse, mert szakítottak. Hogy majd elmondja élőben is, azonban csak azért nem találkozva vele.

Vele viszont igen.

A punk vigyora az emlékre is szélesebb lett. Körbeérte a fejét. Most, amikor Fanni elé libbent a buszról, gondolkodás nélkül megcsókolta. A teremtés készségesen viszonozta. Zalán úgy érezte, arra a karcsú derékra odaragad a tenyere.

Ráadásul imádta, hogy nem kell görnyednie.

Majd két méteresen, ez ritkaság volt számára. Hogy nem fájt a háta a hajlongástól, és nem kellett állandóan arra figyelnie, hogy ne magasodjon túlságosan a másik fölébe. A sudár szépség pedig a nyaka alá tudta hajtani a fejét, ha sétáltak.

Onnan csicsergett, mint a Poszáta, amiről a nevét kapta.

A férfi akármeddig ezt csinálta volna, de – persze – esni kezdett. Elkomorodott:

- Hercegnő... leereszkedsz egy italra velem? – súgta a fürtökbe.

- A hercegekhez nem leereszkednek – sóhajtotta Fanni.

- Nem is vagyok szőke...

- Nem tetszenek a szőkék.

Zalán megszeppenten pislogott. A tejfelszőke Milánra gondolt. Aztán elvigyorodott. Bekormányozta a nőt egy romkocsmába, ahol tudta, hogy egész elfogadható teák vannak, ha nem akar a partnere inni.

Bár nem ismerte még annyira, mit fog kérni.

- Egy szűz macifröccsöt szeretnék kérni – csillantotta a nő a mosolyát a pultosra.

Aki az előző vica házmester után, most sokáig forgatta, mit jelent ez. Aztán a kissé fáradt szem kinyílt. Hitetlenkedve:

- Te egy málnaszörpöt kérsz? – Majdnem felháborodott.

Zalán már menni akart segíteni, amikor Fanni lesütötte a pillantását. Majd csillámosan felemelte:

- Ha szabad – szabadkozott szelíden.

Ennyi. A pultos elolvadt. A kísérője meg is értette. Úgyhogy gyorsan a nő mögé lépett. Egyik keze előrecsúszott a másik testén. Örömmel vette tudomásul, hogy ő nem leszidja a birtoklásért, hanem még oda is dől.

Miközben csivitelve biztosítja a pultost, hogy a málnaszörp nem romolhat meg. Hogy aztán nagyot kortyoljon.

- Ez nagyon finom...

Eddig rendben lett volna a mondat. Bár Zalán magát szidta, hogy későn kapott észbe, mert azon morfondírozott, mennyire csodás a nő illata:

- ... mennyivel tartozunk? – kérdezte Fanni, aki emelte a tárcáját.

Ami ki volt hímezve. Apró kalocsai-mintákkal. Kézzel. A pasas szeme rászaladt az erszényre. A marcona punkra mögötte. Felcsúszott a szemöldöke:

- A vendégeim voltatok, mert, szerintem, ez nagy műsor lesz.

Utalt arra, hogy nem illhetnek össze. Fanni halk "köszi"-vel ellibbent egy boksz felé. A vele lévő férfi dermedten követte. Hálát adva minden istennek, hogy nem kellett a nőnek fizetnie. Mert lesült volna az arca.

Mondjuk, lenyűgözte a szándék.

Bár enélkül is demonstrativen mellé telepedett volna, amikor leültek. Persze, azzal indokolta, hogy így jobban hallja. Fanni nem hitte, viszont nem bánta, hogy becsúszhat az ölébe. A pultosra villant a szeme, és nyomott a férfi arcára egy puszit.